Már rég nem az a kérdés, hogy a Tolvaj- kormánynak működő, az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitikája van-e, mert egyértelműen nem. A kérdés az, mennyi idő alatt lehet majd helyre hozni azokat a hibákat, amelyek oda vezettek, hogy Magyarország az Európai Unió egyik legrosszabbul teljesítő gazdasága lett, s 2016 első negyedévében csupán az a Görögország produkált nála gyengébb adatokat, amely évek óta mély válságban szenved.
A Tolvaj-kormány unortodox gazdaságpolitikája tovább távolítja Magyarországot a fejlett Nyugattól, a szűkebb régió államai pedig úgy húznak el mellettünk, mintha nem is ugyanabban a ligában versenyeznénk. Egyértelműen látszik, nagy a baj, és nem a nemzetközi környezetben van a hiba, hanem az itthoniban.
Erre senki sem számított: a kormány és az elemzők 1,7-2 százalékos növekedést vártak, 0,9 lett.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter magyarázata szerint a visszaesés átmeneti, az építőipar, az autógyártás nem túl fényes teljesítménye és az európai uniós források kifizetésének lassú üteme okozza. Magyarul: nem építkeztek az emberek, mert nem volt megtakarításuk, hitelt pedig nem mertek felvenni. Igaz ugyan, hogy a csok felrázza az építőipart, de hogy évekig lendületben is tartja, már kétséges. Az autógyártás adja a magyar GDP mintegy 10 százalékát, ha a Magyarországon lévő multinacionális vállalatok picit visszafogják a termelésüket, vagy kevesebb a megrendelésük, azonnal megérezzük. Ez pedig azt mutatja, hogy nincsenek olyan hazai iparvállalatok, amelyek nemzetközi színtéren is versenyképes termékekkel, szolgáltatásokkal ki tudnák egyensúlyozni az olyan időszakokat, amikor rosszabbul teljesítenek a nálunk lévő multinacionális cégek. Az a kis- és középvállalkozói szektor pedig, amely az Orbán-kormány szerint a magyar gazdaság alapja, s elvileg kiemelt figyelmet és támogatást kap, gyakorlatilag tetszhalott állapotban kínlódik évek óta.
A miniszter azt is elismerte, hogy nem a terveknek megfelelő ütemben zajlik az uniós támogatások kifizetése: 500 milliárd forint helyett csak 150 milliárd forintot sikerült eljuttatni a nyertesekhez. Tavaly a kormányzat szerint közel 2000 milliárd forint közösségi pénzt fizettek ki a nyerteseknek, s idén is legalább ennyit akartak, ugyanis minimum ekkora mennyiségű közösségi támogatást kell a gazdaságba pumpálni ahhoz, hogy a tavalyihoz hasonló gazdasági környezetben szinten tudják tartani a GDP-t. A terv dőlni látszik, az uniós támogatások intézményrendszere nem képes ellátni a feladatát.
Amíg még az előző programozási ciklus, a 2007–2013-as időszak pénzeit fizették ki, illetve a szocialista kormányok által kidolgozott pályázati rendszert működtették, csak-csak mentek valahogyan a dolgok, hiszen nem kellett szakmai tudást beletenni a folyamatokba. Az ütőképes szakembereket az évek során kirúgták, s végrehajtókkal töltötték fel a helyüket. Ők dolgozták ki a 2014–2020-as időszak új pályázati rendszerét, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ugyan 2014-ben ki lehetett volna írni az új felhívásokat, de a tömeges kiírásokra csak tavaly év végén, s idén év elején került sor. A megjelent pályázatok feltételei folyton változnak, a követelmények úgy vannak meghatározva, hogy a pályázóknak sokszor fogalmuk sincs, mit várnak el tőlük. Uniós pénzek nélkül évek óta nem lenne gazdasági növekedés Magyarországon.
Mindemellett rengeteg a vita az Európai Bizottsággal a támogatásokat érintő gyanús ügyekről. A korrupció a versenyképes piacgazdaság legfőbb ellensége, elszívja a pénzt a gazdaságból. Az uniós pénzek esetében ez azt jelenti, hogy a kormányzat azokat a támogatási formákat preferálja, amelyek révén magánvagyonok keletkeznek, s a szabályozói rendszert is ennek érdekében alakították ki. A pénzek szétosztásánál közvetlen politikai befolyás érvényesül.
Megkondult egy vészharang, a minden várakozást alulmúló GDP adatot nem lehet kimagyarázni. Immár statisztikailag is mérhetően látszik: a reformok nem működnek, a lakosságnak minden kormányzati állítás ellenére sincs pénze, a belső fogyasztás nem pörög, a gazdaságfejlesztésre szánt közpénzek, valamint az európai uniós források pedig nem a GDP növekedését támogatják, hanem a kormányközeli oligarchákat, cégeket hizlalják.
Forrás: 168óra
Kép: Huszár Attila