Balogh Orbán Viktorka

 Elkészült Viktorka animációs paródiája!

Orbánról nevezte el legkisebb gyermekét a párt egyik agyament aktivistája, Balogh László.

Balogh Orbán Viktorka ötéves. Az óvodában „miniszterelnök úrnak" szólították az óvónők. Viktorka azóta intézetbe került!

 

Nemzeti bűnözők

Orbán Viktor nagyon biztonságban érzi magát. Lehet, hogy a szellemi leépülésének tudhatja be ezt a nagy biztonság érzetet? Mindenesetre keményen játszik a tűzzel! Tovább nyúzza a népet és tömi a haverok zsebét. Valamikor csak elszakad az a bizonyos cérna az embereknél! Nyilván erre az esetre  is van már forgatókönyve, de erre inkább gondolni sem merek! Ami az ő fejéből kipattan abból még jó nem származott!

Lehet, hogy Orbán jobban járna, ha a stadion építések mellett a börtönökre is áldozna némi pénz magot? Előbb utóbb közös cellája lesz valamelyik barátjával. A börtönök bővítése sem lenne hátrányos dolog, mivel elég sok a börtönérett barát a Fidesz szemétdombján! Azért megnézném, hogy ki lenne a fő kakas a rácson túl! Lázár vinné a sittes trafikmutyit. Rogán meg valószínűleg Zsuzsi művésznéven futna.

Egy ország lélegezne fel, ha Orbánt és tettes társait állami börtönben kellene eltartani! Mennyivel olcsóbb lenne!

Rogánnak ott is lenne lehetősége. Igaz nem a dinamikusan növekvő házra.

 

Akit senki sem sirat

Vannak szomorú sorsok, a szegregátumokban túl sok is, az ember, mikor naponta találkozik velük, sokszor már nem is gondol bele, milyen életek vannak.

Valahogy olyan szükségszerűen simul bele a nyomorúságba gyerek, öreg, beteg …. aztán, amikor bekövetkezik az utolsó lépés, már nem lehet nem belegondolni. Hogy miféle élet volt az, miféle élethelyzetekkel, és aki eltávozott, milyen nyomot hagy maga után.

Számomra a legborzasztóbb azt átélni, amikor azt látom, hogy semmit. Pedig egy élet volt ez is, családból indult, neki is volt édesanyja, aki dédelgette, volt gyerek, járt iskolába, volt fiatal, majd felnőtt, voltak barátai, szerelmei, munkatársai, és most itt van, meghalt, és nem hiányzik senkinek. Pár év, és a sírját benövi a fű, elkorhad a fejfa, és senki sem fog emlékezni rá, hogy volt, hogy létezett.

Akkor kerültünk kapcsolatba vele, mikor megkezdtük a munkát a szegregátumban. Ő már régóta itt élt. A furcsán, idegenül hangzó név jelezte, messziről érkezhetett. Nem ő volt az egyetlen, aki elmagányosodva másokhoz szegődött, kosztért, kvártélyért dolgozva, ez a vidéki hajléktalanság, mondhatnánk, csicska-sors, de itt a kényszer nem kívülről jön, hanem az élethelyzetből, a nyomorúságból. Akkor figyeltünk fel rá, amikor épp elköltözött egy családtól, egy komfort nélküli házba, nagyon nyomorúságos körülmények közé, jövedelme nem nagyon volt, kevéske nyugdíjára már korábban kezességet vállalt valakiknek, és a maradékról sem lehetett tudni, ki költötte el.

Segítettük hát őt is, amivel tudtuk, élelemmel, gyertyával, szemüveggel, ruhafélével. Végtelenül hálás volt mindenért. A jó szóért is. Aztán lett lakó is ott, egy fiatal család, gyerekek is, egy pillanatra úgy tűnt, velük jó helye lesz az öregnek, segítettünk hát a villanyórában, berendezésben, akkor a család is együttműködőnek tűnt, aztán kiderült, ez csak addig szólt, míg meg nem szerezték, amit akartak. Hamar kitelt az öregnek is, kiszorult a sufniba, ahol télen fűtés sem volt, és, bár sosem panaszkodott, láttuk, mennyit dolgozik, tudtuk, nincs ott jó helyen.

Újabb költözés, egy másik villany nélküli házba, majd egy családhoz, ahol nem nagyon volt hely, és ott is sokat kellett dolgoznia. Amikor a faluban utoljára beszéltem vele, épp tűzrevalót talicskázott. Megállítottam. Elhanyagolt volt, fáradt, nyomorult. Kérdeztem, ott jobb-e? Letámasztotta a talicskát, rám nézett, hallgatott. Nem akart semmit sem mondani. Meg nem is nagyon tudott mit. Mit tegyen? Hova menjen? Hiába kérdezte volna, választ én sem tudtam volna adni. Néztük hát egymást, csendben, szeretettel. Majd hirtelen odahajolt hozzám, megölelt, és szó nélkül továbbindult.

Ilyen volt mindig. Sosem panaszkodott senkire, elfogadta az életet, ahogy volt, a kitaszított helyzetével, a kihasználásával. Nem volt ereje másra.

Aztán agyérzést kapott. Mentünk hozzá a kórházba, nagyon rosszul volt, félrebeszélt, azt gondoltuk, már nem épül fel. Aztán jobban lett. Nem tudtuk, mi legyen vele. Állandó ápolást igényelt, és tudtuk, ezt sehol nem kaphatja meg. A kórház segítőkész volt, megegyeztünk, hogy, bár a költségeket csak töredékében tudja fedezni a kis nyugdíja, de maradhat bent. Látogattuk néha, vittünk neki ezt-azt, boldog volt és hálás, hízott kicsit, tréfálkozott, és már járókeret nélkül is tudott járni. Már arról beszéltünk a kórház szociális gondozójával, hogy talán egy idős-otthonban lehetne neki helyet keresni.

Az iskolaév végi hajtás minket is elsodort. Aztán jött a telefon a kórházból, hogy újabb agyvérzés után elhunyt. Nekünk szóltak, mi voltunk megadva hozzátartozóként, az alapítvány. Szóltak, hogy intézhetjük a temetést.

Nyilvánvaló volt, hogy szociális temetés lesz, az önkormányzat gyakorlott már ebben, ők egyeztettek a temetkezési vállalkozóval, és ami ebbe belefért, azt intézték velük. Kérdezték tőlünk, van-e ruhája, amibe felöltöztetik, mondtuk, nincs, de viszünk szívesen valamit az adományokból. Mondták, nem kell akkor, megoldják ők. Aztán, ahogy hallom, mégsem történt semmi, az öreg nem kapott megfelelő ruhát a dísztelen furnérkoporsóba. Sajnálom, hogy nem tudtuk.

A szociális temetéshez nem jár búcsúztatás, azt külön kell intézni, finanszírozni. A búcsúztatásra az egyházat kértük, segítőkészek voltak ők is. Magát a temetési szertartást ingyen nyújtja az egyház, itt az emberek zöme református, nem tudom, milyen vallású volt az öreg, vallásos volt-e egyáltalán. A harangozás, az pénzbe kerül, azt vállalta az alapítvány.

A búcsúztatáshoz szükséges információk nagyon szűkre szabottak voltak. A halotti anyakönyvi kivonatból tudtuk, hol született, mikor. Ahol utoljára lakott, ott tudták, sokáig Pesten élt. Erre emlékeztem én is, mikor egyszer a tb. kártyája felől érdeklődtem, emlékszem, mondta, dolgozott is a fővárosban, majd másfele is, de már nem emlékeztem, mit, és hol. Volt talán egy élettársa, és egy gyereke is, de senki sem látta őket sosem. Azt tudták a faluban,  hogy volt egy bátyja valahol, mert néha elment, halottak napja körül, kis műanyagkoszorúval, mondta, megy a „bratyóhoz” is. Ennél többet nem tudtunk összeszedni róla.

A fiatal pap szépen búcsúztatta. A bevezető szöveg, amiben szokás szerint végtisztességtevő gyülekezetnek nevezett bennünket, most kissé nevetségesen hangzott, hiszen a kis ravatalozóban alig páran álltunk, a két család, ahol lakott, és még hárman a faluból, meg mi. Az eső vigasztalanul esett, a beszéd után vártuk, hátha eláll, aztán a sírásók úgy döntöttek, nincs mire várni. A zuhogó esőben elhantolták, a rögök hangosan dübögve hulltak alá, a szociális temetéshez nem jár semmi extra, a paplan sem, amit ilyenkor a koporsóra terítenek, hogy a hozzátartozók lelkét ne fájdítsa tovább a semmihez sem hasonlítható hang.

Rákerült a pár koszorú, nem fedte be a sírhant harmadát sem. Nem voltak rokonok, barátok, akik virágot hoztak volna, akik emlékeztek volna rá, akiknek fontos lett volna.

Ennyi volt egy élet. Sok hasonló sorssal találkozunk. Sokan élnek így. Akiket nem sirat el senki. Akiknek az élete csak úgy eltelik, és, bár ők is kötődnek ezer szállal embertársaikhoz, öregkorukra nekik csak a magány és a nyomorúság jut. És lassan természetesnek vesszük ezt is. Mintha ez így jó lenne. Rántunk egyet a vállunkon: ő tehet róla, hogy egyedül maradt.

Azt hiszem, egy társadalomról az is sokat elárul, hogy bánik az öregekkel. Főleg az elszegényedett öregekkel. Az elmagányosodottakkal, a becsapottakkal, a kihasználtakkal.

Szerző: L. Ritók Nóra

 

 

 

Szüljön gyereket Orbán Viktor!

Ki ez az Orbán és mit képzel magáról? Milyen jogon avatkozik bele a családok magánügyeibe?

Egyébbként abortuszra nem jár táppénz!

Szerintem minden családnak joga van eldönteni, hogy szeretne e még gyermeket! Mi az, hogy csak 40 éves kor után kötetheti le magát egy nő? Nem számít, hogy a család mit akar! Nem számít, hogy már van gyermek a családban és nem akarnak több gyermeket vállalni a kilátástalan jövőre tekintve.
Nem számít, ha az embernek már arra sincs pénze, hogy gyalog hazamenjen!

Az orvosok nem ajánlják a fogamzásgátlók szedését 35 éves kor fölött, különböző problémák kialakulása miatt. Ilyenkor mi a teendő? Szokjunk vissza a zokniban való lábmosáshoz? Esetleg szüljenek a nők még néhány gyereket, hogy Orbánia nagyvezére püfölhesse a mellét a statisztikák javulása miatt?

Orbán Viktor olyan jól teljesít, hogy majdnem kisodródik az ország! Vissza is vehetne a lendületből, mert az ő teljesítménye csak a haverjaira értelmezhető pozitív értelemben. Szüljön gyereket Lázár Jani meg Rogán Todi.  Rogánnak amúgy sem okozna problémát még néhány gyerek. A dinamikussan növekvő házban bőven elférnének!

A végén majd kitalálja valamelyik fideszes ingyenélő, hogy vonják meg a közmunkát a szülni nemakaró családoktól! Vagy inkább ne adjak ötleteket?

 

Orbán nem fog lemondani, mert ő egy G. El kell hajtani a picsába.

Hahó, valaki! Bárki! Akárki! Mindenki! Kinek van olyan naiv elképzelése, ez a jelenlegi kormány tárgyalóképes partner? Ki gondolja azt a mesébe illő fordulatot, Orbán Viktor bármit is elismer, bevállal, meghallgat, utána szelíden megváltoztat bármit is az elképzeléséből?

Kinek nem volt elég a magánynyugdíj lenyúlása? Kinek nem volt elég a szerzett jog visszamenőleges elvétele? A szolgálati nyugdíj járandósággá silányítása és megadóztatása? Ki nyert az egykulcsos adóval? Kinek jó a Fidesz alaptörvénye, ami nem gránit szilárd, nem mindenkié, és csak a kormányzat érdekeit szolgálja? Kinek vette el az új munka törvényével a kormány jogait, és fizetése egy részét? Ki mondta azt a rokkantra csaló, és rúgta ki a botot a kezéből? Ez csak néhány példa, de ott van a felsőoktatás ingyenessége, a kórházak állapota, az oktatás lebutítása, a havi negyvenhétezerből való megélhetés szégyene. De hogy ne legyen rövid a sor, ott van Rogán Tóni belvárosi mutyija, ott van a vén megélhetési bevándorló casinója, ott van Lázár Jani mennyit ér akinek semmije sincs, ott van Mészáros Lőrinc malacpofája, ott a Közgép milliárdos túlszámlázása, ott a családi saját lábon állás. És a trafik? És a föld? És a takarék? És a vasárnapi boltbezárás? És Paks? Csak egyetlen olyan szemét, mocskos, az embereket hátrányosan érintő kormányzati döntést mondjon bárki is, ahol a hatalom elvonult csendes magányába, ott elgondolkozott a nem megszorítás valóságán, majd lehajtott fejjel visszatérve elnézést kért, és változtatott a döntésén. Ez a szemét tetű banda ha ellenállásba ütközött a választók részéről akkor egy irányba menekült, és még nagyobb sarcot rakott az adófizetők vállára. Nem elég az ötven új adó? Vagy a netadó után nem lett a drágább útdíj bevezetve? És ki is lett fizetve, mert tudta ez a hatalom, ezek az emberek már csak ilyen jogkövetők, nem pedig gyújtogatók. Ezért is merte megcsinálni az egészet, meg azért, érezze a kis ember, Orbán Viktor mekkora geci, és nem felejt el semmit amit az akarata ellen tesznek.

Ez a brókerbotrány sem fog a fejére égni, ha csak mondja neki az ember. Az valakinek eszébe jutott egyáltalán, hol is van az a hiányzó pénz? Vagy gondolt arra valaki, hogy tudta ezt megtenni egy olyan cég, ami negyedszázadig tisztességes volt, majd a Fidesz kormány alatt dönti romba magát fiktív kötvénnyel? Matolcsy féle jegybank is mélyen kussol, a kormányzat bőszen bukott bal oldalozik, tehát megy minden a maga megszokott kerékvágásba. Hárítás, támadás, az ellenzék meg ül a seggén. Felszólít, meg ilyenek. Na szépen vagyunk, ettől biztos magába száll a közpénztől meggazdagodott jelenlegi politikai elitnek nevezett tolvaj banda. Ezeknek a tetves korcsoknak annyi bűn terheli a lelküket amit az emberek ellen elkövettek, már régen a lábuknál fogva kellett volna őket kirángatni a parlament falai közül. Nem tegnap, és tavaly, hanem mikor először rúgtak bele egy társadalmi csoportba, és a többi abban bízott ő meg fogja úszni. Mert abban nagyon jó a magyar, ne sajnálja a másikat ha azt baj éri, meg se mozduljon érte, közben várja a csodát. Mikor viszont őt éri sérelem de nagyon fel tud háborodni a maga sorsán, és átkozni azt, aki nem segíti nagy bajában. Ezzel Orbán egy G Viktor, és minden tanácsadója is tisztában volt, ezért tart itt a jelenlegi állapot, és nem úsznak a Dunában elegáns Gucci táskájukkal a kezükben.

Most nem áll túl jól a jelenlegi hatalom népszerűsége, a támogatása is a béka segge felé közelít. De nincs vele szemben egység, nem mutat neki senki komoly erőt, amitől derékig tele lenne a a nadrágja. Így tehát ha a józan belátására van bízva a változás, és a beismerés, akkor azok csak hiú ábrándok maradnak, ahogy azt eddig is meg lehetett tapasztalni tündérország turulmadaras egén. Ez a banda az ország kifosztásából él nagyon jól, és ezt nem fogja feladni csak azért, mert felszólítják. Tárgyalni sem érdemes velük, nem is nagyon van miről az eddigi tapasztalatok szerint, ahhoz nincsenek hozzászokva, abból még semmi sem valósult meg, ha az emberek bármiért is felemelték a szavukat. Van jobban teljesítés, van csak a Fidesz, van a hazugság sajtószabadsága, és van egy réteg, aki még hisz nekik. A többségnek ott van az adózás, a szabad munkavállalás külföldön távol a családtól. Ott van neki Vida Ildikó vizsgálata ha nem ért egyet a rendszerrel. Ott van neki a gyermeke, akinél életforma az éhesen iskolába járás. Ott lesz neki az elbukott pénze a bankoknál, ott lesz neki a jövő hamis ígérete a Békemenet luxus autóiban.

És akkor még egyszer, és röviden. Orbán Viktor nem fog lemondani, és nem adja át önként a hatalmat. Nem fog tárgyalni, és nem fog elfogadni semmit, ami nem egyezik az akaratával. Nem fog lemondani a stadionokról, nem mond le Paksról, nem mondja meg besúgó volt-e. Nem éri meg az ország az ügyészség eljárás alá vonjon bárkit is a hatalom közeléből a jelenlegi vezetés alatt, és nem fogja megtudni senki akit érdekel, ki van kitiltva az USA területéről. Röviden ezek a tények. Ezeken kell változtatni. BANDITA.

 

Orbán egy G Viktor válasza ha jól kérdezel.

Annyian félreértik a nemzet legnagyobb tolvaját, pedig csak össze kell rakni a válaszait, és úgy értelmezni hozzá a kérdést. Na jó, ez nem a közpénzzel bőségesen ellátott szennymédia csatornáján történik meg, náluk ez valószínűleg szentségtörés lenne. Még belegondolni is megmosolyogtató mi történne azon médiakutyákkal akik bokáig benne vannak Orbán már két G hátsójában, ha olyan kérdéseket tennének fel a keményen magának dolgozó stadionbrókernek, amit nem előre megírtak nekik. És amihez némi tökösség is kellene részükről az egyenes gerincük végén. Na ez az, amivel nem rendelkeznek. De hát ők nem azok a sajtómunkások akik annyira kíváncsiak a valóságra, náluk elégséges feltétel ha annyit tudnak, az éjszakai napsütésben nem forog a szélkerék, ezért jó ha megépítik az oroszok Paksot.

Pedig nem is kell hozzá nagy utánajárás, hogy helyesen értelmezze a nemzet a vasárnapi pihenő során a miniszterelnöki szavakat. Orbán lassan három G Viktor már maga sem tudja mikor mit mondott, és arra mit válaszolt. Már nem lehet abban sem biztos az ember, egyáltalán tudatában van-e a korábbi mondatainak, vagy felfogja egyáltalán a benne rejlő ellentmondásokat. Persze neki mindig a napi, és helyi érdekeinek megfelelően kell kiválasztani az aktuális ellenséget, vagy az éppen pénzt hozó keleti barátot, és ehhez kell igazítania a magyarázatát. Felelősért nem kell messzire mennie, az mindig kéznél van nála és tanácsadóinál, és ez lenne a hazaáruló baloldal. A hitelesség ebben az esetben már nem fontos, de kit érdekel, ha ezzel el lehet terelni a figyelmet a napi botrányokról.

Na persze gyáva féreg őkelme, nem nagyon akaródzik neki olyan kérdésre válaszolni, ami számára tuti bukta lenne. Abban is biztos lehet a választó, olyan médiának sem fog válaszolni, ami nem a kezében, zsebében van. Neki csak a saját kérdéseire adott válaszai felelnek meg. Igaz, ebben is változik az álláspontja elég sokszor, de arra gondol mély hallgatással ezt nem veszi észre senki sem. Pedig dehogynem. BANDITA.

 

 
MALOMVÖLGYI TÁBOR
Táborozás
Magyaritások
Magyarítások
 

Fel