Fizetett politikai hírdetés      

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Az Orbán-kormány lapít, amikor a valós kockázatokról kérdezik

Az LMP bírósághoz fordul, mert a Külgazdasági és Külügyminisztérium indoklás nélkül megtagadta a moszkvai vízumkiadási botrány ügyében született belső vizsgálati eredmények kiadását.

 

Szél Bernadett, az LMP társelnöke, a Nemzetbiztonsági bizottság tagja közérdekű adatigénylésben igyekezett fényt deríteni rá, mire jutott a minisztérium az Orbán-kormányok idején a moszkvai magyar konzulátuson zajló visszaélések nyomán indított belső vizsgálatában.

A minisztérium válaszában értékelhető érvelés nélkül elutasította a vizsgálati eredmények – ha szükséges, akár az érzékeny adatok kitakarása mellett – kért ismertetését.

Az LMP szerint a Külügy az utóbbi időben jellemzően húzza az időt, ha kérdéseket kap, és olykor a jogsértésektől sem riad vissza. Mindezek ellenére világosan látszik: miközben az Orbán-kormány a bevándorlók nem létező veszélyétől óvná az országot, lapít, amikor a valós biztonsági kockázatokról kérdezik.

Emlékezetes, hogy Kiss Szilárd, jelenleg vesztegetés vádjával őrizetben lévő korábbi moszkvai mezőgazdasági attasé bizonyítottan pénzért árusított beutazási vízumokat Magyarországra, tehát a schengeni övezetbe. De ezen kívül is számos szóbeszéd szólt súlyos visszaélésekről, amelyek nyomán lapértesülések szerint 2012-13 során külügyminisztériumi vizsgálat folyt. A moszkvai vízumközpont egyik társtulajdonosa 2014-ben Kiss Szilárd felesége lett.

 

 

 

 

 

Orbán felcsattant - kitálalt a volt amerikai nagykövet

Eleni Kounalakis volt amerikai nagykövet budapesti éveit feldolgozó könyvet adott ki, amelyben részletesen beszámolt arról, hogy mit gondol a magyar miniszterelnökről és a kormány tevékenységéről.

Amikor 2013-ban Eleni Kounalakis amerikai nagykövet szolgálati idejének lejártával elköszönt a magyar miniszterelnöktől, Milan Kunderáról, a demokráciáról, szabadságról és elnyomásról beszélgettek. Orbán Viktor A lét elviselhetetlen könnyűsége kapcsán megemlítette, hogy a magyarok a történelem nehéz súlyától, míg az amerikaiak ennek könnyűségétől szenvednek. Kounalakis megjegyezte, hogy a cseh író  a szabadságot egyaránt féltette a külső és belső elnyomástól.

Orbán erre felcsattant. „Volt egy választás, az emberek nekem adták a hatalmat és a felelősséget, hogy vezessem az országot. Sok a probléma, mindent megteszek azért, hogy megoldjam őket. Ha nem tetszik az embereknek, amit csinálok, akkor a következő választáson másra szavaznak” – mondta. A nagykövet azzal vágott vissza, hogy az Egyesült Államokban nemcsak négy évenként, hanem minden nap el kell számolni. Utoljára csaptak össze és utoljára sem kerültek közelebb az álláspontok.

A volt amerikai nagykövet Eleni Kounalakis budapesti éveit feldolgozó, most megjelent könyv, a Madam Ambassador Three Years of Diplomacy, Dinner Parties, Democracy in Budapest (Nagykövetasszony. Három év diplomácia, vacsora, demokrácia Budapesten) központi témája a demokrácia, a szabadság értelmezése és az azért való küzdelem a „2/3-os magyar forradalom” idején. De felveti azt a kérdést is, hogy mennyire avatkozhat bele egy diplomata egy szuverén állam belügyeibe.

A művet kísértetként hatja át Orbán Viktor, róla vagy politikájáról beszél mindenki.  „Néhányan őrültnek tartják. De nincs igazuk. Nagyon okos, racionális ember. De különbözik a koncepciója a demokrácia, a szabadság, de még a szabad piac kérdésében is. Úgy tekinti önmagát, mint az egyetlen ember, aki megvédi a magyar embereket a romboló külső hatásoktól. De ha tágabb értelemben nézzük, mint energiabiztonság, keleti partnerség –  Afganisztán – teljes az egyetértés Magyarországgal. Mint mindig, most is megbízható partnerek a magyarok” – tájékoztatta a nagykövetasszony Bill Clinton volt amerikai elnököt a magyar helyzetről.

Bár megérkezésekor, 2010-ben még Bajnai Gordon volt a miniszterelnök, de mindenki tudta, hogy pár hónap múlva Orbán Viktor lesz az ország vezetője. A kérdés csupán az volt, milyen mértékű győzelmet arat. Kounalakis tudta, hogy együtt kell dolgoznia vele, még akkor is, ha Orbánt szeszélyesnek, időnként modortalannak tartotta. Nem akart Nancy Brinker sorsára jutni, akinek ajtót mutatott Orbán. (Emlékezetes: az előző amerikai nagykövet a 2001-es terrortámadás után tett megjegyzést az egyre növekvő magyarországi antiszemitizmusra, amire Orbán miniszterelnökként annyira feldühödött, hogy gyakorlatilag nem vett tudomást Brinkerről – a szerk.) A 2/3-os győzelem után pedig világossá vált számára, hogy nem az ellenzéki pártokat, köztük a Jobbikat kell figyelniük, hanem a magabiztos kormánypártot. Már az első intézkedések –Nemzeti Emlékezés Napja, a határon túli magyarok honosítása – aggodalommal töltötték el, de a washingtoni külügyminisztérium ezt magyar belügynek tekintette, és nyugalomra intette a diplomatát. A nagykövet feladata egyébként is világos volt: Afganisztánra, az energiabiztonságra és a szélsőségek elleni harcra kellett koncentrálnia.   

A könyv tanúsága szerint a diplomatát mégis a belpolitikai problémák izgatták. A törvényeket futószalagon gyártották, aminek csúcsa az új alkotmány volt. Felemelte szavát a média-, az egyházi törvény ellen, harcolt a központi bank és a bíróságok függetlenségéért. Nem értette, hogy az Európai Unió miért nem regulázza meg Magyarországot. Akármilyen amerikai vendég érkezett Budapestre, akármilyen ügyben tárgyaltak, a nagykövet arra biztatta őket, hogy emeljék fel szavukat a demokráciadeficit ellen. Ilyen volt Eric Holder igazságügyi miniszter, Janet Napolitano nemzetbiztonsági miniszter, Nancy Pelosi, a Kongresszus akkori elnöke. Az amerikai vendégek néha nem értették a helyzetet. Holder például felvetette a bíróságok ügyét Navracsics Tibornak, és úgy érezte, hogy kielégítő választ kapott. Nem volt hajlandó Orbán Viktornak is elismételni az aggodalmakat. A legfontosabb amerikai vendég azonban a nagykövetasszony barátja, Hillary Clinton volt.

A külügyminiszter a Tom Lantos Intézet avatására érkezett Budapestre. Eredeti tervek szerint már a parlamenti beszédében felvetette volna a magyar demokrácia problémáit, amit Lantos unokája, a külügyi főtanácsadó Tomicah Tillemann irt. Eleni Kounalakis megrémült. Úgy érezte, hogy a magyar népet sértenék meg azzal, ha már az ünnepi beszédben megleckéztetik. Egész éjjel dogoztak, végül a beszédet átírták. Hillary Clinton később négyszemközt találkozott Orbánnal, és a közös sajtótájékoztatón bírálta az antidemokratikus intézkedéseket. A hatás óriási volt nemcsak a magyar ellenzéki, de a külföldi sajtóban is. Amikor később kiszivárogtattak egy Orbánnak szóló dorgáló Hillary Clinton- levelet, az EU is komolyan vette a magyar alkotmány problematikus voltát. Kounalakis úgy érezte, elérte célját.

Míg a belpolitikai irányvonallal nem értett egyet, a miniszterekkel jó kapcsolatot ápolt. Barátjának nevezte Hende Csabát, akivel együtt utazott a Balkánra és Afganisztánba. Martonyi Jánost művelt, igazi atlantistának tartotta, aki fölött átnyúlt a „sarmos pr-os”, Szijjártó Péter. Kounalakis időszakának legnagyobb külpolitikai válsága, az azeri baltás gyilkos szabadon bocsátása is Szijjártó nevéhez fűződik, Martonyi nem is tudhatott róla. Politikai sztárnak tartotta Navracsics Tibort, akinek előmenetelében néhányan egy Orbán-ellenes puccs lehetőségét láttak. Szavahihetőnek ítélte Pintér Sándort és hallgatott Sólyom László tanácsaira.

Név szerint nem esik viszont arról szó, hogy milyen ellenzéki  politikusokkal és civil szervezetekkel tárgyalt és miről. Hillary Clinton villámlátogatásakor jutott idő arra is, hogy civilekkel, ellenzékiekkel beszéljen, de nem derül ki a könyvből, hogy kik voltak ők. Eleni Kounalakis osztotta Clintonnak azt az elvét, hogy egy szabad társadalom a demokratikus kormányon, a szabad piacon és a civil szervezeteken alapuló háromlábú szék. Az amerikaiak segítették a civil kezdeményezéseket, de helyettük nem végezték el a munkát. A nagykövet az aktív állampolgár kitüntetéssel jutalmazta azokat, akik valóban tesznek valamit a közösségért. Eleni Kounalakis támogatta a homoszexuális közösséget, amit azzal is kifejezett, hogy felvonult a 2012-es budapesti meleg parádén.  

A nagykövet úgy vélte, hogy az Orbán-kormány az áldozat szerepét sulykolta a magyar népbe, ennek hangsúlyozására kiemelt szerepet kapott Trianon, a német megszállás, a kommunizmus terrorja, a jelenben pedig a nyugati hatalmak befolyása.

A könyv kitér a magyarországi antiszemitizmusra is. Bár az amerikaiak hivatalos álláspontja az volt, hogy ez elszigetelt csoportokhoz köthető, a követség annyi panaszt kapott, hogy hihetővé vált a mélyebb probléma. Kounalakis úgy látta, hogy Magyarország fehérre akarja mosni második világháborús történelmét, hiányolta, hogy Németországhoz hasonlóan nem volt széleskörű diskurzus a holokausztról.  

Számtalan vendéggel találkozott  Soros Györgytől Habsburg Györgyig, Károly brit hercegtől Angelina Jolie-ig. A gyakorlatias ingatlan-befektető üzletasszony intézte el telekcserével, hogy az amerikaiak visszaszolgáltatták a várbeli egykori Táncsics-börtön épületét.

Eleni Kounalakis elegáns könyvet írt, távol tartotta magát a politikai pletykáktól. Úgy beszél barátairól, családjáról, hogy nem teregette ki a magánélet titkait. A kaliforniai első generációs görög üzletasszony a Demokrata Párt aktivistája, anyagi támogatója, Hillary Clinton nagy támogatója volt. Többen biztatták, lépjen aktív politikai pályára, de ő nagykövet akart lenni. Az álom teljesült Obama megválasztásával. Igaz, Eleni Szingapúrba szeretett volna menni, és oda is képezték ki, de tervét az utolsó pillanatban megfúrták. Helyette négy európai fővárost ajánlották fel neki. Budapestet választotta, és költözött Magyarországra férjével és két kisfiával. Mivel a gyerekek San Franciscóban már kínai iskolában tanultak, a szülők nem akarták, hogy elfelejtsék a mandarin nyelvet. Hétvégi kínai iskolát kerestek nekik Budapesten. Maguk is meglepődtek, hogy milyen nagy és befolyásos kínai közösség él Budapesten. 1988-ban Magyarország és Kína között vízummentességet vezettek be, a kínaiak tömegesen jöttek és maradtak. A hatóságokat akkor nem érdekelte az illegális bevándorlás.

Eleni Kounalakis egy helyütt azon töpreng könyvében, hogy mi lett volna, ha Szingapúrba kerül? Beavatkozhatott volna az ő belügyeikbe is? Elismeri, hogy nem. De hát Magyarország barát és NATO-partner, szükségük volt a segítségre.

 

 

 

 

Ez történik, ha kinyit egy szupermarket vasárnap

Nyitva tart ma a budakalászi Auchan,

és azonnal kiderült, nem igaz az érvelés, amely szerint az emberek nem akarnak vasárnap vásárolni. Az Origo olvasójának fotója bizonyítja, hogy tömve van a parkoló a boltba igyekvő emberek autóival.

 

 

 

 

20 hónapja növekszik a születések száma

Húsz hónapja folyamatosan növekszik a születések száma, és a kormány a jövőben is mindent meg kíván tenni azért, hogy ez a pozitív trend folytatódjon, ne forduljon vissza – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára anyák napja alkalmából vasárnap a budapesti Szent Imre kórházban, ahol köszöntötte a kismamákat.

Fűrész Tünde hangoztatta, Magyarország családbarát ország, ezért nem csak anyagiakban, hanem szimbolikus gesztusokban is ki akarja fejezni az édesanyák megbecsülését. Tájékoztatása szerint az elmúlt évben 3,2 százalékkal nőtt a születések száma, míg az év első két hónapjában a statisztikai adatok ezt meghaladó, 3,6 százalékos növekedést jeleznek.

A helyettes államtitkár felidézte a kormány eddigi családpolitikai intézkedéseit, köztük a gyed extrát és a családi adó- és járulékkedvezményeket, utóbbinál jelezte: abból tavaly 240 milliárd forint maradt a családoknál.

 

 

 

 

 

Nem tudott megélni a fizetéséből, felmondott a mentőápoló

Nem tudott megélni a fizetéséből, ezért inkább beadta a felmondását Gódor András mentőápoló – írja a Bors. Azt állítja, hat év alatt nemhogy nőtt, csak csökkent a bére, legutóbb 95 ezer forintot kapott.

A mentőzés mellett másod-, sőt harmadállást is vállalt, hogy valahogy megéljen. 

- Az egészségügyi dolgozók közül mindenki így tesz. Havi 250-300 órát dolgozunk, de így sem élünk meg. Nem is kellene mindenkinek sztrájkolnia vagy felmondania: elég lenne, ha a másod- és harmadállásainkat otthagynánk, máris összeomlana az egész egészségügyi ellátás.

Számos költséget magának kellett állnia, hogy dolgozhasson. A szak­ápolói képzés 240 ezer forintba került, de még azt az egyenpólót is maguknak kellett megvenniük, amiben dolgoznak.

Most arra készül, hogy egy autógyárban helyezkedik el, ezzel is többet keres majd – nettó 140 ezret – mint a mentőzéssel. Novembertől pedig talán már egy osztrák kórházban ápolja a betegeket. Havi hat­százezer forintért.

– Ha nem lesz változás, mindenki el fog menni az országból. Aki marad, az csak a hivatástudat miatt teszi, ezt használják ki az illetékesek. 

 

 

 

 

Halált megvető cinizmus

Élet és halál kérdése. Végtére is erről szól a nagy világirodalmi művek jelentős része. Ezt ábrázolja a katartikus művészet.

A legvégsőbb végső kérdés.

Amelynek fontos eleme a halálbüntetés kardinális résztémája. Hát hogyne lehetne erről beszélni, elmélkedni.

Csak egyet nem lehet: züllött módon, a legmegvetendőbb olcsó napi politikai számításból bedobni a kérdést a nyilvánosságba, kihasználva a felhorgadó indulatokat. Márpedig a miniszterelnök pontosan ezt tette.

Azt még meg is érteném, ha egy politikus maga is osztaná az elemi felháborodást és látszana rajta, hogy egy brutális gyilkosság után megtorlásul legszívesebben saját kezűleg vágná el az elkövető torkát. Ebben volna valamiféle őszinteség, szenvedély. De hát a Fidesz vezetői esetében szó sincs ilyesmiről, csak cinikus politikai haszonlesésről.

De még így sem igazán érthető, hogy mit is akartak elérni a kérdés remixelésével. Hiszen az Európai Unió alapjogi chartája tiltja a halálbüntetést. Felmerülhetett volna az a verzió persze, hogy a Fidesz a szabadságharcos narratívához kapcsolja ezt a témát, és előadja azt a színjátékot, hogy hát itten a kormány meg akar felelni a zemberek jogos elvárásainak, de a gonosz brüsszeli bürokraták ezt nem engedik, mert a gyilkosok pártján állnak.

De még ez sem volt. Még eddig sem jutott el a propagandagépezet. A miniszterelnök két nap alatt visszavonulót fújt, és megnyugtatta Brüsszelt, hogy nem tervezi a halálbüntetés bevezetését. (Ja, ő.) Márpedig ezzel a gyors behódolással a hívek szemében valószínűleg eléggé amortizálta a hős szabadságharcos képét.

(Szóba jött még, hogy az egész akció csak a szokásos elterelés. Ami annyira jól sikerült, hogy sokaknak éppen a halálbüntetés körüli kormányzati hangoskodás miatt jutott eszükbe az az összefüggés, hogy talán, ha nincs a fólia, elképzelhető, hogy ez a szörnyű tett sincs Kaposvárott.)

Politikai elemzők azt ismételgetik, hogy mindez nem több, mint egyfajta „témaorzási” kísérlet. Azaz a kormányerők megpróbálják lenyúlni a Jobbik témáit, s abban reménykednek, hogy ekként a szavazóikat is. De hát ez esetben még hírhedetten cinikus kalkulációs képességüket is elvesztették, mert így mintha politikai bumeránggal dobálóznának. Ugyanis abban az ütemben, ahogy a Fidesz egyre vadabb és nemtelenebb ötletekkel hozakodik elő, ahogy tolódik szélsőjobbra, úgy növekszik a Jobbik népszerűsége. Mert hát kinek is kellene egy gyűlöletkeltésben utazó pártból az utángyártott verzió, ha ott van a gárdamellényes eredeti is.

Talán keveseknek tűnt fel, de május 1-én a Jobbik elnöke már-már szánakozva, lenézőleg beszélt a Fidesz eme húzásairól, vagyis arról, hogy átveszik a Jobbik programpontjait, de „nem átgondoltan” (még szerencse), és csak a népszerűségüket akarják vele növelni. Persze elég tragikus a helyzet Magyarországon, ha éppen jobbikos témafelvetéssel lehet nálunk népszerűséget növelni, és még tragikusabb, ha ezek koppintásáért verseny indul a jobboldalon.

Márpedig a bevándorlás ügyében szintén elég intenzíven tüsténkednek a kormányizék. Az különösen jó ízlésre vall, hogy anno a magyar miniszterelnök éppen a Charlie Hebdo-merénylet utáni megemlékezés kapcsán kezdte el szítani a bevándorlók elleni hisztériát egy olyan országban, amelyikben a kínai boltoson meg a török gyrososon kívül nem nagyon találkozhatni bevándorlóval.

És most folytatják ezt a velejéig romlott kampányt az ún. nemzeti konzultációval, ami tényleg minden szempontból a politikai közbeszéd mélypontja. Megfordult a fejemben, hogy készítek egy szokásos, ironikus parafrázist „Nemzeti inzultáció 128.” címmel. De hát itt mégis csak arról van szó, hogy a hatalmon lévők a magyar társadalom legalantasabb ösztöneire apellálva olyan szerencsétlenek ellen hergelik a közvéleményt, olyanok ellen szítják az indulatokat, akiket hazájukban üldöznek, vagy akik otthon nem tudnak megélni. Ez az elvetemültség különleges foka. Ez annyira visszatetsző „politikai termék”, hogy erről nem lehet paródiát készíteni.

 

 

 

 

Magyarország sereghajtó a boldog országok között

Alacsony szintű korrupció, kis társadalmi különbségek (kevés szegény és gazdag, nagyon széles középosztály), transzparens állam, erős szolidaritás, intenzív párbeszéd és konszenzuskeresés a hatalom és a „nép”, illetve az egyes szakmai és társadalmi csoportok között, magas adók és bőkezű szociális juttatások, női esélyegyenlőség, felelősség a környezet és a jövő nemzedékek iránt – nagyjából ezekkel a jellemzőkkel írható le az „északi modell”, vagyis a skandináv államokban kifejlesztett emberarcú kapitalizmus.

Úgy alakult, hogy a fenti paraméterek nemcsak tartós jólétet és kiemelkedő életszínvonalat hoztak a szegénysorból felkapaszkodott északiaknak, hanem boldogságot is. Az ENSZ idei World Happiness Reportja szerint a legboldogabb országok rangsorában (a világ vagyonának kezeléséből élő, így voltaképpen versenyen kívül induló Svájc után) Izland, Dánia és Norvégia foglalja el a vezető helyet, de Finnország és Svédország is benne van az első nyolcban.

Miután hasonló struktúrákat építő, párhuzamos pályákat befutó államokról van szó, az általánosan jó helyezés aligha véletlen, és ahhoz sem kell társadalomtörténésznek lenni, hogy a modell gyökereit valahol a szervezett érdekérvényesítés, a nemzeti jelleggé vált kompromisszumkeresés és a hatalmat gyakorlókkal rutinosan alkudozó erős szakszervezetek környékén találjuk meg.

„A kompromisszumokat mindenki gyűlöli, mert mindenkinek lenne egy sokkal jobb megoldási javaslata. A kompromisszumkötés időigényes, politikai szempontból pedig hátrányos, mert nehéz sikerként eladni, és látványosan engedményekre kényszerít. A fejlődést azonban valamiért mégis sokkal hatékonyabban szolgálják a kompromisszumok, mint az erőből meghozott, egyoldalú politikai döntések.”

A fentieket Rauno Merisaari, Finnország emberi jogi nagykövete mondta nemrég egy budapesti szemináriumon, ahol – a magyar állami szereplők feltűnő érdektelensége mellett, inkább civil és szakszervezeti közönség előtt – az északi modell műhelytitkairól folyt a szó.

Finnország azért kitűnő példa, mert az utoléréses fejlődés egyik sikerországa, hisz a XIX. században az egyik legszegényebb európai államnak számított. Az osztrák–magyar kiegyezés idején akkora éhínség volt a finneknél, hogy a lakosság egyötöde éhen halt, de még a XX. század 60-as éveiben is segélyekre szorultak. Azóta viszont egyrészt a jövedelmi különbségek gyorsabban csökkentek, mint bárhol másutt Európában, másrészt olyan gyorsan gyarapodtak, hogy beérték Svédországot. A jóléti fordulat alapját az 1968-as társadalmi szerződés (Liinamaa-egyezmény) – amely bevezette a kétévente megkötött béralkuk és az átfogó jövedelempolitikai megállapodások rendszerét –, illetve az azzal párhuzamosan végrehajtott oktatási reform jelentette.

(Ez itt nem a demagógia helye, de talán elgondolkodhatunk rajta, hogy az érdekegyeztetés felszámolásával, a munkavállalói jogok szisztematikus, az alkotmányig elérő leépítésével és az oktatás színvonalának lerontásával mi vajon milyen felzárkózási pályára számíthatunk.)

Az említett szerződés egy háromoldalú alku eredménye volt a munkaadók, a szakszervezetek és a pártok között, amelyet máig minden kormány tiszteletben tart. Az egyezmény megkötése óta volt két nagyobb gazdasági válság súlyos munkanélküliséggel, számottevő társadalmi feszültség azonban nem alakult ki. Ehhez természetesen szükség volt erős és a többi tárgyaló fél által respektált szakszervezetekre – Finnországban a munkavállalók szervezettsége 70 százalék körüli, de a skandináv átlag is 60-70 százalék körül van, aminek a magyar érték csupán a hatoda.

A szintén mélyről indult Norvégiában – a szemináriumon a norvég színeket képviselő Knut Ringstad, a Norvég Alapok programmenedzsere szerint – 1935-ben kötötték meg az első alapszerződést a szakszervezetek és a munkaadók a szociális párbeszédről. (Emlékeztetőül: nálunk akkor Kéthly Anna vívta reménytelen retorikai harcait a parlamentben a munkavállalói jogokért, a politikai elit pedig a nem sokkal később elfogadott zsidótörvényektől remélte a társadalmi kibontakozást.) A „jobb munkafeltételek = nagyobb profit” gondolat jegyében megszületett paktum olyan erős, mint a norvég alkotmány.

A szerződés valójában a háromoldalú érdekegyeztetés kereteit rögzíti, a négyévente újra napirendre kerülő alkunak nincs állandó intézményrendszere – ahogyan a norvégok mondják: ez egy munkamódszer változó szereplőkkel. Az eredmény pedig egy konszenzusos társadalom, kiszámítható jövővel és boldog emberekkel. Ezek az emberek attól boldogok, hogy mindig csak arra kell koncentrálniuk, amit csinálnak: a munkahelyen dolgoznak, otthon pedig pihennek (és nem azon aggódnak, hogy miből fogják kifizetni a számlákat), ami a termelékenységükre is jó hatással van.

Ugyanerről tudósították a magyar hallgatóságot a szeánsz „svéd” vendégei (Szabó Tamara és Beskid Vilmos), akik magyarként évtizedek óta a svéd Ericssonnál dolgoznak. Az ő szavaikból egészen utópisztikus világ rajzolódott ki: egy skandináv multinál a főnök dolga leginkább annak elérése, hogy a munkatársak jól érezzék magukat, mert így sokkal jobb munkát fognak végezni. „A boldog és elégedett beosztott többet ér, mint a minőségbiztosítás; az én feladatom annyi, hogy megteremtsem azt a környezetet, ami a dolgozók jó közérzetét garantálja” – hallottuk.

A jó közérzet egyik alapfeltétele a diverzitás: állítólag sokkal jobb és inspirálóbb olyan cégnél dolgozni, ahol a nemek és a gondolatok is többfélék.

Az Ericsson most például arra gyúr, hogy belátható időn belül minden harmadik alkalmazottja nő legyen. Magyar fejjel a svédeknél alkalmazott vezetési metódus is nehezen felfogható: a felsőbbség érzékeltetésén és a parancsutasításokon alapuló irányítás helyett az információk megosztása, a bevonás, a részvétel, a közös döntés és a win-win szituációk („mindenki nyer”) keresése a lényeg.

Hogy mi mindenre rá lehet venni az embereket ezzel a módszerrel, arról a dánok szolgáltak tanulságos történettel. Ahogyan Steen Gade, a dán parlament klíma- és energiaügyi bizottságának vezetője felidézte, az akkoriban még saját energiaforrás nélküli skandináv államot nagyon érzékenyen érintette az olajválság a 80-as években. De úgy döntöttek: nem az arab országok (abban az időben a legnagyobb olajexportálók) fogják megmondani, hogyan éljenek a dán emberek. Volt pár kemény évük, amikor az utcán alig jártak autók, de Dánia 1986 óta úgy fejlődik az európai átlagnál gyorsabban, hogy közben nem nő az energiafelhasználás, az évtized végére azt tervezik, hogy az országban elfogyasztott energia 35 százaléka belső megújuló forrásból származik majd, az áram felét pedig szélerőművek termelik. Ez az arány szeles napokon néha már most is eléri a száz százalékot, miközben az áramár a németországinál, a hollandiainál, sőt az uniós átlagnál is alacsonyabb, a zöldenergia-ágazat pedig az egyik legnagyobb munkaadó az országban. Az energiareformhoz szintén társadalmi párbeszédre és konszenzusra volt szükség, de „hosszú távra szóló bátor döntéseket csak egyeztetéssel lehet meghozni” – legalábbis északon, ahol a dolgozókban megvan az erő, a politikusokban pedig a szándék a kompromisszumkötésre.

Konklúzió helyett, de egyfajta összegzésként talán annyit: a nemzetközi boldogságrangsorban a 104. helyet elfoglaló, nagyjából Szváziföld és Tádzsikisztán szintjét hozó Magyarországon az erő a politika, a konszenzuskeresési szándék pedig inkább a harmatgyenge szakszervezetek oldalán van. Ebből a modellből pontosan az a társadalomfejlődési alakzat következik, amelyben élünk.

 

 

 

 

Az MSZP szerint áfacsalók célországa lehet hazánkból

Az MSZP szerint áfacsalók célországává válhat Magyarország, ha a kormány nem csökkenti az élelmiszerekre vonatkozó általános forgalmi adót. Beke Károly, a párt országos elnökségi tagja vasárnap a fővárosban tartott sajtótájékoztatóján arról is beszélt, hogy tulajdonképpen minden vasárnap "népszavazás a bezárásáról".

Az ellenzéki politikus azt mondta: ma az országban vannak olyan helyek, ahol az emberek minden vasárnap "nemet mondanak az üzletek kötelező zárva tartására és nemet mondanak az Európa-rekord 27 százalékos magyar áfára is". A határ menti településekről ugyanis emberek ezrei inkább a szomszédos országok valamelyikében vásárolnak - magyarázta.   

Szerinte június 1-jét követően még inkább ez lesz a jellemző, ekkor ugyanis Romániában is 9 százalékra csökken az addigi 24-ről az élelmiszerekre vonatkozó általános forgalmi adót. Ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence uniós tagállamai közül csak Magyarországon lesz 20 százalék feletti az élelmiszerek áfája - jegyezte meg.

"Ha a magyar gazdaság képtelen arra, amire a szomszédos uniós tagországok, akkor az Orbán Viktor politikai felelőssége és kormányának teljes kudarca" - fejtette ki pártja véleményét a politikus.

Beke Károly szerint a kormánynak támogatnia kellene az MSZP javaslatát, amely szerint minden élelmiszerre vonatkozó áfát 5 százalékra kellene csökkenteni; ez egyébként 120 milliárd forintnyi kiesést jelentene a költségvetésből - tette hozzá.

 

 

 

Ígérgetéssel kampányol Anyák napján is a seggfej kormány!

Az édesanyák áldozatos munkáját, ahogy eddig minden évben, úgy a jövő évi költségvetés tervezésekor is szem előtt tartjuk.

Tovább csökkennek az édesanyák terhei, a Kormány minden eszközzel igyekszik segíteni őket. 2016-tól a személyi jövedelemadó csökkentése mellett a kétgyermekesek családi adókedvezménye tovább nő és három év alatt fokozatosan megduplázódik. 2016-ban a két gyermeket nevelő átlagkeresetű szülőknél havonta kb. 9500 Ft-tal marad több. Az alacsony jövedelmű családoknak, valamint a három vagy több gyermekes szülőknek gyakorlatilag a zsebükben marad a bruttó fizetés.

Az adócsökkentéseken túl még az idén életbe lép a családi otthonteremtési kedvezmény és a kibővített ingyenes gyermekétkeztetés. A bankok elszámoltatásának köszönhetően pedig további 1100 milliárd forintos teher kerül le az eladósodott családok válláról. Isten éltesse az édesanyákat!

 

 

 

 

 

Furcsán intézte Szijjártó az azeri baltás gyilkos elengedését

Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt amerikai nagykövet a budapesti éveit feldolgozó könyvet adott ki, ebből szedett ki néhány részletet a Nol.hu.

Az egyik ilyen volt az azeri baltás gyilkos elengedése. A nagykövet asszony Martonyi Jánost művelt, igazi atlantistának tartotta, aki fölött átnyúlt a „sarmos pr-os", Szijjártó Péter. Tsakopoulos Kounalakis időszakának legnagyobb külpolitikai válsága, az azeri baltás gyilkos szabadon bocsátása is Szijjártó nevéhez fűződik, Martonyi János külügyminiszter nem is tudhatott róla – olvasható a lap összefoglalójában.

Azt is írja, hogy az Orbán-kormány az áldozat szerepét sulykolta a magyar népbe, ennek hangsúlyozására kiemelt szerepet kapott Trianon, a német megszállás, a kommunizmus terrorja, a jelenben pedig a nyugati hatalmak befolyása.

 

 

 

 

 

 

Felköpni és aláállni: Politikai prostitúció, Fidesz a neved!

El tudjátok képzelni, milyen pofát vágtak ezek a hanyatló európaiak, amikor meghallották, hogy halálbüntetés? Egy velejéig korrupt országban halálbüntetésről álmodozik a miniszterelnök. Ennél jobb kombót, keresve se találni ezen az öreg, dekadens kontinensen. Ja, és ráadásul az ország felének nem is volna ellenére. Vicc ide vagy oda, ez még a magyaroktól is durva. Úgyhogy Európának Schulztól Junckerig felakadt a szeme és fel is állt a szőr a hátán Orbán Viktor félreérthetetlen büfögésén. (Igen, értettem: azt mondta, hogy napirenden kell tartani, és nem azt, hogy a május elsejei utáni kijózanodás hevében meg is szavaztatja, mintha csak az alaptörvényről lenne szó.)

Ennek ellenére a szolgálatos, ügybuzgó szócsövek siettek rögtön elmagyarázni, hogyan kell érteni a mi kedves vezetőnk, egyetlen élő istenünk, Orbán Viktor szavait, és miért van megkérdőjelezhetetlen igazság abban, amit mond. Úgyhogy mielőtt az újabb szánalmas pávatáncra rátérnék, álljon itt néhány szervilis, önálló gondolkodásra legfeljebb a színdarab kedvéért és igen ritkán hajlandó, két lábon járó arrogancia magyarázkodása:

Rogán Antal frakcióvezető: ha egy fiatal eladólányt 22 ezer forintért meggyilkolnak, az embernek automatikusan az jut eszébe, hogy az ilyen ember megérdemelné a halálbüntetést. Legitim a halálbüntetésről szóló vita, mert erről a magyar társadalomnak nem volt módja dönteni. Magyarországon ugyanis nem népszavazás, nem a parlament törölte el a halálbüntetést, hanem az Alkotmánybíróság.

Lázár János miniszterelnökségi miniszter: „Kifejezetten híve vagyok a halálbüntetésnek, ez volna az arányos, visszatartó ereje lenne.” Egyébként meg az egy dolog, miről szólnak a magasztos elvek, és egy másik, hogy mit gondolnak a magyar emberek.

Kovács Zoltán kormányszóvivő: Amikor egy brutális és értelmetlen gyilkosság után a közvéleményt foglalkoztat egy kérdés, a politikának muszáj róla beszélnie. Még akkor is, ha olyan dologról van szó, "amiről, ha úgy tetszik, a jogszabályok, írott és íratlan szabályok alapján sokan azt mondják, hogy nem szabad beszélni”. Kovács Zoltán érdekesnek nevezte, hogy már arról is vita van Magyarországon és külföldön is, egyáltalán szabad-e szóba hozni a halálbüntetést.

Világos, nem? Miközben Európa vérben forgó szemekkel megüzente, hogy márpedig harc lesz, és egyáltalán nem fogják az Európai Unió pénzéből finanszírozni a királyi várba tervezett akasztófákat, ezek testületileg arról beszélnek, hogy a halálbüntetés témája kizárólag a magyar emberek miatt került terítékre. Miután Európa ellentmondást nem tűrően világossá tette, hogy halálkomoly (!) kérdésekkel nem viccelődünk, Orbán és a slepp úgy állítják be a sztorit, mintha a nép akarata, ki nem mondott sóhaja lett volna, hogy egy gyalázatos gyilkosság másnapján a keményen dolgozó János bácsi elkezd a halálbüntetésről álmodozni, és nincs mit tenni alapon, miatta, muszáj beszélni kell róla.

Az aljasság legmélyebb bugyra, a politikai prostitúció legmagasabb csúcsa ez: tudatosan szembemenni Brüsszellel csak azért, hogy a hazai szélsőjobb kottájából játszva mentsük, ami még menthető, majd a népet odatolni a fel-felköpött szennyes váladék alá. Megszámlálhatatlanul sokadik alkalom, amikor a magyar emberek háta mögé gyáván megbújva nyomják megállás nélkül a legmocskosabb demagóg propagandát. Amelynek receptje véresen egyszerű: egy totál irracionális, megvalósíthatatlan (az EU támogatások lenyúlását ellehetetlenítő) érzékeny (a népet foglalkoztató) témát sulykolni, majd a megvalósítás sikertelenségének felelősségét az ellenfélre rányomni: miattuk nem lehet, ők az árulók.

A halálbüntetés pávatáncának mostani forgatókönyve hasonló az EU asztala mellett büfögve táplálkozó, trágyalétől bűzlő korábbi szereplésekhez: otthon akarjuk, ha innen (telefonon) kérdeznek, természetesen nem úgy gondoltuk. Előre megfontolt, olcsó képmutatás. Mert persze mindez csak és kizárólag a magyar emberek miatt van. Miattuk kénytelen ez a drága jó ember minden alkalommal lemenni a legaljára: Budapesten-Pécsett ellentmondást nem tűrően parancsolni, Brüsszelben magyarázkodni, Moszkvában puszilkodni, Kazahsztánban őshazát meglelni. Mindenhol mást mondani, és egy egész hadsereget azért tartani, hogy elmagyarázza, mit hogyan kell érteni ebből a gyalázatos forgatókönyvre épülő színjátékból.

Mondok én valamit, „uraim”! Ennek a halálbüntetésre felizgult magyar népnek, aki miatt önöknek most kutyábbnak kell lenni a kutyánál, és Vonábbnál Vonánál, nem volt módja dönteni abban sem, hogy miként mutyizzák el a trafikokat, nem hogy abban, hogy milyen színű fóliával borítsák be azokat. Semmilyen beleszólása nem volt az új alaptörvény kidolgozásába, az Alkotmánybíróság megcsonkításába, az igazságszolgáltatás függetlenségének szájba rúgásába, a sajtótörvény nevetségessé tételébe, a jegybank unortodox lezüllesztésébe, az elnyomó, kizsákmányoló, szociális politikába, vagy a hatalmi ágak felügyeletét szolgáló tisztségek megszállásába. Egyáltalán nem volt érdekes a magyar nép véleménye, amikor magánnyugdíjpénztárakat tették zsebre, amikor a felsőoktatásból vontak ki kemény milliárdokat Mészáros Lőrinc és társai javára, amikor a NAV elleni vizsgálatot tették mellékvágányra, vagy amikor a vasárnapi zárva tartást ütötték nyélbe a fejünk fölött.

Akkor valahogy nem érdekelte önöket, hogy mi foglalkoztatja a magyar embert. Hát persze, akkor a Jobbik gyilkos lehelete nem nyalogatta még fenyegetően hatalomba beleőrült tarkóikat. Most meg játsszák a szélesszájú kisbékát, és lejáratják ezt a sokkal jobb sorsra érdemes népet. Önöknek köszönhetően sajnos lassan kuriózumként számon tartható majmokként tekint ránk Európa. Akiknek ez jutott, egy a mikrofonok elől gyogyós gyerekként elhúzandó miniszterelnök.

Ilyenek lennének a magyarok? Ez minden magyarok legokosabbja? Ennyire futotta? Egy eszelősre, aki egyik nap sötét középkort idéző bűzös kijelentést tesz, másnap meg talpnyalói hangján keresztül siet rányomni az egészet a népére? Tényleg ezt érdemeljük, erre van szükségünk? Hogy egy ilyen felelőtlen, hatalommániás, de legalább gyáva, pávatáncos lábú politikai prostituált miatt felmossák velünk az európai padlót?

 

 

 

 

 

Zseniális paródia született a bevándorlóellenes nemzeti konzultációról

A Kétfarkú Kutyapárt ezúttal sem tévedett: remek paródiát készítettek a kormány bevándorlókat érintő, egymilliárd forintba kerülő nemzeti konzultációjának kérdéseiből.

Találóan ezt írták mellé: Még mindig nem gyűlöljük egymást eléggé. A kormány segít!

 

 

 

 

 

A tulajdonosok már több helyen leszedték a fóliát

Több trafik kirakatáról leszedték már a fóliát a tulajdonosok a kaposvári rablógyilkosság után. Az üzlettulajdonosok általában rolóval takarják el a dohánytermékeket – hangzott el az M1 aktuális csatorna Híradójában vasárnap délelőtt.

Közölték: a sötétítő fólia használatát nem írja elő jogszabály, csupán azt, hogy a fiatalkorúak nem láthatják a dohánytermékeket. A trafikok elsötétítésének kérdése téma lesz a kormány szerdai ülésén is.

Ezzel kapcsolatban a híradó idézte Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert, aki szerint a rendőrségnek, illetve a Belügyminisztériumnak a kormányülésig jelentést kell készíteni arról, hogy miként lehet megvédeni a trafikban dolgozókat.

 

 

 

 

 

Szakemberek szerint át kell alakítani az egészségügy finanszírozását

Medicina konferencia – Nem feltétlenül az egészségügyi intézmények átalakítása lenne szakemberek szerint az elsődleges kormányzati feladat ezen a területen, hanem az ellátásokra kapott finanszírozás emelése, ami évek óta elmarad, és prioritásként kellene kezelni az ágazatot.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke csütörtökön Budapesten, a Figyelő című hetilap által rendezett XXX. Medicina konferencián azt mondta, hogy ugyan április 1-jével átalakult az intézményi struktúra, ezt a változás nem lehet látni, bár – vélte – nem is biztos, hogy annak feltétlenül át kell alakulnia.

A kórházi adósságrendezésről szólva azt mondta, ez nem a klasszikus értelemben vett “konszolidáció”, hiszen a felhalmozott 60 milliárdos kórházi tartozás már a “betegben van, megműtötték, belevarrták, megetették, kötszerezték, meggyógyították”, és ezt az adósságot kell kifizetni.

A kamarai elnök szerint az, hogy a kormányzat kifizeti a kórházak adósságát, annak is elismerése, hogy az egészségügyi ágazat forráshiányos, alultervezett a rendszer. Éger István úgy véli, hogy ez a 60 milliárd forint sem elég, a működés tekintetében semmi esetre sem.

A szakmai vezető ironikusan úgy fogalmazott, a világ leghatékonyabb rendszere a magyar egészségügy, hiszen ilyen kevés pénzből ez a rendszer még működik.

Az orvosbérek rendezéséről és a szakemberhiányt említve előadásában azt mondta, nemcsak a fiatal orvosok bérét kell rendezni, áthidalva azt a szakadékot, amely az ösztöndíjak és a későbbi szakorvosbérek között van, hanem a már kórházban évek óta dolgozó doktorok bérét is emelni kell. Hangsúlyozta: haladéktalanul el kell kezdeni a bérfelzárkóztatást, mert nem lesz orvos, aki felkarolná és mentorálná a fiatalokat, hiszen egy részük vagy nyugdíjba megy, vagy külföldön vállal munkát.

Éger István úgy véli, az ágazat problémája már nemcsak az egészségügyben dolgozók problémája, hanem össztársadalmi szinten eredményez feszültséget. “Össztársadalmi értékeket és érdekeket veszélyeztet ez a helyzet” – fogalmazott, hozzátéve: ez meggyengíti az eddig elért eredményeket is.

Szerinte ma már társadalompolitikai szempontból kellene ezeket a kérdéseket kezelni, és politikai bátorság kell ahhoz, hogy prioritást adjanak az egészségügynek.

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász feltette azt a kérdést, mi kell ahhoz, hogy egy bővülő gazdaság mellett az egészségügy elsőbbséget kapjon. Úgy vélte, jót tenne az ágazatnak egy világos, kiszámítható jövőkép, és mindenképpen fontos az életpályamodell bevezetése.

Rácz Jenő, a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség leköszönt elnöke előadásában hangsúlyozta, paradigmaváltásra van szüksége az ágazatnak. Úgy fogalmazott: újratervezésre van szükség, és társadalmi, politikai, szakmai konszenzus kell arra vonatkozóan, hogy ki mit vár el az ágazattól, és ki milyen áldozatot kíván hozni.

Közölte, évről évre gyorsul és szélesedik a kórházi tartozás mértéke, jelenleg mindössze négy intézménynek nincs tartozása. Jelezte, havi 4,5 milliárd forinttal nő az intézményi adósság, március 31-ei állás szerint 78,8 milliárd forinttal tartoznak a kórházak, és e tételek késedelmi kamata havonta 340-350 millió forint, ami éves szinten megint csak egy jelentős összeg.

Rácz Jenő véleménye szerint összetett a válság az ágazatban, ami a finanszírozásra és a humánerőforrás-helyzetre vezethető vissza. Az egészségügy fontos politikai kérdés, és politikai konszenzus kell arra vonatkozóan, hogy a döntéshozók prioritásként kezeljék az ágazatot, hiszen az egészségügy és a “mögötte” lévő egészségipar több GDP-t termel, mint amennyi a GDP-részesedés jut a rendszerre – fogalmazott, hozzátéve: “nagyon nagy baj van”.

Mészáros János, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyért felelős államtitkárságának kabinetfőnöke előadásában a kormány által februárban elfogadott 2014-2020-as egészségügyi ágazati stratégiáról beszélt. Ismertette a stratégia főbb pontjait, kiemelte az alapellátás fejlesztését, a humánerőforrás helyzetének javítását és a népegészségügyi programok kiterjesztésének fontosságát.

A kabinetfőnök egyebek között arról beszélt, a kormány által elfogadott ágazati stratégia fő célkitűzése, hogy két évvel emelkedjen az egészségben eltöltött életévek száma, tíz százalékkal csökkenjen a halálozás, valamint ösztönözni akarják az egyéni felelősségvállalást az egészségmegőrzés terén.

Elmondta azt is, hogy a megyei egyeztető bizottságok munkája nem ért véget februárban, feladatuk “kettéválik”. A következőkben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) az intézményekkel együtt meghatározza a kapacitást és a finanszírozást, a másik “ágon” pedig a intézmények gazdálkodását vizsgálják.

 

 

 

 

 

Kevés a tervezett támogatás az energiafogyasztás 8 százalékos csökkenéséhez

Ha a több mint 2 millió energetikailag korszerűtlen családi házat hőszigetelnék, az ország energiafogyasztása 8 százalékkal csökkenne, ehhez azonban kevés a tervezett évi 80 milliárd forintos támogatás - állítja szakértőire hivatkozva a Knauf építőanyag gyártó cég.

A magyar családi házak száma 2 és fél millió, ennek 90 százaléka energetikai korszerűsítésre szorul. A kormány - uniós forrásból, őszi indítással - évi 80 milliárd forintot szán a családi házak felújításának támogatására - írja az MTI.

A Knauf szakértői úgy kalkulálnak, hogy egy átlagos családi ház hőszigetelése 1,6 millió forintba kerül, amelynek egyik fele a támogatás, a másik fele pedig saját erő. Az évi 80 milliárdból így 100 ezer családi házat lehetne hőszigetelni. Ahhoz, hogy a következő 5 évben az összes családi ház energiatakarékossá váljon, évi 400 milliárd forintnyi támogatásra lenne szükség - áll a közleményben.

Ez járna együtt az ország energiafogyasztásának 8 százalékos csökkenésével. Ez az adat pedig úgy keletkezett, hogy a lakosság használja fel az energia 33 százalékát, ennek a 80 százaléka jut a családi házakra. A hőszigeteléssel pedig 40-50 százalékos megtakarítás érhető el a házak fűtésénél-hűtésénél.

 

 

 

 

 

Településszépítő pályázatra várják a jelentkezőket

Helyi közösségek, civil szervezetek, óvodák, iskolák és önkormányzatok is pályázhatnak a Let’s Colour Településszépítő Egyesület országos kiírására, amelyen 800 négyzetméternyi fal kifestéséhez elegendő festéket nyerhetnek a jelentkezők közösségi tereik megújítására.

A győztesek nemcsak a festéket nyerhetnek, hanem egyedi, felületre tervezett dizájnt is kapnak a szervezőktől - olvasható a szervezet közleményében.

A korábbi évek gyakorlatával megegyezően az idei pályázatra is bármilyen magyarországi társadalmi szervezet, önkormányzat, valamint lakóközösségek, polgárjogi társaságok, baráti közösségek, szülői munkaközösségek is jelentkezhetnek - írja az MTI.

A nevezőknek biztosítaniuk kell a helyszínként szolgáló falfelületet, amely közösségük életében központi szerepet tölt be, valamint az önkénteseket, akik elvégzik a festést. A festésre szánt felület nem lehet négy méternél magasabb, hogy speciális felszerelés nélkül is lefesthető legyen.

A pályázók két kategóriában, a legfeljebb 10 ezer lakosú, valamint a 10 ezer lakos feletti települések csoportjában versenyeznek, közülük internetes szavazáson választja ki a közönség a három-három legjobbat. A két nyertesről a zsűri dönt.

A pályázatokat május 17-ig lehet feltölteni a www.letscolour.hu weboldalra, az eredményhirdetést június 8-án tartják. A festést augusztus 31-ig kell megvalósítani. Részletes pályázati kiírás a szervezet weboldalán olvasható.

Tavaly összesen 41 pályázat érkezett a felhívásra, a két győztes csoportosulás összesen 1500 négyzetméternyi falfelületet újított meg.

 

 

 

 

Sokan már fújnak Habonyra

Kormányzati berkekben továbbra is megkerülhetetlen szereplő Habony Árpád, ám a hvg.hu azt írja, két hónappal ezelőtt sokkal stabilabb volt a helyzete.

Orbán Viktor a múlt heti miskolci látogatása során, újságírói kérdésre válaszolva, lényegében megtagadta bizalmasát. Azt mondta, ilyen nevű ember nincs az állami kifizetési listán.

Később pedig azt mondta, hogy az az ő személyes döntése, hogy kivel beszélget és kinek a tanácsait fogadja meg. 

Valami hasonlóval próbálkozott Lázár János is, ami az ország negyedik legbefolyásosabb emberével kapcsolatban (a Napi.hu tavalyi „befolyásbarométere” sorolta be így Habonyt) csak fokozta a zavart. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a kormányfőnek „nincs politikai tanácsadója”, persze „joga van, hogy bárkivel beszéljen”.

Rogán Antal frakcióvezető annyit elismert, hogy létezik „ilyen nevű ember”, csak éppen Habony „társadalmi munkában, ingyen” adja tanácsait a miniszterelnöknek. Arra azonban nem derült fény, miből futja Habonynak mindarra a luxusra, amiről az elmúlt időben bőven cikkezett a sajtó.

Habonyt az azóta sem cáfolt sajtóhírek szerint Deutsch Tamás vitte be a pártba – neki Cselovszki Zoltán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal akkori elnöke ajánlotta a figyelmébe a pestszentlőrinci muzeológus-tanácsadót – olvasható a hvg.hu cikkében.

A vitrinszakértőből politikai tanácsadóvá avanzsált Habonyt 2004-től már a Fidesz valódi kampányfőnökeként emlegették; 2005-ben a Fidesz pr-tanácsadójának nevezték, 2006 óta pedig Orbán személyes stratégiai tanácsadójaként tartják számon.

Annak ellenére is számos kép tanúskodik a Fidesszel és Orbán Viktorral való együttműködéséről, hogy akkor az ő nevéhez is köthető „rosszabbul élünk, mint négy éve” kampány akkor a választások elvesztéséhez vezetett.

A hvg.hu annak is utána járt, mi igaz abból, hogy az utóbbi időben meggyengült Habony pozíciója. Volt aki szerint inkább az a baj, hogy ősz óta kevés a "habonyizmus", de  fideszes és századvéges informátoraik egybehangzóan állították, hogy a tanácsadó továbbra is megkerülhetetlen szereplő, és töretlen befolyását mi sem mutatja jobban, mint hogy a bevándorlásról szóló nemzeti konzultáció ötlete is az ő fejéből pattant ki.

A lap azt írja, abban az 5-6 fős informális stábban nem kedvelik Habonyt, amelyik a párt elnökségét is mellőzve irányítja a Fideszt az országgyűlési választások óta. Lázár János – mint egyik forrásunk fogalmazott – „minimum távolságtartással” figyeli a tanácsadó ténykedését, akinek észrevételeire azonban korábban maga is támaszkodott. Giró-Szász András állítólag vetélytársként tekint rá, és arra vágyik, hogy a két választás között ő lehessen a kormányzati kommunikáció „agya”.

 

 

 

 

Május 6-án kezdődik a Quaestor-kártalanítás

Május 6. és június 5. között kell majd kérelmezniük a kártalanítást a törvény alapján a Quaestor Financial Hrurira által kibocsátott, a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. vagy annak kapcsolt vállalkozása által értékesített kötvények tulajdonosainak.

A törvény szerint a 30 millió forintot meg nem haladó összegű követeléseket tőkeértéken, a kötvényeket pedig névértéken kell figyelembe venni.

A jogszabály kimondja a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjának (QKKA) létrejöttét, amely – a Befektetés-védelmi Alap (Beva) kártalanításával együtt – 30 millió forintig kárpótolja az ügyfeleket. Az indoklás szerint ez feltételezhetően lényegesen nagyobb arány, mint amihez az ügyfelek egyedi perben, illetve a felszámolási eljárásban reálisan juthatnának.

A QKKA várhatóan a Magyar Nemzeti Bank (MNB) áthidaló kölcsönével fogja tevékenységét megkezdeni, melynek mértéke igazodik majd a kárrendezés összegéhez.

Az alap forrásait kötvénykibocsátással és hitelfelvétellel biztosítja. Kötvényt legfeljebb 10 éves futamidőre bocsáthat ki, kölcsönt pedig hitelintézettől vehet fel legfeljebb 10 éves vagy a Magyar Nemzeti Banktól (MNB) maximum 3 hónapos futamidőre. A kötvénykibocsátásra és az MNB-hitelre állami kezességvállalás vonatkozik.

Az alap a Beva tagjaitól visszafizetési kötelezettséggel előleget igényelhet hiteltörlesztésre, saját forrásainak kiegészítéséhez, aminek megfizetésére a Beva-tagok a tavaly a Beva felé fennálló éves díjfizetési kötelezettségük arányában kötelesek.

A törvény arról is rendelkezik, hogy a kártalanítási alap záró beszámolója után az alapba előleget befizetők által megelőlegezett, de az éves visszafizetésekből meg nem térült követeléseinek adóból történő levonásáról külön törvény szól majd.

A Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt.-nél tevékenykedő felügyeleti biztos adatai szerint 32 ezren vannak a Quaestor-kötvényesek, akár fiktív, akár valós kötvény van követelésük mögött.


 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Arhívum

Március
       
Április
         
Május
       
Június
         
Július
       
Augusztus
       
Szeptember
         
Október
       
November
         
December
       
MALOMVÖLGYI TÁBOR
Táborozás
MAGYARÍTÁSOK
Magyaritások

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Hun TV
Hun TV
 

 

Fel