Ünneptelenül

Valahogy az az érzésem, már az ünnepek is inkább megosztják, mintsem összehozzák az embereket. Külön ünnepe van a kormánypárt híveinek, külön az ellenzéknek. Nem csupán a politikában, hanem a társadalom minden részében - az apolitikus részében is - jól látható a széthullás.

Biztosan lesz tüzijáték, rohadt nagy füsttel. Ez utoljára akkor hozott lázba, amikor a szervezőknek sikerült felgyújtani a fél Gellért-hegyet és néhány uszályt. Az legalább eredeti volt.

Most puffognak a petárdák, bár csak verbálisan. Semjén Zsolt, a nemzet erkölcsi etalonja felszólította a zembereket: mindenki legyen “kis Szent István az élet azon helyén, ahova a gondviselés állította.” Hogy ez pontosan mit is jelent, azt nem tudom, de marhára jól hangzik. Engem a “gondviselés” nem állított sehová. Állok, ahová álltam saját elhatározásomból és igyekszem önmagam maradni. Tudom, hogy ez nem igazán hazafias viselkedés a kormány szemében, de ez van. 

Valahogy az az érzésem, már az ünnepek is inkább megosztják, mintsem összehozzák az embereket. Külön ünnepe van a kormánypárt híveinek, külön az ellenzéknek. Ellenzék alatt mindenki értendő, függetlenül attól, hogy valamely – most létező – párt szimpatizánsa, vagy egyszerűen csak nem tartja jónak a kormány működését. Akár egészében, akár részleteiben. Sokan vannak olyanok, akik számára már az is ünnep, ha étel kerül az asztalra, sikerül valahogy megoldani a gyerek iskolakezdését, vagy befűteni a hideg lakást. Ünnep, ha a beteg gyereknek jut gyógyszer, meleg ruha, vagy a járást lehetővé tévő mankót adományoz egy jótét lélek annak, aki rászorul erre, de nincs rá pénze.

Nem csupán a politikában, hanem a társadalom minden részében – az apolitikus részében is – jól látható a széthullás. Ezen nem is lehet igazán csodálkozni. Amikor az egyén, a család boldogulása, vagy egyenesen a túlélése a tét, nehéz nemzetben, népben, országban gondolkodni. Olyankor az ember gondolkodása beszűkül és az adott célra koncentrál. Főleg akkor van ez így, ha a köz pénzéből jól élők harsogják a fülünkbe, hogy az ország mindennél előbbre való, miközben azok, akik tehetnének és kötelességük lenne tenni azért, hogy élhető, normális országgá váljon egy darabka föld, minden mással foglalkoznak. Leginkább a hatalom teljes megszerzésére, annak koncentrációjára, a személyes boldogulásukra és vagyonszerzésükre.

Az emberek, családok magukra maradnak és a populista szólamok, negédes hazugságok, szenteskedő magyarkodás nem sokat segítenek a feszítő gondok megoldásában.

Szónokolhat Semjén a kis Szent Istvánokról, Balog Zoltán és Hoppál Péter kézenfogva szavalhatnak a keresztény magyar államról, az évek, évtizedek óta tartó rombolása a közösségeknek, a jelenlegi kormány agresszív, mindenbe beleugató politikája, a kirekesztés, gyűlöletkeltés stratégiája a szépen hangzó szavak ellenére pusztít és nem épít.

Az öncélú nacionalista, populista lózungok ellenére kevés jelet (sem) látok a nemezti egység mindent átható létrejöttére. Habár felvázolta a kormány az új irányt, átírta és átírja a történelmet, a jelent, a múltat és jövőt, nekem ez nem igazán vonzó alternatíva.

Igaz hazafi a kormánypárt és az ő feltétlen hívei lehetnek, sírni, nevetni, dolgozni, létezni nekik van joguk ebben az országban és mindenki más csak megtűrt idegen – ez számomra nem elfogadható.

A kereszténység, a vallás napi szintű belerángatása a hétköznapokba, az élet és a magánélet minden kis szeletébe – engem taszít. Legyen vallásos, aki csak akar, szíve joga. De nem a templomba járás gyakorisága, az elmondott imák száma dönti el: milyen ember valaki. Az egyháznak semmi keresnivalója nincs ott, ahová mára beette magát. Szimbiózis ez a politika és az egyház között. A kormány bőségesen dotálja az általa kiválasztott egyházakat (természetesen közpénzből), az egyházak pedig lelkesen közreműködnek a választások megnyerésében. Is. De működik az is, ami mindig is működött: elmagyarázni a hívőnek, hogy ne háborogjon, a sorsot Isten szabta rá. Most ugyan rossz, mert szegény, beteg, tehetetlen, de ez a Világ sora és mennyire jó lesz majd neki a mennyországban. Hát igen. Nagyon jó lesz.

A legmagasabb politikától az utolsó falusi iskola vezetéséig mindent átható uram-bátyám-elvtársam rendszer által kontraszelektált pártkatonák úgy lepik be az országot, mint a vastag penész. A penész, ami alatt megrothad minden, mert nem jut fényhez, nem jut levegőhöz.

A történelmet átíró/átértelmező, Horthy-kultuszt építgető, nacionalista-populista-demagóg-harácskormány ügyesen irányítja a közbeszédet, formálja a közhangulatot. Így befektetés nélkül nyer. Nem kell szociális háló: helyette el kell venni a lehető legtöbb pénzt a rendszerből, ellenséggé kell kikiáltani a rászorulókat (munkanélkülit, idős/sérült/beteg embert, rokkantat, hajléktalant) és a társadalom szerencsésebb fele máris lelkesen tapsol. Igaz, hogy a rokkant embereket halálra ítélte a rendszer, a hajléktalant üldözi és kriminalizálja, az időstől megvonja a segítséget, nehezítve a házigondozáshoz jutást. Igaz, hogy a közmunka sehonnan sehová nem vezet, megélni képtelenség a közmunkás bérből, a költségvetésbe egy fillért nem tesz be, ellenben rengetegbe kerül – de legalább nem tartunk el naplopókat.

Nem kell csökenteni az ország adósságát: elég azt hirdetni, hogy csökken.

Nem kell munkahelyeket teremteni: elég kijelenteni, hogy baromi sok munkahely van. Közben a diplomások, fiatal szakemberek tömegével hagyják el az országot. Erre megoldás a “gyere haza fiatal” nevű sikeres program. Nem csak sikeres, hanem költséghatékony is, amennyiben 100 millió forintból 11 fiatal hazacsábítása sikerült. Most emelni kívánja a kormány a keretösszeget. Ha szerencsénk van, Orbán Ráhel is visszajön nekünk. Ha még nagyobb szerencsénk van, a papa költözik ki hozzá. Az a változat nekem jobban tetszene.

Az ünnepi hangulat hiánya, vagy a borongós idő lehet az oka, nem tudom. De egy csomó jobb program jutott eszembe, amit ideje lenne meghirdetni. Nem a jelenlegi politikai pártoknak, hanem – remélhetőleg – felépülő új pártoknak, szövetségeknek. Friss, az elmúlt időszakban nem prostituálódott jobboldali, baloldali, konzervatív, liberális, zöld pártok kellenek. Kellenének.

Azért, hogy nehogy hamarosan államalapító Orbán Viktor ünnepén lője fel a hatalom a petárdákat a Duna fölött.

Edgar Swan

 

 

 
 
Medveczki Zoltán
medveczki@vnet.hu
Huszár Attila
attihusz@gmail.com
Fel
 
 
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 
MALOMVÖLGYI TÁBOR
Táborozás
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Hun TV
Hun TV