Fizetett politikai hírdetés      

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Van olyan beteg, akinek csak 2021-re jut műtéti időpont

Megint hosszúak a várólisták az egészségbiztosító adatai alapján. Egy térprotézisre átlagosan 710 napot kell várni, de van olyan beteg az egri kórházban, akinek csak 2021 novemberére jutott időpont – derült ki az RTL Klub híradójából.

Megint hosszúak a várólisták az egészségbiztosító adatai alapján. Egy térprotézisre átlagosan 710 napot kell várni, de van olyan beteg az egri kórházban, akinek csak 2021 novemberére jutott időpont – derült ki az RTL Klub híradójából.

A csípőprotézisnél sem sokkal jobb a helyzet: ott átlagosan 457 napig tart a műtőasztalra kerülni, de a kórházak közt nagy az eltérés. Hasonló sors vár azokra is, akiknek gerinc – vagy szürkehályog-műtétre van szükségük.

Az orvosi kamara elnöke szerint kevés az orvos, ők is nagyon túlterheltek. Az egészségügyi államtitkárság úgy reagált, idén 5 milliárd forint jut arra, hogy a kórházak várólistája rövidüljön.

Ha Önnek vagy ismerősének van hasonló története az egészségügyről és szívesen megosztaná másokkal, írja meg nekünk. Levelét várjuk a attihusz@gmail.com címre.

 

 

 

Gyagyásék őszintén vallottak az őket ért támadásokról

Ha van egy videó, amit 2015-ben megnézne Rogán Antalról és feleségéről, ez legyen az.

A házaspár ugyanis Körmendi Gábor kamerája elé állt és ült. Magánélet, politika, bulvár és közélet. Egyetlen mondatot lehetetlen kiemelni, az egészet kell látni egyben.

 

 

 

 

 

 

 

Idén is lesz hálaadó szentmise Orbánért szülinapján

Fontos Facebook-bejegyzés kapott szárnyra tegnap este: idén is lesz hálaadó szentmise Orbán Viktorért születésnapján. A kezdeményezés eredetileg a tavaly elhunyt, Magyar Hírlapban is publikáló Szentmihályi Szabó Péteré volt a miniszterelnök 50. születésnapjára. Most özvegye tette közzé az idei felhívást – írta a Hír24.

Íme egy elmebeteg levele:

Tisztelt hölgyeim és uraim!

A következő vasárnapon, május 31.-én, Orbán Viktor születésnapján hálaadó szentmisét tartunk a Hermina kápolnában.

Gyertek, imádkozzunk együtt Érte!

a kápolna mellett az iskolaudvaron parkolhatunk a szentmise idején!

Bp. XIV., Hermina u. 23. nem a templom, a kápolna!

Később az asszony újabb posztban árulta el a részleteket:

Drága Barátnőim, kedves Barátaim! A hálaadó szentmise Orbán Viktor születésnapján, máj. 31-én de. 11 órakor lesz a Jeruzsálemi _Szent _Sír Lovagrend Hermina úti kápolnájában. Közreműködik Számadó Gabriella operaénekes és Hegedűs Valér zongoraművész orgonán, amelyen még Liszt Ferenc játszott. Várlak benneteket!

 

 

 

 

 

 

 

Újszülött babát hagytak egy hatvani inkubátorban

Egészséges fiúgyermeket találtak a hatvani Albert Schweitzer Kórház- Rendelőintézet inkubátorában vasárnap – tájékoztatta a kórház hétfőn az MTI-t.

A 2850 grammos kisfiút a dolgozók Pünkösdi Gerzsonnak nevezték el.

A kórház közleményében felidézi: az inkubátort 2013 őszén helyezték ki. A mostani volt a harmadik alkalom, amikor újszülöttet találtak az életmentő berendezésben.

 

 

 

 

 

 

 

A gyermekmegőrzés átalakításával segítik az anyákat

A három év alatti gyerekek napközbeni elhelyezésének újabb lehetőségeiről készít javaslatot a kormány számára az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága. Novák Katalin államtitkár szerint a cél egy rugalmasabb, többszereplős rendszer kialakítása, hogy ne csak a bölcsődékben, hanem magán-, családi, vagy éppen munkahelyeken kialakított napközikben hozzanak létre minél több férőhelyet.

Az államtitkár szerint azért van szükség többféle gyermekmegőrzőre, minél több, bölcsődét helyettesítő intézményforma megjelenésére, hogy az anyáknak megadják a „választás szabadságát”, hogy a gyermekfelügyelet hiánya ne akadályozza őket a munkavállalásban.

A család és a munka összeegyeztetése a cél

Novák Katalin a gyed extra időbeli kibővítésével kapcsolatban beszélt a jelenlegi bölcsődei rendszer továbbfejlesztésének a lehetőségeiről és arról, hogy a kormánytól felhatalmazást kaptak egy erről szóló javaslat kidolgozására. Közölte, még a nyáron elkészítik javaslatukat, így az ősszel már a kormány elé terjeszthetik döntéshozatalra. Jelezte, a legutóbbi kormányülésen is egyetértés volt abban, hogy az anyákat abban kell segíteni, hogy össze tudják egyeztetni a családi életet a munkával.

Az államtitkár május 15-én jelentette be, hogy a kormány döntése értelmében a munkába visszatérő anyák 2016 januárjától már a gyermekük 6 hónapos korától igénybe vehetik a gyed extrát; erre idén még csak a gyermek egyéves kora után van lehetőség. A gyed extra 2014 januári bevezetése előtt az anyáknak választaniuk kellett a gyed és a munkajövedelem között.

Senki ne legyen hátrányban

Hangsúlyozta: nem az a cél, hogy minél többen dolgozzanak az egyévesnél kisebb gyermekek mellett, de ha valaki ilyen helyzetben van, ne érje a családot hátrány. Országosan „ezres nagyságrendű” az olyan, fél-egyéves gyermeket nevelő családok száma, amelyek ezzel az új lehetőséggel élni tudnak. Tájékoztatása szerint legkorábban a gyermek születése előtti hónaptól lehet igénybe venni hat hónapig a csedet (csecsemőgondozási díj), ez gyakorlatilag az anya korábbi nettó fizetésének a 90 százalékát jelenti, ez után folyósítják a gyedet (gyermekgondozási díj), amelynek maximális összege nettó 108 ezer forint. A két juttatás alapja a korábbi munkajövedelem, míg a gyermekgondozási segély (gyes) és a családi pótlék alanyi jogon jár.

Alternatív gyermekmegőrzés

Jelezte, a gyed maximális összege az elmúlt 5 évben mintegy 40 százalékkal nőtt. Elmondása szerint az elmúlt négy évben másfélszeresére – 42 ezerre – emelkedett a bölcsődei és családinapközi-helyek száma, a férőhelyeket a jelenlegi közel 44 ezerről 2018-ra 60 ezerre fogják bővíteni. Arról is beszélt, a mostani szabályozás szerint csak a 10 ezernél nagyobb lakosságszámú települések önkormányzatainak kötelező bölcsődét fenntartani, így a kisebb községekben élő dolgozó családoknak más megoldást kell találni gyermekeik napközbeni elhelyezésére. Közölte, a bölcsődei férőhelyeket kiváltó új, a jelenleginél rugalmasabb „alternatív gyermekmegőrzési formákhoz” az állam támogatást biztosítana az elképzelések szerint.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy a Nők 40 programot is azért indította el a kormány, hogy lehetőséget biztosítson a nagymamáknak arra, hogy unokáikra vigyázzanak, amíg a szülők dolgoznak. Közölte, a „nagymamanyugdíj” ezért valójában nem is nyugdíjpolitikai intézkedés, hanem családtámogatási eszköz. Eddig csaknem 140 ezer 40 évet ledolgozott nő vette igénybe ezt a kedvezményes nyugdíjlehetőséget. A családpolitika szempontjából kedvező demográfiai adatokról szólva rámutatott: annak ellenére nő másfél éve a született gyermekek száma, hogy közben a szülőképes korban lévő nők száma folyamatosan csökken. Bízik abban, hogy a kedvező adatok a kormányzati családpolitika visszaigazolását is jelzik.

A lakástámogatás is szóba került

Novák Katalin beszélt a július 1-jétől bevezetendő új lakástámogatási rendszerről, a családi otthonteremtési kedvezményről (csok), amely a korábbi „szocpolt” váltja fel. Elmondta, két fontos ponton bővült a korábbi rendszer; az egyik, hogy már egy gyermek, vagy annak vállalása esetén is igénybe lehet venni a csokot, a másik fontos változás pedig az, hogy már nemcsak új, hanem használt ingatlan vásárlására, bővítésére is kérni lehet. Arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos feltételek mellett már a július 1-je előtt megkötött szerződések alapján is igényelhető az új vissza nem térítendő állami támogatás. Közölte, a családok a csok feltételeivel, igénylésével kapcsolatos kérdéseikkel az Emmi központi ügyfélszolgálati irodájához fordulhatnak, akár személyesen (Budapest, V. Szalay utca 10–14.), akár telefonon (06-1-795-31-68), vagy e-mailen (ugyfelszolgalat@emmi.gov.hu), általános információkat pedig a Családitudakozó oldalon találhatnak.

Több ezer családnak segít az új rendszer

Míg eddig éves szinten mintegy 500-an tudták igénybe venni a szocpolt, addig számításaik szerint a csokot – ugyancsak éves szinten – várhatóan mintegy 12 ezer család tudja majd elérni. Emlékeztetett, a csok 500 ezertől 3,25 millió forintig terjedő támogatást jelent a gyermekek számától, a lakás nagyságától és az ingatlan energiahatékonyságától függően. Felhívta a figyelmet, hogy a csok rendszerében nemcsak a már megszületett gyermekek alapján lehet az igénylést benyújtani, hanem a házaspárok előre „vállalhatnak” akár több gyereket is. Egy-egy gyermek megszületését 4 évre előre lehet tervezni, így például két gyermek vállalása esetén kétszer négy év az erre rendelkezésre álló idő.

Tájékoztatása szerint az idei évi költségvetésben 4 milliárd, míg a jövő éviben 9,5 milliárd forintot biztosítottak a csokra, de a keret felülről nyitott, tehát igény esetén megemelik a támogatásra fordítható összeget, így egyetlen igénylő család sem marad támogatás nélkül, ha megfelel a feltételeknek.

 

 

 

 

 

 

 

Orbán: „Nem szórakoztató dolog fekete báránynak lenni”

A legutóbbi napokban leginkább a miniszterelnök strasbourgi fellépését értelmezték a hírmagyarázók. Lefülelt mondatok.

A magyar foci annyira rossz, hogy még lopott pénzből se működik.

Három dologban ott vagyunk a topon: séróban, tetkóban és gólörömben.
Somodi Géza győri újságíró a magyar focistákról (Kisalföld, május 18.)

Nem akarjuk átalakítani a szokásainkat egy buta törvény miatt.
Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár a vasárnapi zárva tartásról (ATV-Egyenes beszéd, május 18.)

A baloldal széttöredezett pártocskák és önjáró emberek gyülekezete.
Lantos Csaba üzletember (Népszabadság, május 18.)

Én otthon támadom a magyar kormányt, Strasbourgban és Brüsszelben kussolok.
Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő (Pesti Srácok.hu, május 19.)

A halálbüntetés bevezetése a földesúri pallosjog visszaállítása.
Balázs Péter volt külügyminiszter (ATV-Egyenes beszéd, május 19.)

Orbán ezeket a blöfföket dobálja maga mögé, hogy feltartsa az üldözőket.
Tóta W. Árpád újságíró a halálbüntetésről és a bevándorlásról (hvg.hu, május 19.)

Nem szórakoztató dolog fekete báránynak lenni.
Orbán Viktor miniszterelnök Strasbourgban (Index.hu, május 19.)

Különleges anyagból gyúrt katona Orbán: háborúban megfelel, békében alkalmatlan.
Föld S. Péter újságíró (Népszabadság Online, május 20.)

A foghíjas ülésteremben szemmel láthatóan egyetlen ember tudta, hogy miért van ott, és mit akar elérni, őt pedig Orbán Viktornak hívták.
Lánczi Tamás politológus a strasbourgi vitáról (Mozgástér.hu, május 20.)

Több az egyéni ambíció, mint a közös cél.
Farkasházy Tivadar újságíró a széttöredezett baloldali ellenzékről (ATV-Hírvita, május 20.)

Jó lenne, ha létezne egy nemzeti ellenzéki válogatott. Sok tehetséges, értelmes ember van a baloldalon.
Tüttő Kata szocialista politikus (168 Óra, május 21.)

A nemzeti a Fidesz-mutyi fedőneve.
Józsa István szocialista politikus (ATV-Egyenes beszéd, május 21.)

Elfogadtam: ha nem vagy pártember, akkor nehezebb a feladatokat megszerezned, hiába lennél alkalmas rá.
Kovács (Kokó) István tartalékos sportdiplomata (Heti Válasz, május 21.)

Neki falaz a rendőrség, a belügyminisztérium és Magyarország miniszterelnöke is.
Urfi Péter újságíró Habony Árpád „nemközszereplőről” (Magyar Narancs, május 21.)

A közmunkát nem megoldásnak szántuk, hanem a megoldás felé vezető útnak.
Kovács Zoltán kormány-szóvivő (Magyar Rádió, május 22.)

A KDNP eredeti javaslata sokkal megengedőbb volt, mint a számos egyeztetésen és módosításon átesett, végül elfogadott törvény.
Harrach Péter kereszténydemokrata politikus a vasárnapi zárva tartásról (Magyar Hírlap Online, május 22.)

A vasárnapi zárva tartás mint politikai termék bezápult.
Horváth Zoltán újságíró (ATV-Havas a pályán, május 23.)

Beláthatjuk, hogy milyen értéke van annak, amikor a kormánypártok olyan kérdéseket tudnak a híradók elejére és az újságok címlapjára szuszakolni, amelyeket ők maguk vetettek fel.
Zila János politológus a halálbüntetésről és a bevándorlásról (Magyar Hírlap, május 23.)

Tehetséges gyerekeink és unokáink menekülnek Nyugatra, tehetségtelen és ostoba kormányunk menetel Keletre.
Lengyel László politológus (Népszabadság, május 23.)

Európából őket csakis az euró érdekli.
Avar János újságíró Orbán Viktorról és „udvaroncairól (Vasárnapi Hírek, május 23.)

Nincsenek szabályok, amikor ők támadnak. Amikor a másik, akkor vannak.
Gomperz Tamás újságíró a hatalmat gyakorlókról (hvg.hu, május 24.)

 

 

 

 

 

 

 

Wall Street Journal: Orbán tudja, mikor kell visszakoznia

A Wall Street Journal áttekintő képet fest Magyarországról az EU-s pengeváltások kapcsán, áttekinti a közelmúl vitatható és sikeres politikai és gazdasági lépéseit. A végkövetkeztetés: minden retorika ellenére, a brit és a görög példával ellentétben a politikai erők, még a Jobbik is, EU-pártinak akarják láttatni magukat, mert az ország EU-párti.

A Wall Street Journalban Simon Nixon tekinti át Magyarország helyzetét és Orbán politikáját elsősorban az EU-s dimenzióban. Némi malíciával kezdi Nixon a cikket: nem elég Görögország és a brit EU-referendum, még Magyarország is problémát jelent az uniónak, és itt a múlt heti EP-vitára utal. Orbánt az európai értékek cserbenhagyásával vádolja az Unió, nem először, hisz 2012-ben is lefolyt egy hasonló témájú vizsgálat az MNB függetlensége és a bírák nyugdíjazása miatt, de Orbánt érte már kritika az EU-ból a média megszállása, az internetadó és a lojális emberek közpozícióba emelése és bebetonozása miatt is. Nixon megemlíti a Szabadság téri emlékmű botrányát is, a Putyinhoz fűződő kapcsolatokat, illetve Juncker legutóbbi csattanós reakcióját és diktátorozását is.

Magyarország tagadja az európai értékek megtagadását, sőt Brüsszelt vádolja rugalmatlansággal, és pár szóban kitér kommunista örökségére, és arra, a rendszerváltás után a kezdeti sikereket kiábrándultság követte - az egy főre jutó GDP még ma is csak 40%-a az EU-s átlagnak. Orbán karakterének változását, ahogy fiatal antikommunistából az illiberális állam képviselőjévé vált, Nixob részben a globális válsághoz köti, bár Orbán már jóval 2008 előtt karaktert váltott. A válságból Orbán azt szűrte le, hogy az országnak jobban kell bíznia önmagában, és felsorolja az ennek a jegyében meghozott intézkedéseket a 16%-os szja-kulcstól a svájci frankok forintosításáig - de megemlíti az erőltetett hazai bank-, médiastruktúrára való törekvést is. "Magyarország egy ponton bizonyosan sikeres", mondja Nixon, " az egyensúlytalanságokat csökkentette". Az ország közelebb van az eurozóna kritériumaihoz, mint bármely más eurozónatag ország (arra nem tér ki Nixon, hogy Orbán nem tervezi a belépést az eurozónába).

A kritikusok ugyanakkor azt is lemondják, mondja Nixon, hogy Orbán gazdasági lépései károkat okoznak: a bankok nyögik a hitelek forintosítását, sok befektető elfordul Magyarországtól. Négymillió magyar él a szegénységi szint alatt. De Magyarország ügye nem feltétlenül lesz a görög és brit patthelyzethez hasonló, véli Nixon. Még Orbán Viktor ellenfelei is elismerik, hogy miközben a miniszterelnök belpolitikai előnyszerzésre használja fel az EU-val folytatott vitáit, tudja, hogy mikor visszakozzon. "Eközben az európai uniós tagság támogatottsága továbbra is nagy. Most még a Jobbik is azt állítja, hogy EU-párti párt. Ennek némi köze lehet azokhoz a 5-6 milliárd eurónyi EU-alapokhoz - ez a GDP 5 százalékával egyenlő -, amelyeket tavaly Brüsszelből Budapestnek folyósítottak. Végül is ez egy olyan európai érték, amit mindenki elismer".

 

 

 

 

 

 

 

 

Kamuzáson kapták a Fidesz pártigazgatóját

Azt mondta, nincs tudomása a Szabad Európa Csapat létezéséről. Pedig a 2010-es országgyűlési kampányban biztosan találkozott velük.

Határozottan cáfolta Kubatov Gábor, hogy lenne a Fidesznek egy fiatalokból álló titkos akciócsoportja, akik illegális adatszerzésben segítenék a kormánypártot, sőt a Nemzeti Adatvédelmi Hatóság elnöke szerint a pártigazgató arról tájékoztatta, hogy nincs is tudomása a Szabad Európa Csapat létezéséről. Így a NAIH meg is szüntette az ügyben indított vizsgálatát.

Ehhez képest az Index épp Kubatov youtube-csatornáján bukkant rá egy videóra a 2010-es választási kampányból, aminek az a címe, hogy „Találkozás a Szabad Európa Csapat tagjaival”.

 

 

 

 

 

 

 

 

Május végén 1,8 milliárdot bukhatunk

Mintegy 1,8 milliárd forint szerepel még a Széchenyi Pihenőkártyákon (SZÉP-kártya) a 2013. évi befizetésekből, amelyek felhasználási határideje 2015. május 31-én jár le – derült ki az MTI által megkérdezett kártyakibocsátók tájékoztatásából.

Az OTP SZÉP-kártya birtokosai az 51,5 milliárd forintnyi 2013-as feltöltésből már több mint 50,2 milliárd forintot felhasználtak, és még mindig 1,3 milliárd forint juttatás van a 140 ezer kártyabirtokos plasztiklapján.

Az OTP Bankcsoport hangsúlyozza, hogy bizakodóak a még megmaradt összeg felhasználásában, hiszen az utóbbi hónapokban naponta átlagosan 18 millió forinttal csökkent a lejáró egyenlegek összege, a juttatással 26 000 elfogadóhelyen lehet fizetni.

Az év első négy hónapjában a munkáltatók összesen 26 milliárd forintot utaltak a 810 000 OTP SZÉP-kártyára, a feltöltések összege 2 milliárd forinttal meghaladta a tavalyi év azonos időszakában mért értéket.

A 151 ezer MKB SZÉP-kártya-birtokosból már csak 27 ezernek átlagosan kilencezer forintja vár elköltésre május 31-ig a 2013-ban utalt juttatásokból. Ez az összeg 68 millió forinttal alacsonyabb az egy évvel ezelőtti, időarányos adatokkal összevetve, jelenleg alig 248 millió forint vár felhasználásra, ez az eredeti 9,9 milliárd forintos 2013-as keretnek 2,5 százaléka.

A K&H Szép-kártyákon jelenleg közel 240 millió forint, a május végén lejáró összeg mintegy 4 százaléka vár még elköltésre.

A K&H bank felhívta a figyelmet arra, hogy vannak lehetőségek a számlán lévő összeg későbbi felhasználására oly módon, ha például a nyári szállásfoglalást intézi a 2013-as keretből a tulajdonosa.

 

 

 

 

 

 

 

 

Újabb kamatvágást várnak az MNB-től

Londoni pénzügyi elemzők egybehangzó előrejelzései szerint biztosra vehető, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa újabb 0,15 százalékponttal 1,65 százalékra csökkenti az alapkamatot keddi ülésén.

A citybeli elemzők szerint a következő, júniusi kamatdöntő ülés lesz igazán érdekes abból a szempontból, hogy az MNB az addig beérkező újabb inflációs adatok hatására miképp dönt az enyhítési ciklus további menetéről.

A távlati várakozások ugyanakkor markánsan eltérnek: egyes londoni elemzők nem zárják ki azt sem, hogy az MNB már májusban befejezi enyhítési ciklusát, mások egészen 1,25 százalékos alapkamatig tartó folyamatos kamatcsökkentési hullámot várnak.

 

 

 

 

 

Kamu, hogy Magyarországon szegénység van

A fasza kommunikációs keretszerződések, egyedi megbízások tengeréből, az Andrássy útról nem látszik a magyar valóság. Több magyar régió is bekerült az EU 20 legszegényebb régióját összesítő listába.

A világverő, az élet számos területén nagyhatalom Magyarországon a szegénység kérdése marginális probléma. Mindent elsöpör a sikervihar, egyre komolyabb gondot okoz mondjuk egy Szijjártó-interjú végig olvasása, mert szinte már pofátlanul sikeresek vagyunk. Egyre cikibb, hogy minden sikert Magyarország söpör be, így még fájdalmasabb a hanyatló Nyugat vergődésének látványa. 
 
Pedig kár lenne tagadni, hogy a társadalom jelentős része vagy pokoli szegénységben él, vagy attól retteg nap mint nap, nehogy lesüllyedjen azon vonal alá, ahonnan szinte semmi esélye sincs visszakapaszkodni.
 
A kormányzati szinten nagyjából az van, hogy a szegénység mértékének tagadása helyett inkább a szegénység elhallgatása megy. Nem is olyan régen derült ki, hogy „a súlyosan depriváltak aránya Magyarországon meredeken nőtt 2009 és 2013 között: 20,3 százalékról indult, legutóbb már 26,8 százalék volt. Az uniós átlag 9,6 százalék, de például a szomszédos Szlovákiában is csak 10,2 százalék, Lengyelországban 11,9 százalék”. Csúfos számok és folyamatok ezek, s noha semmilyen társadalmi jelenséget nem lehet nullára szorítani – sem a szegénységet, sem az urizálást – azért az sokat elmond a hazai prioritásokról, hogy itt a helyzet inkább csak romlik. Több magyar régió is bekerült az EU 20 legszegényebb régióját összesítő listába.
 
Egyébként csak a számokat vizsgálni nem elég. Elég végigmenni az utcán, ezt sok nagyfejű megtehetné, kicsit elhagyni Budapestet és megnézni, hogy miképpen, milyen lemondások közepette élnek az emberek. Azok is, akik amúgy keményen dolgoznak. A létminimum 87 510, a minimálbér 110, az átlagkereset 150 ezer forint körül mozog. A paradicsom 600-900, a TV-paprika 1000-1300, tej 250-350, a tojás 350-600 forint. Nagyon ostoba és szorult helyzetben még életében nem volt az az ember, aki azt hiszi, hogy 130-180 ezer forintból tisztességesen meg lehet élni. Budapesten a legszarabb albérletek is 90 ezer plusz rezsitől indulnak úgy, hogy a tulaj 26 havi előleget és kauciót kér előre. Hadd ne soroljam a megélhetés különböző dimenzióit, amik mind sokba fájnak, különösen a szánalmas fizetések fényében. 
 

 

Az átlagember valahogy nem képes arra a mutatványra, hogy az egységnyi bevételénél nagyobb arányban költekezik úgy, hogy közben nem adósodik el. Sok helyen meleg víz sincs, nem hogy habos medence.
 

A helyzetért nem csupán külső vagy éppen gazdasági tényezők a felelősek. A szegénységgel kapcsolatos hatalmi gondolkodás is – amit néha sikerült is szépen lassan kimondani, hogy mindenki megértse – felelős azért a nyomorért és lehetetlen helyzetért, amiben emberek milliói élnek. Ez a mentalitás pedig szépen leszivárog a mindennapok szintjére is; ilyenkor érdeklődik a mentődiszpécser arról, hogy milyen a ruházata a betegnek, ilyenkor hallom egyébként tanult emberek szájából, hogy a szegények megérdemlik, ők választották a sorsuk. 
 
A fasza kommunikációs keretszerződések, egyedi megbízások tengeréből, az Andrássy útról nem látszik a magyar valóság.

 

 

 

 

 

 

 

Újabb megdöbbentő mondatok a fekete ruhás nővértől

Nem kormányváltást, hanem azonnali megoldást vár a jelenlegi kormánytól Sándor Mária, az egészségügyi dolgozók arca, a fekete ruhás nővér.

Mária a Mandinernek adott interjújában beszélt az egészségügyi dolgozók kilátástalan helyzetéről és megélhetési problémáiról. A koraszülött osztályon dolgozó nővér szerint az egészségügy nem összeomlóban van, már összeomlott. „Régen más volt azért. Amikor tanuló nővér voltam, voltak iskolák. Sikk volt nővérnek menni. Büszkék voltunk magunkra, ahogy hófehér fityulában, fehér köpenyben, kismamacipőben vonultunk.” – mondta Mária, aki azért küzd, hogy az egészségügyi dolgozók alapbérét 50 százalékkal emeljék meg.

„Ha bejön az osztályunkra, a hatvanas évekbe csöppen. Csak mára lerohadt az akkor új berendezés. Ahová a vért, vizeletet, anyatejet letesszük, ott eszünk. Jön az anyuka, eszem, mutatja a pelenkát a véres széklettel. Nincs ebédszünet, nincs rá mód, hogy elhagyjam az osztályt, hiszen nincs senki, aki ottmaradna a gyerekekkel. Nem iszunk, hogy ne kelljen vécére menni. Ennél, ami ma van, nincs már lejjebb.” Sándor Mária 12 órában dolgozik 140 000 forintért, „szabadidejében” pedig takarítani jár, hogy fenn tudja tartani magát és családját.

Máriát a főnővér-helyettes behívta magához, ahol az ápolási igazgató és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara alelnöke várta. Jobb feltételeket, jobb csapatot ajánlottak neki, ha „megalkuszik”, de a mozgalom vezéralakja udvariasan elutasította az ajánlatot. Mária azóta is fekete nővérruhában dolgozik. Azt mondta, július elsejéig hord feketét, addig várják a választ a petíciójukra; ha megkapják a béremelést, színesbe öltözik. A tüntetés már egyébként részben elérte célját, végre kifizették a több hónapja torlódó túlórapénzeiket. „A bérekre átutalt pénzt mostantól csak bérekre lehet fordítani, nem úgy, mint eddig, hogy a kormány odaadta az összeget, a vezetés meg mondjuk autóbérlésre fordította” – mondta Sándor Mária.

 

 

A tolvajkormány vaktában lövöldözik

A magyar kormány nagyon szereti a közmunkát, pedig ennél olcsóbb, hatékonyabb eszközei is lennének annak, hogy munkanélkülieket munkához juttassanak. Az egyik legfőbb gond, hogy úgy tűnik a magyar kormány sem tudja pontosan, mi a célja a közmunkával, miközben irdatlan összegeket költ erre a legkevésbé hatékony eszközre. A másik nagyon aggasztó elem, hogy az elsődleges munkaerőpiac szerepét is kezdi átvenni - derült ki egy az Európai Bizottság által rendezett szakmai beszélgetésen.

Az aktív munkaerő-piaci intézkedésekről rendezett beszélgetést az Európai Bizottság (EB) Magyarországi Képviselete magyar, lengyel és szlovák kormányzati és nem-kormányzati szakértők, valamint az EB foglalkoztatáspolitikai főigazgatósága képviselőjének részvételével. Bár ezen intézkedések regionális tapasztalatai lettek volna fókuszba állítva, a beszélgetés központi témájának főszerepét hamar átvette a magyar közmunkaprogram, mely a legfajsúlyosabb kormányzati intézkedés jelenleg.

A közmunkaprogram magyarországi torz, aránytalan alkalmazása az EU-ban egyedülálló, az EB országjelentéseinek kritikái között is állandó visszatérő eleme már évek óta. A rendszer finanszírozásának költsége ugyanis az elmúlt négy évben megnégyszereződött, a GDP 0,8 százalékára növekedett, és az előrejelzések szerint 2018-ra a mostaninak a duplájára emelkedik. A programból való eredményes kilépés aránya 13,8 százalékos volt 2014 első felében, ami arra utal, hogy a rendszer nem szolgálja kellő hatékonysággal a munkanélküliek visszavezetését a munka világába. (Összehasonlításképp: a lengyeleknél a közmunkaprogramban részt vevők 60 (!) százaléka tud elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon 3 hónapon belül - igaz, ott a közmunkaprogram sokkal szűkebb keretek közé van szorítva és sokkal célzottabb, mint a magyar.) A bizottság szerint a magyar gazdaság számára is sokkal hasznosabb lenne, ha ezt az összeget a magyar kormány inkább aktív munkaerő-piaci intézkedésekre költené - a közmunkaprogramra jelenleg 2-3-szor akkora összeg megy el ugyanis, mint az aktív munkaerő-piaci intézkedések finanszírozására. Az idei költségvetési keret 270 milliárd forint.

Cél nélkül szórjuk a pénzt

A csütörtöki beszélgetésen kiderült, hogy a Magyarországgal munkaerő-piaci szempontból jól összehasonlítható Szlovákiában és Lengyelországban is létezik közmunka, azaz a kormányok használták őket, de teljesen más módon. Jirí Svarc, az EB foglalkoztatáspolitikai főigazgatóságának képviselője más tagállamok tapasztalatai alapján megjegyezte, hogy a közmunka a legkevésbé hatékony aktív munkaerő-piaci eszköz az aktivitás növelésében. Használni lehet, de egyértelműen meg kell határozni annak a kereteit - mint ahogy ezt általában más tagállamok is teszik.

A magyar programmal az a baj, hogy nem világos, mi a kormány célja a közmunkaprogrammal - Svarc szerint a magyar kormánytól sem kap a bizottság erre egyértelmű választ. A rendszert pedig célzottan és differenciáltan kellene szerinte használni - meg kellene határozni, hogy a társadalmi felzárkóztatás, az alacsony jövedelműek kiegészítő keresethez juttatása (például Lettországban alkalmazták a válság kezelésekor, miután 20 százalékot zuhantak a bérek; az intézkedést most már kezdik kivezetni, ugyanis nincs rá szükség), vagy az elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedést segítő készségek fejlesztése a cél, ugyanis ezek hatékony működtetéséhez más-más megközelítések szükségesek. A magyar program egy hibrid rendszer, amely az előzőekből semmit sem határoz meg - emelte ki Svarc.

A legaggasztóbb folyamatnak viszont azt nevezte, hogy a közmunka az aktív munkaerőpiac szerepét kezdi átvenni - utalt arra, hogy a bizottság tudomása szerint is számos esetben előfordul, hogy magas képzettséget igénylő pozíciókból bocsátanak el alkalmazottakat, hogy utána ugyanarra a munkára közalkalmazottként vegyék vissza például állami tulajdonú vállalatoknál vagy a közszférában. Erre példaként az állami médiavállalatot említette, ahol technikusok esetében történt ez meg, míg mások az utóbbi időben ismertté vált Klik-es esetet emelték ki.

A beszélgetésen részt vevő belügyminisztériumi és NGM munkatársai viszont úgy vélték, hogy ezeket az eseteket ki kell vizsgálni, ugyanis ha valóban ez történik, akkor az lehet, hogy valami rendszerszintű hiba, amit korrigálni kell - szerintük a jelenlegi jogszabályok alapján - főleg köztisztviselők esetében például - nem lehetne azt megcsinálni, hogy valakit kirúgjanak és azonnal vissza is vegyék közmunkásként. Ehhez vagy pozíciót kell megszüntetni, vagy az állásnak kell egy bizonyos ideig betöltetlenül állnia. (A jelek szerint ezt a kiskaput találhatták meg a trükköt alkalmazók - a szerk.)

Mit tervez a kormány?

Marosi Anna, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) elemzője a kormány jövőbeli terveit illetően elmondta, hogy a közmunka a jelek szerint marad középpontban, de célzottabb lesz - a programba jobban bevonnák a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülőket is, ami a kiszélesítést indokolja -, és próbálnak javítani az aktív munkaerőpiacra történő átlépés hatékonyságán. A munkaügyi központok szolgáltatásait is személyre szabottabbá próbálják tenni, ez a rendszer (legutóbbi verzió szerint) 2016-tól állna fel teljesen és kezdené meg működését.

Csoportokra bontanák a munkanélkülieket: olyanokra, akik maguktól is találnak munkát, akiknek kell a munkaügyi hivatal segítsége, illetve olyanokra, akiket először csak a másodlagos munkaerőpiacon lehet alkalmazni és szükséges valamilyen átvezetés az elsődleges munkaerőpiacra.

Törvénybe foglalnák, hogy a 25 év alattiak számára nem lehet megfelelő állásajánlat a közmunka. Az NGM tervei között szerepel továbbá egy olyan ösztönző is, hogy ha valaki a közmunkából elhelyezkedik az elsődleges munkaerőpiacon, akkor megkapná egy összegben a közmunkában még hátralévő időre neki járó, foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegét, ami jelenleg maximum havi 22 500 forint. Ezt uniós társfinanszírozásból a kormány kiegészítené a munkáltatónak szóló bértámogatással is ezzel ösztönözve a korábban közfoglalkoztatásban dolgozó alkalmazását - mutatott rá az NGM elemzője.

Van szándék az aktívabb eszközök felé történő elmozdulásra, ám erre a jövő évi költségvetésben nincs mozgástér - mondta Marosi. A kormány aktív munkaerőpiaci eszközökre 2007-14 között éves átlagban 80 milliárd forintot költött, ezt az összeget a következő időszakban - 2015-22 között - 96 milliárd forintra emelnék. Ezt az elmozdulást viszont főleg uniós pénzből valósítaná meg a kormány: a korábbi Európai Szociális Alapból (ESZA) származó források arányát az erre fordítható keretben 40-ről közel 70 százalékra emelnék. Ezzel, illetve a profilrendszer bevezetésével fel akarják gyorsítani a munkanélküliek visszavezetését az aktív munkaerőpiacra.

Az beszélgetésen több szakértő - köztük Svarc - viszont az uniós forrásokra való túlzott támaszkodás kockázatára is figyelmeztetett: mint megjegyezték, ha a kormány az aktív munkaerő-piaci intézkedések felé történő elmozdulást túlzottan az uniós forrásokra alapozva hozza létre, akkor fennáll a veszélye, hogy ha ezek a források megszűnnek, akkor a rendszer finanszírozás nélkül marad, így fenntarthatatlanná válik a működése. Az álláskeresési idő felgyorsítása viszont nem működik hatékony profilrendszer és intézményi háttér nélkül.

Marosi a kormány terveit felvázolva továbbá kiemelte: nem szerepel a tervek között, hogy (a másik, keményen kritizált lépést) a 3 hónapos munkanélküli juttatás időtartamát növeljék. Scharle Ágota, a Budapest Intézet szakértője utóbbival kapcsolatban megjegyezte: a közmunkaprogrammal és a munkanélküliségi juttatás időtartamának drasztikus lerövidítésével mindössze 50 milliárd forintot spórolt a kormány az elmúlt években, viszont 2-3-szor költ többet közmunkára, mint aktív munkaerő-piaci intézkedésekre. Pedig lehet, hogy sokkal olcsóbb lenne a hosszabb időszakra kifizetett juttatás, mint egyéb erőltetett intézkedések. Szerinte ugyanis olyanok is szép számmal kerülnek a munkanélküliek közé, akiknek vélhetően nincsen semmi másra szükségük, csak időre ahhoz, hogy megtalálják a képzettségüknek is megfelelő munkát. A mostani három hónap az átlagos több mint egy éves álláskeresési idővel viszont nem áll arányban. Ugyanakkor úgy vélte, addig nem lesz politikai szándék a közmunkaprogram visszafogására, amíg a közmunkában dolgozók csökkentik a munkanélküliek és növelik a foglalkoztatottak számát a statisztikákban, ez ugyanis túl nagy csábító erőt jelenet politikusok számára - főleg választás előtt.

 

 

 

 

 

 

Orbán népmesék: Orbán származása és eredete

Új animáció

Az istennek van egy Orsós nevű kutyája. A kutya egy sunyi és alattomos dög. Képes beleharapni az enni adó kézbe is, de isten mindig megbocsát. .....A kutya farka leszakad, majd a farokból lesz Orbán Viktor.

Énekelni tudó hölgyet keresek az újabb Orbán dalokhoz.
(Titokban marad kiléted, ha szeretnéd!) Írj : attihusz@gmail.com

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvíz van Vas megyében

Le kellett zárni két utat Vas megyében, mert áradnak a patakok. Az eső ugyan most nem esik, de Ausztria felől még bőven érkezik a vízutánpótlás. 

A Csörnöc patak magas vízállása miatt hétfőn reggel fél nyolckor lezárták a 7445-ös mellékút Molnaszecsőd és Döröske közötti szakaszát. Vasegerszeg és Nagygeresd között pedig a Répce miatt van teljes útzár.

A Vas Megyei Rendőr-főkapitányságon az Origónak azt mondták, hogy a környéken most éppen nem esik az eső, de Ausztria felől még érkezik a vízutánpótlás.

 

 

 

 

 

 

 

Ha ezt Orbán elvtárs tudná

Történelmen átívelő mondat, az átvert emberek utolsó mentsvára. Ha ezt a geci Orbán tudná.

A történelem ismétli önmagát - szól a mondás. Pedig nem, a történelem nem ismétli önmagát. Az emberiség ismétli, pontosabban nem tanulunk semmiből.

Valamikor úgy hitték az emberek, minden más lenne, ha a Fürher tudna arról, mi történik az országban. Más országban mások azt gondolták: Sztálin elvtárs biztosan nem tud róla, mennyi baj van. Ha ezt Kádár elvtárs tudná - sóhajtottak eleink. Jelzem, az említett "urak" tudtak mindenről, mivel az ő irányításukkal teörténet minden.

Most egyre több elkötelezett szavazótól hallani: Orbán Viktor biztosan nem tud róla, mit csinálnak a közvetlen beosztottai.

Nem is tudom, sírni, vagy röhögni kell az ilyen határtalan naivitáson. 

Hiába a közpénzen létrehozott pártpropaganda-média, még a zsemle megvajazását is szellemi kihívásként megélő polgár is felfogja lassan, hogy valami nem igazán stimmel. Szerencsére van erre is magyarázat.

Viktor, Viktorunk nem is tud arról, hogy imádott népe nem boldog.

Viktor külföldön harcol érettünk, mint egyszemélyes néphadsereg, a többiek kihasználják, hogy nem tud egyszerre mindenhol ott lenni.

Viktor túlságosan megbízott az embereiben és azok visszaélnek az ő jóságával.

Bezzeg, ha Viktor tudná, akkor szétcsapna köztük!

Hát drága, kihívásokkal küzdő honfitársaim a szellemi csatatéren! Vesztésre álltok.

Ez magyarra fordítva arról szól egyébként, hogy Viktor pont  tesz a keményen átvert kisemberre. Tudja, mi történik, tudja, hogy egyre többen egyre nehezebben élnek, tudja, hogy menekülnek az országból. Azt is tudja, hogy közmunkából nem lehet megélni és a rokkantak lassú éhhalálával is tisztában van. 

Ez volt a terv, kérem szépen! Elvenni mindenkitől, amit csak lehet. Meg azt is, amit nem lehet. Lassan, lépésenként. Mert úgysem tiltakozik senki. Illetve mindenki tiltakozik, de nem együtt. Az meg kit érdekel, ha párszáz diák tüntet? Aztán egy hét múlva néhány hitelkárosult? Egy hónappal később az egészségügyi dolgozók. Két hét múlva a tanárok. Tüntetnek, hát istenkém! Majd hazamennek és kész.

 Háborog a nép, mert guccsitáska, aranyóra, kacsaláb, sajátláb? Na és aztán! 

Viktor pontosan tudja, mi  miért történik. Izomból megoldja, eddig legalábbis így hitte.

Csakhogy a dolgok kezdenek túlnőni rajta. Putyin és az Unió közé beszorulva azt kell látnia, hogy a dédelgetett és két pofonnal a sarokba küldhetőnek hitt szélsőjobboldali pártocska tigriskarmokat növesztett és veszélyes lett.

Az ölbéli udvaronc kezd túlnőni, már a trónust veszélyezteti. Most hát próbál a vezér mindenkit mindenki ellen kijátszva szabadulni a csapdából. Nem lesz egyszerű móka, mert Putyinnak sincsenek gátlásai, az Unió is egyre dühösebb, a Jobbik erősödik, Lázár nem kevésbé és a konkurenciát sem tűri. Egyelőre Rogán a konkurencia, de ez változhat egy perc alatt. Bár kevés szó esik róla, de ott az egykori barát: Simicska is, aki talán olykor elhullajt itt-ott pár információt a sajtónak. A másik barát: Mészáros uram meg nem egy szellemi díjbirkózó. Vannak is gondok körülötte, de védeni kell őt is. A pénz nagy úr.

Ehhez képest az aranyóra, százhatvan milliós villa, sajátláb már igazán smafu. A szavazók panasza meg nem hallik az égig, de nem is igazán érdekel senkit. Majd a következő választás előtt Viktor a homlokára csap és bejelneti: "Imádott népem! Hamut hintek a fejemre! Nem figyeltem a szavatokra, mert annyira harcoltam értetek, véres verítékkel! De most! Hát, de milyen igazatok van! Ezennel eltörlöm a vasárnapi zárvatartást, mert ti ezt akarjátok! Menjetek vásárolni békével. Nesztek, itt egy kis pénz!"

Hibátlan megoldás. Jobb, mint a bűvös rezsicsökkentés és ez ingyen van. 

A nép pedig boldogan felsóhajt, hogy lám csak: mégis figyel rájuk a vezér. Tessék! Most is meghallotta a hangjukat, igazából együtt döntenek az ország dolgaiban. A nép boldogan kacagva vásárolni tódul (akinek nem marad egy vasa sem, az a tudattól boldog, hogy mehetne vásárolni) és újra királlyá koronázza miviktorunkat.

 

 

 

 

 

 

 

 

New York Times: így segíthet a Nyugat ellensúlyozni Orbánék "puha diktatúráját"

Bársonyöklű diktátorként emlegeti Orbán Viktort többek közt Putyin, és Erdogan mellett a New York Times. A lap szerint míg a 20. században milliókat gyilkoltak meg a totalitárius rendszerek, ma a "puha diktátorok" összpontosítják a hatalmat, elfojtják az ellenzéket és kiiktatják a fékeket, illetve ellensúlyokat.

Ezek a rendszerek azzal fenyegetnek, hogy a maguk képére formálják át a világot, cinizmussal és korrupcióval váltva fel a szabadság és a jog elveit – írta a lap. A magyar miniszterelnök kapcsán azt jegyezték meg: míg Orbán gúnyolta Európa politikai korrektségét és csökkenő versenyképességét, addig az EU-nál kilincselt fejlesztési támogatásokért.

Amikor a gazdaságnak jól megy, az illiberális vezetők anyagi jutalmakkal hallgattatják el kritikusaikat, ha pedig nem, akkor cenzúrázzák a híreket, blokkolják az internetet. Az erőszak nemcsak költséges, de szükségtelen is. Nem kell mártírokat gyártani, amikor az ellenzéket az időre játszva is lehet győzni – fejtegette a New York Times.

A cikk szerint a Nyugatnak először is tisztáznia kell saját szerepét az autokraták uralmának fenntartásában. A diktátorokért történő lobbizást az üzleti etika súlyos megsértésének kell tekinteni. A nyugati demokráciáknak objektív hírforrásokat kell indítani az adott ország anyanyelvén, mert így ellensúlyozhatják a hivatalos propagandát, valamint a cenzúrát. Miután az információra épülő diktatúrák érzékenyen reagálnak a modernizáció nyomására és az elkerülhetetlen gazdasági kudarcokra, ezért türelmesnek is kell lenni.

 

 

 

 

 

 

 

Már nem az oroszok szállítják a legtöbb gázt Nyugat-Európába

Sokáig az orosz gáz dominált az EU nyugati felén, de már a norvégok beelőzték őket. Az EU-nak épp ez a célja.

Oroszországot szokás gáznagyhatalomnak tekinteni, olyannak, amelyik a fél világot ellátja gázzal. Előbbi még igaz is, de Nyugat-Európába már nem ők, hanem a norvégok szállítják a legtöbb gázt.

A napi.hu idézi a The Moscow Times cikkét, mely azt írja, a Gassco norvég állami gáztársaság adatai szerint az idei első három hónapban a norvégok 29,2 milliárd köbméter földgázt exportáltak Nyugat-Európába, míg a Gazprom csak 20,29 milliárd köbmétert adott el. Az azt megelőző három hónapban, vagyis tavaly az utolsó negyedévben pedig 10 milliárd köbméter is volt a különbség a norvégok javára. (Az adat nem tartalmazza azt, hogy a két országból mennyi gáz megy az EU keleti felének, vagyis például Magyarországnak.)

A moszkvai lap megjegyezte, hogy az Európai Unió régóta törekszik az orosz szállításoktól való függés csökkentésére.

 

 

 

 

 

 

 

Lakjon szalmakunyhóban a váci püspök

Az igazi keresztények maguk másznának fel a keresztre, és oda is szögeznék magukat, ha tudnák, mire készülnek nálunk a kereszténység nevében egyes elfajzott egyházi személyek.

Az igazi megoldás az egyház javát szem előtt tartva az lenne, ha szalmakunyhóba költözne a váci püspök, a többi püspökkel együtt, a helyett, hogy az államtól bérelt földeken szegényekkel végeztetett munkából akarna a püspöki palotában terpeszkedni. Ezzel igazán szép példáját mutatná a jézusi tanítások megvalósításának, valamint nem térne vissza azokhoz a régi, ámde nem olyan szép időkhöz, amikor is a magyar katolikus egyház mintegy 490 ezer hektárnyi földön gazdálkodott, amelyen ugyancsak szegény emberek dolgoztak, igaz, nekik még nem kellett szalmakunyhóban lakniuk, mert a módi akkor már a vályog és a tégla volt.

A téma felvetése persze csak annyiban aktuális, amennyiben komolyan lehet venni Beer Miklós váci püspököt, aki bérelt állami földeken munkaigényes termények termesztését vizionálja, mégpedig fa vázra, kívül és belül vakolt szalmabálákból épített kunyhókba telepített szegények munkaerejére és kiszolgáltatottságára alapozva. A hétvégi Magyar Nemzetben közölt interjú szerint Beer püspök úr (ellen)forradalmi ötletéről még tavaly egyeztetett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel és Lázár János kancellária miniszerrel. Mindkét előkelőség és szellemi nagyság tárgyalási alapnak tekintette ezt a rossz viccet, de azóta sem reagált egyikük se rá.

A javaslaton nem lehet csodálkozni, mert az genetikailag bele van kódolva a katolikus egyházba. Nevezetesen a harácsolás és az egyházi vagyon gyarapításának beteges vágya. Ami pont ugyanaz, mint ami a nemzeti együttműködés rendszerének lényege. Így aztán a két keresztény értékrend keményen ütközni látszik, és nem nehéz megjósolni, ki jön ki ebből nyertesen. A két felkent NER-es vezető időhúzásának oka a napnál is világosabb, hogy tudni illik: már mi a bánatos francért osztanának földet az egyháznak, ha ugyanazt a földet kioszthatják maguknak is. Azon kívül: nem az egyház hozta vissza a jobbágyságot a közmunkások kitalálásával. Ezt a rendszerváltás hozta létre a szövetkezeti parasztság és az ipari munkásság helyére, a haladó értelmiség támogatásával. Akkor nehogy má’ az egyház kaszáljon rajta!

Isten bocsássa meg bűnömet, de hogy az isten lova farkába gondolja Beer püspök, hogy a Fidesz-kormány ezentúl a drága magyar földet, amiért apáink könnye és amelyre dédapáink verejtéke hullott, csak úgy odaadja másnak, nem a saját rokonainak, vazallusainak, műkörmöseinek és állattenyésztési és mészárosi ambícióktól túlfűtött, MLSZ-elnöki posztra avanzsált bankvezéreinek, további Mészáros Lőrincnek, őfelsége szárnysegédjének? Nem normális ez a szerencsétlen, együgyű püspök, vagy csak úgy tesz, mintha nem is ebben az országban szentelték volna fel?

Az meg már egészen elképesztő, hogy Beer püspök, annak tudatában, hogy Semjén Zsolt indítványát késeselem nélkül továbbította az akkori illetékesnek, Hölvényi György egyházi-, nemzetiségi- és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárnak (édes istenem, hogy milyen tisztségek vannak Mária (köz)munka alapú országában?) valamint Budai Gyulának, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárának, ami egyenlő azzal, hogy a szemétkosárba dobta, a szent ember azt nyilatkozza az ellenzéki Magyar Nemzetnek, hogy hamarosan megkezdik a szalmaházak telepítését az egyházmegye legelmaradottabb térségeiben. Hát ezt nem is hiszem el!

Szalmaláng ez az egész püspök úr. Egy felvillanó perverz gondolat, amiből szerencsére nem lesz semmi. Addig semmiképpen, amíg a területalapú uniós támogatást minden hektár után a föld bérlője veszi fel. Mert addig ezt a jogot hülye lenne Orbán Viktor másnak átengedni, ha maga és emberei is bezsebelhetik. Tetszik érteni? Hát ennyit a keresztény értékekről és az ő védelmezőiről, a magyar katolikus egyházról és szövetségeséről, a Fidesz Magyar Polgári Pártról, hogy a Kereszténydemokrata Néppártról már ne is beszéljek. A szegény embereknek pedig ne tessenek szalmaputrikat ajánlani, mint amilyenben Afrika szegényei élnek, mert ez hazánk, de egész Európa szégyene és gyalázata lenne kedves püspök úr. Nem beszélve az igazi keresztény emberekről, akik simán maguk másznának fel a keresztre és szögeznék fel magukat Jézus helyére, ha hírét venné, mire készülnek itt a kereszténység nevében egyes elfajzott egyházi személyek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Milliós adósság és kilátástalan jövő

Úszik az adósságban és a hétköznapi megélhetése is esetleges. Tanulni szeretett volna, de az egyetemi tanulmányai megszakadtak édesanyja betegsége miatt.

Nem egyszerű nekem megírni a velem történteket, hiszen elfogadnom sem könnyű a saját hibáimat, amik hozzá vezettek jelenlegi élethelyzetemhez, másrészt a körülmények sem voltak éppen kedvezőek. Nem születtem jómódú családba, egy kis romos házban laktunk egészen 5 éves koromig a szüleimmel, akik erőn felül igyekeztek mindent megtenni értem, de hiába dolgoztak látástól vakulásig, nem jutottak nagyon előre. Aztán sikerült eladniuk a kis házat és kölcsönből, akkor még élő nagyszüleim támogatásával vettek egy másfél szobás lakást Budapest egyik peremkerületében. Habár nem volt jóhírű környék, nekem akkor óriási luxusnak tűnt. Itt jártam általános iskolába, majd gimnáziumba is, közben zajlottak körülöttünk az események.

A nagyszüleim meghaltak még a 90-es évek közepén, majd édesapám is, amikor 17 éves voltam. Mivel nincsenek testvéreim és a családból már senki más nem maradt, így ketten éltünk édesanyámmal. Nem volt könnyű. Nem azért, mintha anyukámmal nem jöttünk volna ki, nagyon is jó volt a kapcsolatunk, csak anyagilag nem tudtuk túl stabilan fenntartani magunkat. Az ő fizetése és az én alkalmi, iskola melletti munkáim nem volt elegendő. Sokszor volt, hogy kikapcsolták az áramot, nem volt meleg víz, fűtés sem mindig. Adósságok viszont annál inkább. Végül költöznünk kellett, vidékre, tudtunk venni egy pici házat abból, ami maradt.

Aztán 2 év kihagyás után elmentem egyetemre, hogy lehetőleg az én életem ennél jobban alakulhasson, de kudarccal zárult számomra. Másodéves voltam ugyanis, amikor, édesanyámnál halálos kórt állapítottak meg, így egy csapásra megváltozott minden. Mivel én voltam számára az egyetlen támasza, és sajnos állandó segítségre szorult, mellette kellett maradnom. Az állapota folyamatosan romlott, állandó műtétek, utána a lábadozás, folyamatos ellátásra, segítségre szorult és nem volt más, aki segített volna, csak én. Pedig próbáltunk járni önkormányzattól kezdve mindenhol, de sehol sem foglalkoztak velünk érdemben. Én igyekeztem mindenben mellette állni, de közben a tanulmányaimat félbehagytam. Majd a folyamatos passzív és aktív félévek után, felvett diákhitel mellett egyszer csak megszűnt a jogviszonyom. Már számítottam ugyan rá, mégis arculcsapásként értem meg az élettől. De nem tudtam tenni ellene, mert anyám, az az anyám volt, ő volt a legfontosabb. Így alkalmi, többnyire feketemunkákat vállaltam, az összes többi időmet pedig vele töltöttem és próbáltam segíteni, könnyíteni az életén.

Aztán tavaly ősszel súlyosbodott az állapota. Már nem bírt szinte mozogni sem, újra be, ki járt a kórházakba, lelkileg is összezuhant. Végül idén január elején hosszas, éveken át tartó betegség után örökre elment. Én pedig már a temetéssel is alig bírtam megbirkózni, de az igazi megpróbáltatások csak utána jöttek és jönnek mai napig. Örököltem vagy 1 millió forintos adósságot, itt a saját diákhitelem, végzetségem nincs, és nem találok munkát sem. Világos, hogy ebből nincs már nagyon kiút. Először el fogom veszíteni a lakhelyemet, mert az adósságokat be fogják hajtani rajtam (egy részét, amennyit tudnak), hogy azután mi jön, bele sem akarok gondolni. Amióta édesanyám elment, mást sem csinálok, mint munkát keresek és persze alkalmi munkákat vállalok, többnyire építkezéseken. Ez ahhoz elég, hogy a számlákat kifizessem, egyek is, ha épp tudok, de nem állít meg a lejtőn. Nem lesz tőle kevesebb az adósságom (közel 3 millió összesen) és nem lesz rendezett életem.

Tudom, felelős vagyok a saját döntéseimért. Nem kellett volna diákhitelt felvennem, de eleinte a tanulmányaimhoz kellett, a végén pedig, őszintén szólva ezzel húztuk ki édesanyámmal. Más valószínűleg erősebb, stabilabb lábakon áll, én nem. Arról nem is beszélve, hogy nálam is kialakult többféle betegség, de sanszom sincs kezeltetni őket, jelenleg a tb-t sem tudom magam után fizetni, mert akkor vagy nem jut ételre, vagy a számlákra. Tudom, hogy lehetett volna minden másként. Csak azt az egyet nem bánom, hogy édesanyámért, amit tudtam, mindent megtettem. Ezt, ha újra kezdhetném is ugyanígy vállalnám. Ha kellett pelenkáztam, etettem, fürdettem és láttam, mennyire jól esik neki, hogy mellette vagyok. De sajnálom, hogy ide jutottam.

Céljaim, ötleteim és vágyaim persze továbbra is vannak, de a lehetőségeim igen csak korlátozottak. Egyetemhez, tanuláshoz öreg vagyok már és nincs is rá pénzem. Az adósságok elleptek, de nem tudom őket rendezni. A hétköznapi megélhetésem is instabil. Van, hogy napokig teljesen üres a hűtöm, mert épp nem volt munka, nem hívtak. Kiút? Nem tudom, van-e még. Reménykedni és álmodozni nagy ritkán persze szoktam. De aztán mindig jön a kijózanodás.

 

 

 

 

 

 

 

 

Beszéljük meg

Amióta miniszterelnökünk fellelte Magyarország történelemkönyvének legócskább lapjain a Jobbiknak a Zsidózás és Cigányozás által tagolt Etelközbe való visszatoloncolására leginkább alkalmasnak tartott két csodafegyvert (megélhetési bevándorlási terrorizmus + a halálbüntetés visszaállítása), a Fidesz hitvalló platformjának tagjai az elmúlt hetekben egymás nyakára hágva siettek a maguk álláspontjára napnál világosabb fényt vetültetni.

Mondjuk, Balog Zoltán halálbünti-ellenes álláspontja, korábbi keresztényi munkaköre okán, nem valami nagy durranás, Deutsch Tamás egyértelműsítő szavai viszont már kissé megdolgoztatták a honi sajtó hírfuvarosait. Ugyanakkor mindegyik elhatárolódós-problémaeltávolítós nyilatkozat csattanója (a most már deklaráltan halálbüntetés-legitimizáló Orbán kijelentéseivel egyezően) az volt, hogy indokolt és muszáli a témával kapcsolatban vitát nyitni, hiszen az emberek elmeállapotát élénken foglalkoztatja a kérdés. (Az ország legszerencsétlenebb édesapja nevével reklámozott közösségi felület lájkolóinak nyolcvan ezer fölötti száma mindenképpen alátámasztani látszik a Fidesz prominenseinek a közakaratra való hivatkozását.)

Nos, ha én történetesen az utolsó nacionalista hittérítő lennék (nyugi: nem lennék – és egyébként is, valószínűleg nem én vagyok az az új Artúr, aki a cigány-úton visszafordult Vona Gábor damaszkuszi kardját a kőtömbből kicibálhatná), azonnal rákontráznék az elmúlt hetek talán túlzottan visszafogott orbáni deklarációira és fennhangon követelném, hogy „Halálbüntetést a magyaroknak! Megérdemli ez a sokat szenvedett nép, szolgáltassanak végre igazságot Neki”.

De mondom, ez nem az én világom, nem az én utam. Inkább, megihletődve az elmúlt hetek szemkápráztató ötletkavalkádjától, magam is tűnődőbe estem, hogy vajon még milyen témákban lehetne a nemzettel egy asztalhoz leülni némi véleménycsere céljából. Hiszen kell, hogy legyenek még kiaknázásra, hasznosításra váró közös sorskérdéseink. Aki akár csak néhány pillanatra is megmerítkezett a vidéki Magyarország reménytelenségében és megtapasztalta a Kossuth tértől több száz kilométernyire élő emberek elkeseredettségét, annak nem okozok meglepetést azzal, ha megkockáztatom: ilyen, egy generális nemzeti konzultációra alkalmas problémafelvetés lehet a kormány parlamenten kívüli eszközökkel, erőszakos úton, akár terrorcselekmény révén való megbuktatásának gondolata.

Nagyon sokan vannak ugyanis, akik egyre romló léthelyzetük, a politikai és erkölcsi rend lassú szétforgácsolódása miatt úgy gondolják, hogy nem akarják 2018-ig a jelenleg adott körülmények között kihúzni ebben az országban. Az pedig nem szorul külön magyarázatra, hogy, azzal összefüggésben, ahogy egy antidemokratikus, korrupt kormányzat társadalmi legitimációja egyre inkább az erózió martalékává lesz, úgy válik egyre szélesebb körben elfogadottá a kívül-belül egyre csak szalonképtelenedő rezsim erőszakos megszüntetésének az ideája. Mondani sem kell, magam nem vagyok híve az efféle gondolatoknak, hiszen én a kormány pártján állok. A mindenkori kormányok pártján, amelyekkel meghatározott időközönként arra szerződünk, hogy minimum négy évet biztosítunk számukra ígéreteikben manifesztálódó (tehát nem hátsó!) szándékaik megvalósítására. Személyiségem szerves részét alkotja némi (még azt is megkockáztatom: talán már nem teljesen egészséges mértékű) opportunizmus, sőt, az állammal szembeni alárendelődésre való kéjes hajlam, amiről egyébként már „papírom” is van, amit az alábbiakban szó szerinti formában közreadok a Gépnarancs olvasói számára. Ugyanakkor próbálom, ha nem is elfogadni, de megérteni azok érveit, akik szerint „ha a kormánytól az erőszak alkalmazása nélkül is meg lehet szabadulni, akkor legyen úgy, ha azonban másképp nem megy, akkor meg kell próbálni”. Mármint az utcaköves megoldást.

Ha valaki netán azt mondaná erre, hogy „ugyan már, kérem…” nem kellene számára hosszasan sorolni a példákat: Kovács István minapi, Orbán akasztására buzdító ATV-s interjúja semmi kétséget nem hagyhat bennünk afelől, hogy micsoda rettentő indulatok keresik útjukat felfelé a magyar társadalom mélyrétegeiből. Ki viseli a felelősséget majd azért, ha hazánk minapi hőse, az idegrendszerében mára kissé megrogyasztott Kokó egy fojtózsinórral és nyakba akasztható, „tesztüzemmód” feliratú táblákkal elkezdi végigjárni a parlament irodáit és mintaszerűen megtizedeli politikai osztályunkat? Valószínűleg még a parlamenti őrség tagjait is sokkolná ez a nem várt fordulat, hiszen senki nem nézné ki ebből a szeretetre méltó emberből, hogy ilyesmire képes lehet.

Nos, ami egy, a miniszterelnök személyét, vagy az egész kormányt érintő terrorcselekmény lehetőségét illeti: talán eltúlzom a dolgot? Nézzük meg. Bizonyára már mindenkinek volt alkalma áttanulmányozni a megélhetési bevándorlás tárgyában az elmúlt hetekben útjára indított kormányzati kérdőívet. Többen felhívták már a figyelmet arra, hogy a kétségtelenül nem túl szofisztikált kérdések milyen nyers, primitív módon végzik el a terrorizmus és migráció jelenségeinek azonosítását: „Mint bizonyára emlékszik, Európát az év elején példátlan terrorcselekmény rázta meg. Párizsban ártatlan emberek életét oltották ki kegyetlen hidegvérrel és ijesztő brutalitással. Mindannyiunkat megdöbbentette mindaz, ami történt. Ez az emberi ésszel felfoghatatlan szörnyűség ugyanakkor azt is megmutatta, hogy Brüsszel és az Európai Unió nem képes megfelelő módon kezelni a bevándorlás kérdését.

Ismerjük el, van némi igazság a kérdőív bevezetője (a fénykép tanúsága szerint Orbán Viktorhoz kísértetiesen hasonlító) szerzőjének szavaiban. Hiszen pont egy hónappal ezelőtt, április 19-én emlékezett a világ az oklahomai World Trade Center elleni, Afganisztánban radikalizálódott algériai kelmefestők által véghezvitt véres merénylet huszadik évfordulójára. Az is tudva levő ma már, hogy az ország többségi nemzetét mélyen megrázó hazai roma-gyilkosságok elkövetői nálunk bujkáló ex-moszados szerb zsoldosok köreiből verbuválódtak. Ugyanakkor ősi dramaturgiai közhely, hogy, ha egy puska van a falra akasztva a színpadon, akkor előbb-utóbb előkerül egy DE.

Szóval, de- nemcsak a nemzetközi terrorizmus avatott szakértői lehetnek tisztában azzal a szimpla ténnyel, miszerint nem feltétlenül szükséges országhatárokat átszelni ahhoz, hogy ellenségünkre ráakadjunk; sok példa van arra a történelemben, hogy maga az ellenség jött házhoz (vagy már eleve házon belül volt). Ily módon, a megfelelő politikai, szociális és gazdasági feltételek összjátéka esetén a radikalizálódás, s azt követően a cselekvés útjára való lépés a szülőföldön is megtörténhet – nem kell ehhez jegyet váltani Marokkóból Spanyolországba, vagy Szíriából éppen a szerb-magyar határig.

Erre mutatott rá még januárban alkalmi vitapartnerem, V. Zsolt, aki akkor a következő választ adta egy, a nemzetközi terrorizmussal kapcsolatos felvetésemre (a szerző felhatalmazott rá, hogy személyazonosságát teljes mértékben felfedjem, én azonban nem vagyok ennyire bevállalós fickó és az iránta való aggódásom miatt csak így, rabosítva adom meg nevét; a levél tartalmát teljes terjedelemben és szöveghűen közlöm):

A népesség nagy része potenciális terrorista bizonyos szempontból.

  1. Ha a közel-keleten vagy Nigériában élnél, s a szemed láttára gyilkolnák le a családtagjaidat / ismerőseidet, miközben állandóan azt hallanád a helyi médiából, hogy milyen király hely a paradicsom, s az önfeláldozás nagyon jó dolog. Miközben az USA, a UK, vagy francia eredetű olajfuró, szállítmányozási, biztonságtechniaki cégek terepjáróikkal szántják fel a helyi dülőutakat, csokit osztogatva és / vagy gólyókat szórva, akkor különösen nagy a valószínűsége, hogy bosszút szeretnél állni valakin. Vagy éppen Nigériában a helyi tartományurak és a katonaság csapna le alkalmanként a faludra, mert ki tudja miért…

  2. Ha az USA-ban, UK-ban és Franciaországban élnél, s folyamatosan azt hallanád a médiából, hogy milyen király “demokráciában” élni. Miközben azt is hallod, hogy a szaudi király milyen fasza ember, no meg az egész királyi család, hiszen jót lehet velük üzletelni. Hogy a demokrácia és emberi jogok fő-fő hírdetői egy pillanatig is eltűrik, hogy Szaud-Arábiában asszonyokat és férfiakat korbácsoljanak meg azért, mert valami idióta marha banda által megfogalmazott törvényeket nem tartják meg. S közben azt látod, hogy még meg is gyászoják a vezetőid a halott királyt. Nos akkor különösen nagy a veszélye annak, hogy bosszút szeretnél állni valakin. Lehet, hogy csak a szavazóurnáknál…

  3. Ha Kelet-Ukrajnában élnél, ahol a jó ég tudja, hogy miért is, de lövik a városokat, s meghallnak a járókelők az utcákon, akkor …

Kérlek szépen! Még mielőtt további sorokat leírnál arról, hogy kik lehetnek a potenciális önjelölt terroristák, nos azelőtt mélyen gondold át, hogy Te mikor fognál fegyvert / bombát / kardot / követ / botot / bicskát, hogy megvédd a földedet, az életed, a családod életét. Ismerd meg a benned lappangó potenciális terroristát. Aztán álljál neki törvényt faragni!

Ja persze, lehet, hogy a származásod, vérmérsékleted inkább arra húz, hogy elfogadj minden megaláztatást, csillagot a mellkasodon, bevagoníroztatást, lövöldözést, mert tudod, hogy a remény hal meg utoljára, meg hát a jóságos állam megvéd.

Nos, akkor Te tényleg nem vagy potenciális terrorista. Te potenciális áldozat vagy.

 Világos beszéd. Zsolt, azon túl, hogy levelében elég jól körvonalazta a homeland terrorism lényegét, egyértelmű állásfoglalást tett azt illetően, hogy szerinte a törvénytelen állami/gyarmatosító erőszakkal szemben csak kétféle állampolgári magatartás képzelhető el: a rendelkezésünkre álló eszközökkel megvalósított (individuális) kontra-erőszak, valamint az alávetődés, behódolás, akár az életünkről való lemondás árán is.

Nem lehet kétséges, hogy engem melyik csoportba pakolt bele. Az mondjuk egészen biztos, hogy nem én leszek a 3. Számú Tamás Gáspár Mikós Forradalmi Akciócsoport megalakítója. De erről már értekeztem egy keveset. Ami most jobban foglalkoztat, hogy vajon Zsolt képes lenne-e szavait, forradalmi hevületét egyszer a tisztesség feketepiacán cselekvésre átkonvertálni? Vagy, hogy előáll-e majd egy, saját kilátástalan életkörülményei okán kellő mértékben radikalizálódott honfiú, aki, előkotorva nagy-/dédpapája világháborús pisztolyát, egy szép reggel megindul a Szépművészeti Múzeum irányába, hogy az ott éppen beszédhez készülődő miniszterelnököt jól mellkason durrantsa? (Nem sejtvén, hogy Orbán egyébként, a házimozijában rendszeresen vetített diktátor-oktatófilmek útmutatásai nyomán, három golyóálló mellényt szokott még egy átlagos esős hétfői napon is felvenni.)

Nem szeretném, ha ez a pillanat eljönne: nem Orbán Viktor, hanem az ország érdekében. (Persze, számára sem kívánom, hogy megélje a maga december 21-jét.) Épp ezért halaszthatatlan szerintem a nem-bevándorlás-specifikus terrorizmus mibenlétéről mihamarabb konzultációt kezdeni. Mert inkább egy még teoretikus problémát, mint magát a belföldi (honpolgári) terrort kelljen a TEK-nek elhárítani.

Medveczki Zoltán
medveczki@vnet.hu
Huszár Attila
attihusz@gmail.com
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Arhívum

Március
       
Április
         
Május
       

 

MALOMVÖLGYI TÁBOR
Táborozás
MAGYARÍTÁSOK
Magyaritások

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Hun TV
Hun TV
 
Fel