Fizetett politikai hírdetés      

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Beintett az Alkotmánybíróság a kormánynak a nemzeti parkok miatt

Alkotmányellenes az állami földvagyonról szóló törvény nemzeti parkokkal kapcsolatos módosítása – mondta ki az Alkotmánybíróság (Ab) hétfői nyilvános határozathirdetésén. A testület szerint ugyanakkor nem alaptörvény-ellenes, hogy a törvény egyes, a Nemzeti Földalapba tartozó földterületek esetében lehetővé tette haszonbérleti szerződések felmondását, illetve megszüntetett előhaszonbérleti jogokat.

Az Országgyűlés április végén egyszerű többséggel fogadta el azt a törvénymódosítást, mely szerint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek a nemzeti parkokhoz tartozó földek.

Áder János köztársasági elnök nem hirdette ki a törvényt, hanem az Ab-hoz fordult részben közjogi érvénytelenség miatt, ugyanis álláspontja szerint minősített többségre lett volna szükség a módosítás egyes részeinek elfogadásához. Továbbá felvetette azt is, hogy sérülhet a természetvédelem korábban elért szintje.

Az Ab hétfőn kimondta, hogy alkotmányellenes a törvény kétharmados többséget igénylő részének feles többséggel való elfogadása, továbbá az, hogy megszűnne egyes védett természeti területek esetében a Nemzeti Park Igazgatóságok által végzett természetvédelmi célú vagyonkezelés és azt a jövőben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet gyakorolná elsősorban gazdasági elvek alapján.

A törvény ebben a formában nem hirdethető ki.

 

 

Habony a tortán

Felhív egyik ismerősöm, azt kérdezi, miért írom, hogy huszonöt éve süllyed az ország, meg hogy mindenütt csak anyagi és szellemi pusztítás. Nem ellenségesen kérdezi, kíváncsi az érveimre. Hirtelenjében ellenpéldákat kérek tőle, mármint a gyarapodásra. Azt mondja: Habony Árpád és stadionok. Látni vélem, hogy mosolyog a bajsza alatt. (Nincs bajsza.)

Egyébként amikor hív, éppen Habony londoni cégalapítását olvasom. A látható jövedelem nélküli Habony cégalapítása hidegen hagy, ezt az embert leírtam, amióta luxus Lexusából kilépve hasba rúgott egy idős asszonyt. Hirtelen felindulásból nem lehet senkit hasba rúgni úgy, hogy előtte személygépkocsiban ülünk, kiszállunk, odalépünk az illetőhöz, és végrehajtjuk a cselekedetet, mert akadályozta a haladásunkat. Hirtelen felindulásból csecsemőt sem lehet a falhoz csapni. A kettő között nincs minőségi különbség. Jellem kell hozzá. Aki az egyiket megteszi, megteszi a másikat is, ha úgy hozza az élet. Ha például náci keretlegény, nyilas pártszolgálatos vagy izsáki rendőr az ember. És ha olyan világban él, amelyik az ilyesmit nem bünteti, sőt adott esetben díjazza. Nem véletlenül mondta a minap az agyilag mérsékelten teljesítő muszkliember, hogy ő saját kezűleg is szívesen vállalna akasztást, ha utána felmentést kap. Ez a mondat a mai Magyarország emblémája. Minden embertelenség, gyűlölködés és gonosztett a büntethetetlenség tudatában követődik el. Az idős asszonyt hasba rúgó ember politikai tanácsokat ad a miniszterelnöknek, aki megfogadja azokat. Talán a halálbüntetés „megvitatása” is tőle származik. Ez az egyetlen tény épp elég bizonyíték az ország lesüllyedésére.

Csak hát sok másik is van. Azóta kézhez kaptam a miniszterelnök levelét a „nemzeti konzultációról” a bevándorlás és a terrorizmus ügyében. Ennél galádabb uszítást nehéz elképzelni, nem csodálkoznék, ha ezeket a kérdéseket is Habony tanácsolta volna. A Charlie Hebdo elleni merényletet – amelyet francia állampolgárok követtek el francia állampolgárok ellen – kijátszani a „megélhetési bevándorlás” elnevezésű fantommal szemben minimum undorító manipuláció. Az összes kérdés hánytató, szerencsére nem ebéd után olvastam őket. A beérkező (vagy be nem érkező) válaszlevelek számát és tartalmát a miniszterelnök ugyanúgy a saját kénye-kedve szerint fogja meghatározni, ahogy az akcióról döntött.

Nem mintha kétségem volna az idegengyűlölet és az ellenségképző indulat jelentős arányáról, amely a kreatív kérdőív nyomán bizonnyal tovább erősödik majd, hiszen ez is a célja: a társadalmi érzület fasizálása. Ami elől saját „megélhetési kivándorlóink” külföldre menekülnek. Számuk a kérdőívek oda-vissza útja alatt is növekedni fog, egyesekben alighanem maga a kérdőív érleli meg a távozás gondolatát. Esetleg eszükbe jut, hogy eljöhet az idő, amikor „a magyar emberek munkahelyének és megélhetésének védelmében” rájuk nézve is kirekesztő kérdőív születik (volt ilyen a történelemben), de azt már a Jobbik nevű legjobb tanítvány fogja összeállítani. Nem biztos, hogy érdemes megvárni.

Egyelőre még csak az ózdi polgármesteri hivatal folyosója van árpádsávos nyilas jelképpel kitapétázva, később majd egyre több hasonló lesz, esetleg kötelezővé is válik, mint nemrég az Alaptörvény Asztala, mindössze egy jobbikos Kerényi kell hozzá. Átmenetileg csupán bekamerázzák a közmunkások munkaterületét, idővel reflektorokat és őrtornyokat is fölállíthatnak, szögesdróttal vehetik körül, amibe később áramot vezethetnek, és elnevezhetik – mondjuk – munkatábornak. Az első ilyennek Wass Albert munkatábor lehet a neve. Nincs az előírva, hogy az embernek hitvány, írónak silány háborús bűnösről csak könyvtárakat lehet elnevezni. A munkatábor éppúgy megérdemli, és akkor nemcsak Décsey Sándor – ő is rászolgált, hogy kiírjuk a nevét –, a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója lesz büszke munkahelyének névadójára, hanem országszerte számos intézmény vezetője és kollektívája is. Még mindig túl sok iskola, egyetem, művelődési ház, irodalmi kör viseli Ady és József Attila nevét, bár már örvendetesen és folyamatosan csökken a számuk, például rögtön, amint egyházi fenntartásba kerülnek. Növelni kellene a tempót, elvégre nem blamálhatjuk kultúránkat jelenleg még a homlokzatokon virító, kétes értékű költőfélékkel. Száz Wass Albertet, ezeret! És ha már túlságosan összefolynak az intézmények, jöhetnek a Tormay Cécile-ek, a Hóman Bálintok, a Prohászkák.

Ilyesmiket mondhattam volna ismerősömnek a telefonba, amikor az érveimet kérdezte, alátámasztandó az ország süllyedésére és az értékek pusztítására vonatkozó kijelentésemet. És ha már a múlt sötét árnyainak visszatérését említem, vajon nem pusztítás-e az eddig legalább jellegében barátságos közparkot imitáló Kossuth tér átalakítása rideg kősivataggá? A Tisza István-féle emlékmű megagiccse, az Andrássy-lovasszobor már eredeti felállításakor is régi kor árnya felé visszamerengő nagyzási hóbortja, a gyászhuszárokkal körülvett letargikus Kossuth-szobor mint a nemzeti búsongás tragikomikus újrafaragása: az esztétikai dilettantizmus és az újrafényezett, hamis múltillúzió szánalmas kettős tükre. Egy jövőkép nélküli, modernitás iránt érzéketlen, beszűkült agyú országvezetés próbálja népét tanítani. Óvodás fokon.

A kormányzati kirakati negyedtől, a lovas szobor névadójának sugárútjától nem messze egy jókora körzet – vagyis távolról sem a város érdes része – lerobbantabb állapotban van, mint valaha. A Klauzál tér és az Operaház között sötét utcák, roggyant házak, foghíjak, kopár tűzfalak, hámló vakolat, bokatörés-veszélyes járdák, húgylé, bűz. Hetven év alatt nem sikerült rehabilitálni a környéket. Hogy legalább hasonlítson egy elfogadható belvárosra. Itt már nem szellemi elsivárosodásról, hanem tényleges, anyagi elszegényedésről beszélek. És akkor még nem ejtettem szót a rommá lőtt egészségügyről, a betegellátás egy részét ki-ki alapon, hozott anyagból – gyógyszer, kötszer, lázmérő – végző kórházak nyomorúságos helyzetéről, a négymillió létminimum alatt élőről, az éhező gyerekek tízezreiről. Mint állampolgár szégyellem magam. Mint államférfi bele tudnék nézni a tükörbe?

Nyilván igen, és gőzerővel készülnék a budapesti olimpiára, aminek a rendezését nem fogjuk megkapni – a NOB, a világ egyik legkorruptabb szervezetének lefizetéséhez még az európai listán igen előkelő helyet elfoglaló magyar kormányzati korrupció sem elég fizetőképes –, de már pályázati állapotában is alkalmas a közeli haverok további pénzelésére és a nemzeti humbug (összefogás, közösségi élmény, országbüszkeség, lélekállapot) terjesztéséből származó politikai tőke lehívására.

Ha netán az olimpia is Habony ötlete, az már igazán csak hab a tortán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az adócsalók kedvében jár a tolvajkormány

Most igazán megéri majd adót csalni. A kormány nagy kedvezményt ad azoknak, akik nem tudnak elszámolni, honnan van a vagyonuk, és mindez a külföldi adócsalóknak is jó lesz: júliustól kedvezményesen és az eddiginél jóval gyorsabban lehet tisztára mosni a milliókat nálunk. Akkora lesz a kedvezmény, hogy tisztességesen adózni már végképp nem fogja megérni. A rendkívül magas magyar áfakörnyezetben a kiterjedt szürke- és feketegazdaság számára kiszámítható menekülő út nyílik, ami az extrajövedelmeket folyamatosan a szürkezóna felé terelheti.

Van 5 millió forintja, amiről nem tud elszámolni az adóhatóság felé? Vagy összejön évente ennél több is, de szeretné, ha ennek az eredetét senki sem firtatná, ám jó lenne becsatornázni a legális bizniszbe? Akkor van egy jó hírünk, nagy segítséget kap a kormánytól: júliustól olcsóbb lesz az adócsalás, az eddiginél jóval gyorsabban tisztára lehet mosni, legalizálni lehet a milliókat. A törvénymódosítást, ami ehhez kell, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyújtotta be a parlamentnek, a 2016-os költségvetést megalapozó javaslatcsomagban, amit hamarosan el is fogadhatnak.

A javaslat jelentős mértékben enyhíti a közbeszédben már eddig is állami pénzmosodának titulált jogalkotói találmány, a Stabilitási Megtakarítási Számla (SMSZ) szabályait.

Nem éri meg tisztességesnek lenni?

Az SMSZ a legutóbbi, 2013 utolsó napjaiban indult adóamnesztia, és az a lényege, hogy a bankoknál – amelyeknél nyitható ilyen számla – legalább 5 millió forintot kell elhelyezni állampapírban, és az adóhatóság nem kérdezi meg, honnan szerezte a pénzt a számlatulajdonos, egyáltalán fizetett-e utána adót. A pénz a számlanyitáskor azonnal legálissá válik. (A törvény a befizetés pillanatában a korábban tisztázatlan körülmények között külföldre került – vagy egyszerűen az adóhatóság elől eltűnt – összeget belföldön megszerzett jövedelemnek minősíti, és ezzel lényegében legalizálja azt.)

A pillanatnyilag érvényes szabály szerint jobb évekig parkoltatni a pénzt, mert az első években viszonylag magas adót kell fizetni a számlára utalt summa és annak hozama után, ha feltöri a „megtakarítását”: 3 évig a személyi jövedelemadó kétszeresét, 32 százalékot, a 4. évben 16, az 5. évben 8 százalékot vonnak le, ezt követően azonban már adómentesen kivehető a teljes összeg. A számlára csak nyitáskor lehet befizetni, de felső összeghatár nincs, egyébként meg annyi számlát nyit, amennyit akar.

Ez sem volt rossz üzlet eddig, de ami ezután jön, az maga lesz a Kánaán, ha van egy kis piszkos pénze: Varga Mihály javaslata szerint ugyanis a Stabilitási Megtakarítási Számlákon július 1-jétől elhelyezett összegek után csak 20 százalékos adót kell fizetnie, ha egy éven belül kiveszi a „megtisztított” pénzt, de ha tud várni egy évet, akkor már csak 10 százalékos lesz az adó. Ez már így is elég vonzó, hát még akkor, ha kimatekozza, mennyivel több pénz üti a markát ahhoz képest, ha minden adóforintot becsengetne a közösbe.

Tegyük fel, hogy szert tesz 50 millió forintra. Két lehetősége van:

  1. TBSZ: a bevételét jövedelem formájában tisztességesen leadózza – vagyis személyi jövedelemadót ró le, aztán munkaerő-piaci és nyugdíjjárulékot, valamint egészségügyi hozzájárulást fizet –, majd beteszi egy Tartós Befektetési Számlára (ahová általában a tisztességes adófizetők elhelyezik a megtakarításaikat, mert az állam ezt a konstrukciót is adókedvezményekkel igyekszik vonzóvá tenni számukra).
  2. SMSZ: a bevételét adózatlanul elhelyezi egy SMSZ számlán.

Nézze csak, hogy fog alakulni a megtakarítása (egy ma már vonzónak számító 5%-os hozamot feltételezve; a táblázat az eddigi SMSZ-konstrukció és a TBSZ összehasonítására készült, az eddigi SMSZ-szabályok szerint megérte legalább hat évig parkoltatni a legalizált pénzeket, ezért szerepel a táblázatban az SMSZ megtakarítás alakulása a TBSZ hatéves futamidejével párhuzamosan. Az új szabályokkal viszont a jogalkotó már arra ösztönzi az SMSZ számlák tulajdonosait, hogy egy év után vegyék ki a pénzüket, a további évek megtakarításának alakulása így már csak a júliusig nyitott SMSZ-ek esetében érdekes):

Ön melyiket választaná, ha

  1. tisztességesen leadózva az 50 milliójából már az elején alig 33 millió forint marad, ugyanis az szja és a járulékok a pénz egyharmadát elviszik, hogy aztán a TBSZ-ről – adózási szempontból optimálisan – csak 6 év múlva veheti ki, és akkor is csak alig 44 milliója lesz,
  2. adóelkerüléssel és a kormány adóamnesztia-számlájának segítségével kapásból 50 milliót gyarapíthat, és így már egy év után milliókkal többet vehet ki tisztán, mint amire tisztességes adózással valaha is számíthatna?

Csakhogy ez így már nem adóamnesztia

Ebben a formában a konstrukció az adóamnesztiák jellegzetességével már alig bír – véli Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezető igazgatója. Szemben a hatékony adóamnesztiákkal, ez nem egy alkalmi és például határidőhöz kötött lehetőség, hanem a jelek szerint az adórendszer hosszú távú elemeként számol vele a kormány. Időkorlát az adócsalók bűnbánására eddig sem volt az SMSZ-ben, de a most tervezett törvénymódosítás hatalmas előnyt is ad nekik a tisztességes adózókkal szemben.

„Az persze pozitívum, hogy a kormány ezzel valószínűleg több adózatlan jövedelmet fog a költségvetés szolgálatába állítani. De ezzel együtt olyan kiskaput nyit, ami a rendkívül magas magyar áfakörnyezetben a kiterjedt szürke- és feketegazdaság számára kiszámítható menekülő utat kínál, ami az extrajövedelmeket folyamatosan a szürkezóna felé terelheti” – mondta a Blochamps Capital ügyvezető igazgatója. Hiszen nem csak a múltbeli bűnöket lehet semmissé tenni. Arra is kiváló az SMSZ, hogy ha például valaki úgy dönt, mostantól számítva pár évig adót csal magánszemélyként, aztán az elsíbolt összeget pár év múlva SMSZ számlára teszi, ezzel legalizálja. És az adócsalásért kiszabható 3-10 éves börtönbüntetést is meg lehet úszni.

A Blochamps Capital ügyvezető igazgatója szerint a könnyítéssel jelentősen bővülhet a belföldi „felhasználók” köre is, ugyanis az SMSZ-szabályaiban már korábban sem tettek különbséget a külföldről és Magyarországról származó pénzek között.

Az adócsalt pénzt itthon dugdosókon kívül azoknak is kiváló lehetőség az SMSZ, akik offshore-területre vitték a summát, és most félnek, mert a világban oldódóban van az offshore-banktitok, tartanak attól, hogy az adóparadicsom kiadja adataikat a magyar hatóságoknak. De a külföldi adócsalóknak is kapóra jöhet a magyar kormány által kreált eszköz, mert – mint azt az Origónak korábban nyilatkozó ügyvéd mesélte – az SMSZ számla létrehozása után nem sokkal, kap egy igazolást a külföldi személy arról, hogy az idehozott pénze a magyar adójog alá esik, és legális. Mindenesetre a nemzetgazdasági tárca korábban sietett leszögezni, hogy a törvény megfelel a pénzmosás és terrorizmus elleni nemzetközi szabályoknak, az EU pénzmosás elleni illetékes szerve átnézte a törvényt, és rábólintott.

De miért kell ezt?

Az SMSZ többek szemében nem fér össze a társadalmi igazságossággal és a közteherviseléssel (hiszen jobban jár az, aki sokáig nem fizet adót, megkerüli a szabályokat, és aztán legalizálja a pénzt, mint az, aki mindvégig rendesen adózott), és a könnyítéssel ez még látványosabbá válik. De akkor miért erőlteti a kormány?

Varga Mihály azzal indokolta a most tervezett változtatást, hogy ezeket az összegeket mielőbb be kell kapcsolni a gazdaság vérkeringésébe. A területhez értők, például Deák Dániel, a Corvinus Egyetem nemzetközi adójoggal foglalkozó tanára szerint ennél prózaibb oka lehet a változtatásnak: az adóamnesztia sikertelensége, magyarán: hiába volt eddig is vonzó a konstrukció, kevés pénzt hoztak haza az offshore paradicsomokból. A piaci elemzők arra számítottak, hogy az SMSZ-ekre nagyjából 100 milliárd forintot fizethetnek be a vagyonok tulajdonosai, a Blochamps Capital viszont legfeljebb 50 milliárd forint, döntően külföldről hazahozott vagyonra számított.

A cég várakozása jött be, a NAV adatai szerint ugyanis a 2014-es indulástól 2015. március 31-ig 8 bankban 708 Stabilitási Megtakarítási Számlát nyitottak, melyekre összesen 45 milliárd 35,2 millió forintot fizettek be. A Blochamps Capital szerint ráadásul negyedévről negyedévre érezhetően egyre kevesebb pénzt helyeznek el SMSZ-eken az adózatlan jövedelmek tulajdonosai. A kudarcban valószínűleg szerepe van a bizalmatlanságnak és annak is, hogy még mindig kicsi az illegális pénzeket külföldön tartók lebukásának veszélye, ezért nem hozzák haza tömegével, még kedvezménnyel sem.

A befolyt 45 milliárd forint nagyon kevés, ahhoz képest, hogy az Ausztriában, Svájcban és Luxemburgban parkoló anonim betétek összege pedig tavaly alsó hangon meghaladhatta a 700 milliárd forintot a cég NAV-adatokra hivatkozó becslése szerint (az összes külföldön levő magyar vagyon becslések szerint elérheti a 2500-3000 milliárd forintot is, ebben a vagyontömegben nem csak anonim betétek, hanem nevesített betétek is vannak, magyarán utóbbiak tulajdonosai névvel vállalják a külföldre vitt vagyonukat az adóhatóság előtt).

Az igazságosságot és a törvény előtti egyenlőséget esetleg megkérdőjelező könnyítés másik magyarázata az alacsony befolyt összeg mellett az lehetne, hogy a kormány „észlelte”, hogy lenne igény egy még kedvezőbb pénzmosást lehetővé tevő kiskapura. A Blochamps a hivatalosan elérhető adatok alapján legalább évi 250-350 milliárd forintra teszi a nem magyar adózást kereső vagyontömeget (ezek nem kizárólag adócsalásból származó pénzek, más megfontolásból is visznek külföldre a hazai vagyonból, bizonyos esetekben akár úgy is, hogy itthon tisztességesen adóztak a jövedelem után). A cég szerint ez a pénz az önkormányzati politika, a közbeszerzésekben közreműködő nagyvállalatok, a top 500 menedzser, a kkv-szektor felső rétege, a szürkegazdaság és a felső középosztály környékéről áramlik ki, megkerülve az adóhatóságot. Ezen belül a tisztázatlan eredetű pénzek nem kis része korrupciós pénzmozgásokból származik az állami és a versenyszférában egyaránt.

A nem hazai adózást kereső vagyon mértéke a kilencvenes évektől napjainkig

Adóamnesztiák Magyarországon

2003 és 2013 között 10 adóamnesztia volt Magyarországon. Az eredményekről a kormányok néha közöltek valamilyen kimutatást, néha viszont elenyésző információkat hoztak nyilvánosságra, majd a kezdeményezések magyarázat nélkül abbamaradtak.

  • 2004. június – 2006. június: A munkaviszonyt álcázó vállalkozási szerződések felszámolásának céljával indult. Eredményéről semmilyen hivatalos adat nincs.
  • 2006: A társas vállalkozások házipénztárainak, rendszerint már felhasznált, záró egyenlegként kimutatott készpénzcsökkentését célozta. A kölcsönök kiváltására nyílt lehetőség 10 százalékos adókulccsal. Hivatalos információk az adólehetőség pontos eredményéről ebben az esetben sem láttak napvilágot.
  • 2008: A külföldi, offshore társaságokat célzó amnesztia. Az eredmény elenyésző volt: 24 magánszemély 20 millió forint körüli összeget hozott haza, és 2 millió forint adóbevételt értünk el vele. A 2009-es eredmény valamivel jobb lett: a NAV adatai szerint közel 34,8 milliárdot hoztak haza, amiből 3,5 milliárd forint lett az adóbevétel (ez az adóhatóság látóköréből kivont pénzekhez képest szintén elenyésző összeg).
  • 2010: Az ellenőrzött, külföldi társaságokban, offshore cégekben tartott vagyonokat célozta. Ezen intézkedés keretén belül 2011. decemberig a vagyonokat tőkejövedelem formájában hozhatták haza a magánszemélyek.
  • 2011-2012: A vagyon tisztázásának lehetőségével próbáltak meg külföldön tartott pénzeket hazacsábítani. Az adóamnesztia technikai eredménye 100 milliárd forint körülire tehető. Ebből a NAV adatai szerint 2011-re összesen 2,863 milliárd, 2012-re 6,803 milliárd forint adóbevétel származott. A vagyonok itthon tartását a legalizálás után már nem követelte meg a törvény.
  • 2013 vége: Stabilitási Megtakarítási Számla

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Több mint 1000 hordót elszállítottak az Illatos úti méregtelepről

Elszállították a közvetlen környezeti veszélyt jelentő több mint 1000 hordót a Budapesti Vegyiművek Zrt. Illatos úti telephelyéről - közölte Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott hétfőn a helyszínen tartott sajtótájékoztatón.

Elmondta: ezzel lezárult a területrendezés első fázisa, amely során 1005 hordót, vagyis mintegy 110 tonna hulladékot vittek el egy hónap alatt.
   
A még megmaradt szemét elszállítására május 25-én gyorsított közbeszerzési eljárást hirdettek meg, amelynek akár már pár nap múlva, de legkésőbb egy-két héten belül lehet eredménye - jelezte. Hozzátette: a cél, hogy év végére az összes itt tárolt szemetet elszállítsák.
   
Tarnai Richárd felidézte: április 28-án előzetes laboreredmények kimutatták, hogy különböző veszélyes anyagok jelenléte a talajban megközelíti az egészségügyi határértéket. Ezt a kormány felé jelezték, a miniszterelnök pedig Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszteren keresztül utasítást adott, hogy keressenek megoldást a problémára.
   
A Pest megyei kormánymegbízott elmondta: az elszállított hulladékot a dorogi szemétégetőben ártalmatlanítják. A sajtótájékoztató után Baranyi Krisztina, az Együtt IX. kerületi önkormányzati képviselője újságíróknak azt mondta: elégedett az eddig elvégzett munkával, és támogatja a gyorsított közbeszerzési eljárás kiírását, hiszen egy normál eljárás keretében nem lehetne elég gyorsan cselekedni.
   
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter április végén jelentette be, hogy azonnali helyszíni vizsgálatot rendelt el a Budapesti Vegyiművek Zrt. Illatos úti telephelyén, ahol mintegy 2800 tonna hulladékot helyeztek el illegálisan.
   
A Miniszterelnökség május 19-i közleménye szerint a legveszélyesebbnek ítélt 991 hordóban DNBS-hulladékok (dinitro-benzoesav), anyalúgok, savak (például kénsav), különböző szilárd és folyékony veszélyes hulladékok vannak. A szakszerűtlen és jogszerűtlen tárolás következményeként a hordók egy részében lévő veszélyes hulladékok közvetlenül érintkezhettek a talajjal vagy a levegővel, így a hulladékok szennyezőforrást jelentettek a felszín alatti közegekre. A veszélyes hulladékok elszállításával a kormány megoldja a mérgező terület mintegy tíz éve húzódó tereprendezésének ügyét - írták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán pofozója EU-kiléptetéssel fenyegette Orbániát

A halálbüntetés magyarországi bevezetése "válóok" lenne – mondta az Európai Bizottság elnöke egy hétfői német lapinterjúban.

Jean-Claude Juncker a Süddeutsche Zeitung című lapban megjelent interjúban – amely elsősorban a görögországi államadósság-válság kezeléséről szól – a halálbüntetés körüli vitával kapcsolatban kijelentette: "ha Magyarország bevezetné a halálbüntetést, akkor az válóok lenne. Válóok! Politikai alapelveimhez tartozik, hogy nem lehet halálbüntetés. Nincs helye az Európai Unióban annak, aki bevezeti a halálbüntetést."

A lapnak arra a felvetésére, hogy meglehetősen disszonáns, hogy Juncker nemrégiben diktátornak szólította Orbán Viktort, aki pedig őrültségnek nevezte a

Juncker által a migránsok tagállami elhelyezésére javasolt kvótát, az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény vezetője azt mondta, hogy két éve diktátornak szólítja Orbán Viktort, és ez "a barátság jele".

Hozzátette, hogy a magyar kormányfő "sajnos" nincs egyedül a bizottság menekültügyi javaslatának bírálatával, "szóválasztása" pedig mutatja, hogy "nem ismeri ki magát az ideggyógyászatban és a pszichológiában, de ezt nem is lehet mindenkitől elvárni".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Újabb magyar siker: miénk a világ leghülyébb kormányszóvivője

Orbán Viktor csak kötelességből a pohártól az ajakig, vigyázz, jön a Vona, zsidókról egy szót sem. Túl kevés levél jön vissza, csak így tovább! Hétvégi hírek.

Hálátlanság a hálaadó szentmisén

Hálaadó szentmisét tartottak Orbán Viktor talán 52. születésnapja alkalmából egy városligeti kápolnában. Örülünk neki nagyon. Egyfelől azért, mert nem a Népstadionban vagy a Duna jegén tartották, aminek persze triviális gyakorlati okai lehettek csak, olyanok, mint a mondott stadion aktuális átépítése és a szerfelett változékony késő tavaszi időjárás… Másfelől meg azért, mert nyilvánvalóan azért húzódtak a bazilika helyett egy kápolnába, mert a hívek nemhogy a Fradi stadionját, vagy a Felcsúti Arénát, de még egy rendesebb templomot sem töltenének meg immár. Örömünkbe persze némi üröm is vegyül, hiszen tüntetők zavarták meg a vallásos emberek érzékenységét – olyan pimasz tüntetők ráadásul, akiket még megvesztegetni sem lehetett. Hova lesz így ez az ország! Ennek már a kenetteljes korrupció sem használ. Történt ugyanis, hogy Jeruzsálem Hóvári János nevű lovagja kimenvén a kápolnából adományt ajánlott fel a tüntetőknek, ám azok nem kértek a diplomata nemes gesztusából. Hálátlan banda egy hálaadó misén – részletek és képek részletes és képes beszámolónkban.

Dübörög az útépítés

Magyarországon Simicska Lajos távollétében is dübörögnek az útépítő gépek – sistereg az üst, forr az aszfalt, sztrádák szürke szalagja fonja körbe az országot. De szerencsére a figyelmes kormányzat az alsóbb rendű utakról sem feledkezik meg. Most például az L. Simon László udvari kultúrfelelős borkiméréséhez és panziójához vezető utat újítják fel éppen, de ha rákérdezel, szó sincs ilyesmiről, közös érdekünk a Velencei tó idegenforgalmának a mihamarabbi fejlesztése, mert a helyi turizmus számos munkahelyet teremt és növeli a devizabevételeket. Lásd még: az én családomnak tán meg van tiltva, hogy vállalkozzék… A következtetések levonásától ezúton – tekintettel a nyomdafesték tűrőképességére – eltekintünk. A mazochisták itt találják a részleteket.

Hasít a Nemzeti Konzultáció

A Nemzeti Konzultáció például azért is jó, mert a jó királynak nem kell álruhában járnia az országot. Hülye Mátyás király, hol katonának, hol parasztlegénynek öltözött, ahelyett, hogy konzultált volna. Szertefutnak hírvivői, nép, mondd meg szépen nékem, mi a bánatod... Belátjuk persze, hogy Orbán Viktor hülyén festene katonaruhában (vö.: „A kövér tábornok, az a halálom.”), a parasztlegényé meg nem álruha neki. De az a helyzet, hogy az agytröszt kiküldött 8 millió levelet (figyeljék, mennyivel szebb nullákkal: 8 000 000 levelet), s visszaküldtek neki 200 ezret… Egyfelől ezt gondolja a magyar ember Orbán Viktor menekültpolitikájáról, másfelől ennyi szavazód van momentán, kisbarátom. Minderre az a megoldás, hogy most már a neten is lehet tolni a konzultációt, igaz a dellát már kidobták az ablakon. A hvg.hu még felteszi azt a kérdést is, hogy a beérkező válaszok közül vajon mennyi vehető komolyan, hisz sokan csak a konzultációval kapcsolatos ellenérzéseik kifejezéséül küldik vissza – adott esetben obszcén rajzokkal ékesített – válaszukat. Megnyugtatunk mindenkit, a kiküldő sem gondolta komolyan a kérdéseit.

Dolgozik a kongresszus

Barzini az ellenfél, nem Tattaglia: oly szerencsés hétvégénk volt, hogy egynapos különbséggel Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke és möchtegern miniszterelnöke is beszélt a néphez, kábé ugyanazt mondták: a Fidesznek a Jobbik az ellenfele. Szép nemes jobboldali szokás ez, ellenfelet választani, még akkor is, ha a tapolcai időközi választás ott van hivatkozási alapnak. Ehhez annyi még hozzátartozna, hogy ugyanabban az időszakban Veszprémben és Újpesten a baloldal győzött, de ezzel sem lőnek nyulat. A választás 2018-ban lesz, most a Jobbik kongresszusa volt minden magyargárdázás és egyebek mellett. Történelmi pillanat a magyar neonáci párt első zsidózásmentes kongresszusa! Persze a folyosókon nem szereltek fel zajmikrofonokat, de ha ez így megy tovább, toxikológust kell kirendelni a párthoz az elvonási tünetek kezelésére.

„További jó munkát, elnök úr!”

Miközben az egész világ sugárban okádik a FIFÁ-tól, a magyar kormányszóvivő kénytelen magyarázni, miért is rohant Magyarország miniszterelnöke gratulálni a nemzetközi korrupció első számú kabalafigurája, Sepp Blatter újbóli FIFA-elnökké választása alkalmából. Hát az ártatlanság vélelme miatt – bár ez csak a szóvivő, álljon már itt a neve is: K. Zoltán magánvéleménye... Ezek nem csak sík hülyék, de mindenkit annak is néznek… – tartja a közhely! Nos, amit Orbán Viktor a Facebookján a jó Szepinek üzent, az magyarul azt jelenti, hogy „Csak így tovább, Pepa!” Persze hol van az előírva, hogy egy kormányszóvivőnek magánemberként értenie kéne magyarul? K., mintha nem ásta volna elég mélyre magát, még azt is elmondta, hogy Orbán mindezt csak kötelességként tette… Ja, és csak neki volt kötelessége, a világ többi vezetőjének meg nem. Miért?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Polt Péter a kormányzati korrupció hátvédje

Független szakértőkkel vizsgáltatnák ki a Legfőbb Ügyészség és Polt Péter munkáját a DK. A párt Polt mai, Népszabadságnak adott interjúján akadt ki.

Ahogy a DK közleményében kifejti:

A kormányzati korrupció hátvédje – ha ellenzéki politikusokról van szó – túl enyhének találja az ítéleteket, miközben “nem tartaná célszerűnek, sem kívánatosnak, hogy az ügyészség egyfajta igazságosztó szerepbe kerüljön”. Polt persze elégedett azzal az ügyészséggel, ami fideszes politikust érintő korrupciós ügyben 5 éve nem indított eljárást.

A legfőbb ügyész ellentmondásai egyértelművé teszik, hogy miért nem kattant még a bilincs a korrupt kormány fideszes ámokfutóin. Az ügyészség “nem kerülhet igazságosztó szerepbe”, most már tehát bevallottan nem lehet az az intézmény, amely felelősségre vonná a kormányzati korrupciót.

A párt azt is hangsúlyozta: Polt hiába tagadja le saját ügyészségi beszámolóját és az ügyészségéről készült statisztikákat: az elmúlt 5 évben meghétszereződött a korrupció, harmadannyi eljárás indult és kétszer annyi vizsgálatot állítottak le, mint 2010 előtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem lesz nyomozás: a rendőröknek nem gyanús Mészáros Lőrinc vagyonnyilatkozata

Bűncselekmény gyanújának hiánya miatt elutasította a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság a Mészáros Lőrinc ellen vagyoni helyzete és állítólagos oroszországi cége miatt tett feljelentést – értesült az atv.hu.

Orbán Viktor jó barátját még a fideszes Tényi István jelentette fel, mert véleménye szerint Mészáros nem tudott elszámolni azzal, hogy 2014-es vagyonnyilatkozatában az előző évihez képest 700 millió forintos betéti megtakarítása 80 millió forinttal, 620 millió forintra csökkent.

Tényi azért is a rendőrökhöz fordult, mert az Index talált egy Oroszországban bejegyzett céget, amely szintén Felcsút polgármesteréhez tartozott, ám nem szerepelt a vagyonnyilatkozatban.

A rendőrök többek közt az alábbiakkal indokolták, hogy nem kezdenek nyomozást egyik ügyben sem:

- "az internetes sajtóanyagban szereplő cirill betűs, – hiányos, valószínűsíthetően cégnyilvántartási – adatok hitelességét alátámasztó tények, adatok beszerzésére tett egyéb intézkedések eredményre nem vezettek", ergo a nyomozók nem találták meg Mészáros orosz cégét, amit az Index viszont igen

- "a 80 millió forintos betéti megtakarítás csökkenés nem kelti annak gyanúját, hogy a vagyonnyilatkozat valótlan adatokat tartalmazna, ugyanis számos oka lehet a pénzösszeg vagyonnyilatkozatban fel nem tüntetésének, amely lehetőségek bűncselekmény gyanúját nem keltik"

 

 

 

 

 

 

 

Betegek vagyunk és tanulatlanok

A sok napi hír, adat, statisztika mellett érdemes időnként egy lépést hátrébb lépni, hogy megnézzük, hogy is állnak a dolgaink. Az OECD most mindezt megtette helyettünk: százoldalas tanulmányt írtak Magyarországról, az évtizedes folyamatokat összevetve más közép-európai országokban zajló változásokkal.

Miért tart itt ez az ország? Hol tart egyáltalán? Kikhez képest tart hol? Az OECD alapos, több mint száz oldalas tanulmányt készített Magyarországról, hogy Közép-Európa más országaival összevesse a helyzetünket. Hosszú fejezeteken keresztül elemzik a gazdaság és társadalom trendjeit, egybevetve a lengyel, szlovák, cseh, osztrák, szlovén adatokkal.

Szó esik a bürokráciáról, a cégalapítás nehézségeiről, az átalakuló adórendszerről, költségvetésről, egyenlőtlenségről, társadalmi állapotokról. A nemzetközi szervezet konkrét javaslatokat nem tesz, a részletekbe menő összehasonlításból azonban enélkül is számos dolog kirajzolódik.

Általános tanulság nincs, de átböngészve a tanulmányt jól látszik, hogy

Magyarország évtizedek óta küzd már ugyanazokkal a problémákkal, és hátrányainkból nem sokat sikerült eddig lefaragni. 

Néhol már látni a javulás jeleit, de akadnak olyan területek, ahol a környező országok jócskán elhúztak mellettünk.

A válság az egész régiót rosszul érintette, Magyarországot különösen. A recesszió második hullámának mélypontjáról azonban viszonylag gyorsan sikerült visszapattanni, a 2012 után megindult növekedés átmenetileg a régiós átlagot is meghaladta. A következő években viszont kisebb sebességre váltunk, a kelet-közép-európai átlagos növekedés alatt bővül majd a magyar gazdaság.

Miben teljesítettünk jobban, és miben rosszabbul mint mások?

Csak hogy egy-egy példát ragadjunk ki a tanulmányból:

  • jobban csökkent a munkanélküliség, mint máshol
  • nagyobb mértékben nőtt az egyenlőtlenség, mint máshol

Ha közmunkával is, a munkanélküliség leküzdésében sikerült eredményeket elérni, 2013 után már 10 százalék alá vittük a mutatót, a többi országnál meredekebben csökkent a munkanélküliség. Az OECD-átlagot még ugyan nem értük el, de jó hír, hogy a versenyszférának is egyre nagyobb szerep jut a munkahelyteremtésben.

És amiben romlott a helyzet: egyre nagyobb a szakadék a gazdagok és szegények között. 

A Fidesz-kormány 2010 után induló hatalmas átalakításai, a 27 százalékos áfa, az egykulcsos adórendszer, az adójóváírások rendszerének kivezetése mind hozzájárult ahhoz, hogy az egyenlőtlenség nagyobb legyen. Az ennek mérésére használt GINI-index a régiós átlag fölé ugrott öt év alatt, holott 2010-ben még az egyik legegyenlőbb országnak számítottunk a környéken.

A nagy átalakítások szükségességét a kormány saját szempontjából sikerrel kommunikálta, illetve igyekezett minél indirektebb módon pénzt beszedni az emberektől, a kormányba vetett bizalom összességében még nőtt is a 2010 előtti időszakhoz képest. A politikai eladhatóság egyébként is fontos eleme volt az Orbán-kormány intézkedéseinek, gyakran előkerült, hogy az átalakítások, reformok végigvitele mellett mennyire fontosnak tartják a politikai stabilitás megőrzését, ami alatt rendszerint saját népszerűségük megőrzését értették.

És még egy érdekesség: a magyarok a 2013-as felméréskor nem csak a kormánnyal voltak elégedettebbek, de a rendőrség és igazságszolgáltatás megítélése is jobb, mint a régióban. A közlekedés minőségének megítélése pedig az OECD-átlag szintjén van.

Dagadt a magyar állam

Mire mennyi pénzt költünk a GDP-arányában? És mennyit költenek? Az alábbi grafikonon ezt látjuk. Drámai eltérések ugyan nincsenek, de a hangsúlyeltolódások érdekesek.

Ami például elsőre is szembetűnő, az a magyar oszlop magassága. Nálunk az állam nagyobbra hízott, mint a visegrádi országokban, a kiadások mértéke 48,7 százalék volt a tavalyi évben. Ez egy régi örökség, amellyel szinte mindegyik kormány szívesen szakítana, sok érdemi változás mindeddig azonban nem történt.

A másik látványos dolog, hogy általános közszolgáltatásokra sokkal többet költünk GDP-arányosan, mint mások: Kelet-Közép Európában átlagosan a GDP 5,7 százalékát fordítják erre, nálunk az arány 9 százalék.

És mire áldozunk kevesebbet, mint az átlag?

Például oktatásra és egészségügyre.

Két, állandó átalakítások alatt lévő terület, itt is nagyívű reformjavaslatok sora került már elő és bukott el az utóbbi évtizedekben. Állandó a pénzhiány, állandóak a panaszok, mint két ábrával feljebb látszik, ezek azok a rendszerek, amelyekkel az ország lakossága régiós összevetésben is elégedetlenebb. Az OECD tanulmánya is külön fejezeteket szentel nekik, az alábbiakban ezeket mi is kicsit jobban részletezzük.

Behozza az árát

Bár az átlag alatt költünk oktatásra, ha a fenti, 2014-es ábrán az oktatásra fordított GDP-arányos költést nézzük, más országokkal összevetve, már javulni látszik a helyzet. Azt viszont, hogy milyen mélyről kell most felküzdenünk magunkat, jól mutatja a lenti ábra, ahol jól látszik, hogy 2011-ben egy általános iskolásra, vagy középiskolásra az egyik legkevesebbet költöttük a régióban.

Oktatásra igazán lenne értelme költeni, nincs még egy ország a környéken, ahol akkora pluszt jelent, ha valaki felsőfokú végzettséget szerez. Egy diplomás férfi fizetése átlagosan két és félszer akkora, mint egy nem diplomásé, a diplomás nők másfélszer annyit keresnek. Meglepő egyébként a nagy különbség a két nem között, hasonló mértékű eltérést nem találunk a környező országokban.

Természetesen azok helyzete a legrosszabb, akik még a középiskolát sem fejezik be, ők a középfokú végzettségűek fizetésének durván 80 százalékára számíthatnak. Ebben egyébként nem kiugró a magyar adat, sőt az átlagnál kicsit még jobb is, és itt nincs jelentős különbség férfiak és nők között sem.

És ahogyan az OECD alábbi ábráján is látszik, a felsőfokú végzettségű magyarokat a válság is sokkal inkább elkerülte, mint a képzetleneket. Míg 2008 után az alacsonyan képzettek közül rengetegen vesztették el az állásukat, addig a magasabban képzettek helyzete jobban alakult. Sőt, már eredetileg is sokkal jobb volt: 2012-ben a diplomás fiatalok alig több mint 5 százaléka volt munkanélküli, a képzetleneknél ez az arány jóval 25 százalék felett volt.

Pont fordítva, mint mások

Az alacsonyan képzett fiatalok munkanélkülisége azóta is jelentős probléma Magyarországon, 2012-ben nálunk csak Csehországban és Szlovákiában volt rosszabb a helyzet, igaz, utóbbi országban sokkal rosszabb, 50 százalék feletti volt a munkanélküliek aránya ebben a körben.

Az OECD többször kiemeli, hogy Magyarország milyen keveset fordít oktatásra, nem csak GDP-arányosan, az egy főre eső összeg is alacsony, sőt még csökkent is az utóbbi tíz évben. Ennek megfelelően a magyarok elégedetlenebbek az oktatás színvonalával is, mint akár a régiós, akár az OECD-átlag, és pocsékul teljesítünk a PISA-teszteken is. Olvasás, tudomány, matematika? Mindegyik területen átlag alatti szintet hoztak az iskolások.

A tanulmányban nem győzik hangsúlyozni, hogy az oktatás hatására jobban keresnek az emberek, az életkörülményeik javulnak, nő az egész ország versenyképessége és a gazdaság teljesítménye.

Vagyis tényleg minden az oktatással kezdődik.

Az már lerágott csont, hogy a jó oktatást a jó tanárok hozzák meg, a jó tanárokat pedig a jobb fizetés, az viszont talán ritkábban kerül szóba, hogy milyen lehangolóan alakult a helyzet az utóbbi tíz évben a környező országokhoz képest. Miközben a legtöbb helyen nőttek a bérek, addig nálunk egyre romlott a tanárok helyzete.

Az igazsághoz hozzátartozik, viszont az ábrán még nem látszik, hogy 2013-ban elindult némi javulás a tanári életpályamodellel. Ez azonban, mint a tanulmány is megjegyzi, legfeljebb arra lehet elég, hogy az olló kicsit záruljon és kicsit behozzuk a lemaradásunkat.

A fenti ábra csak a középiskolai tanárok fizetésének változását mutatja, de hasonló a trend az általános iskolai tanítóknál is, annyi különbséggel, hogy ott nem 35, hanem 30 százalékos volt a zuhanás 2005-höz képest.

És még siralmasabb a helyzet, ha nem a változást, hanem az összegeket nézzük. 2012-ben egy magyar középiskolai tanár tíz éves tapasztalattal a harmadával kevesebbet keresett annak, amit átlagosan egy közép-kelet európai tanár kapott, és 65 százalékkal kevesebbet mint az OECD-átlag. Egy magyarországi általános iskolai tanár 15 éves tapasztalattal 35 százalékkal kapott kevesebbet régiós kollégáinál, és 65 százalékkal kevesebbet, mint amennyit átlagosan az OECD országaiban fizetnek egy hasonló munkáért.

Hogy mennyire nem becsüljük meg anyagilag a tanárainkat, talán az is mutatja, hogy mennyivel keresnek kevesebbet más magyar diplomásoknál. 2012-ben egy általános iskolai tanár a diplomás átlagbér 53 százalékát kapta, egy középiskolai tanár az 59 százalékát, mindkettő alulmúlja a régiós átlagot. Persze a tanári bérek sehol nem vetekszenek a bankigazgatói fizetésekkel, de azért vannak országok, ahol a tanárság nem a szegénység szinonimája. Németországban például egy tanító a diplomás átlagfizetés 88 százalékát kapja, egy tanár a 105 százalékát.

Javultunk, de nem előztünk

Nem csak az oktatás terén van bőven tennivaló, az egészségügy sincs túl jó bőrben. A költségvetésben GDP-arányosan kevesebbet fordítunk rá, mint az átlag, és az egy főre eső egészségügyi kiadás is

az egyik legalacsonyabb a térségben.

Magyarország egyébként ezekkel az országokkal összevetve hagyományosan egészségtelen, a várható élettartam is évtizedek óta alacsonyabb. És hiába sikerült tizenöt év alatt 3,3 évvel feltornászni a magyarországi várható élettartamot, a többi országban is volt javulás, így a lemaradásunk nem sokat változott.

Tömjük a gyógyszert

Meghökkentő, de miközben általában egészségügyre feleannyit költünk, mint az OECD-átlag, gyógyszerekre brutálisan sokat, nagyjából az összes egészségügyre költött pénz harmadát, 60 százalékkal többet az átlagnál. A gyógyszerkiadások ráadásul a válság alatt nálunk csak tovább nőttek, miközben más országokban inkább a stagnálás volt a jellemző.

Bár mint már említettük, a magyar egészségüggyel kicsit elégedetlenebbek az emberek, mint a régió más országaiban, összességében nem vagyunk sokkal rosszabb véleménnyel róla. Sőt, az OECD által idézett Gallup felmérés szerint az egészségügy megítélése még javult is 2007 és 2013 között, miközben a régióban nem sok minden változott.

 

 

Szentmise Orbán szülinapjára (Paródia)

Sikerült bejutni Orbán születésnapi szentmiséjére

 

 

A pofátlanság netovábbja: Betiltják a privát ivóvíz kutakat

Internetes híradások szerint az Orbán kormány be akarja tiltani a privát személyek, ház körüli ivóvíz kútjait.

A törvényrendelet abból az okból született meg, mivel francia és német vízügyi szakemberek figyelmeztetéseket küldtek a magyar államnak, hogy takarékoskodjon nyers ivóvízkészleteivel mivel az utóbbi pár évben a talajvíz hihetetlen módon lecsökkent. Továbbá korlátozni akarják háztartásonként a havi ivóvíz használatot. Az, hogy milyen korlátozások és ezen korlátozások megszegéséért milyen büntetések és szankciók várhatók még nem tudhatóak, mivel nem történt döntést róluk.

Ha a megszellőztetett információ valós, akkor kisemberem százezrei kerülnek ismét nehéz helyzetbe. Megint a leginkább rászorultak szenvedik meg a kormány sanyargató intézkedéseit. Ha a szabályozás valóban a természeti kincseink védelme érdekébe történne, még valahol el is tudnánk fogadni a dolgot, de mivel nem kötöttek ki semmiféle minimum fogyasztási korlátot, így félő, hogy szimpla bevételnövelésről van szó. Ugyanis a Kormány centralizálni, majd államosítani szándékozik a vízszolgáltatókat. Az új rendelet pedig ezen szolgáltatók bevételeit hivatott maximalizálni.

Mivel a hír bizonytalan forrásokból származik ennek nem biztos, hogy van valóság alapja ezért a következő napokban utána jár oldalunk, felvesszük a kapcsolatot a hivatalos szervekkel illetve képviselőkkel, hogy erősítsék meg vagy cáfolják a közleményt. Minden esetre ha a hír igaz akkor a magyar nemzet nagy bajba fog kerülni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Giró-Szász: a bevándorlóknak nem tudunk munkát adni

A kormányszóvivő cáfolja, hogy rövid távú politikai érdekből vetette volna fel a bevándorlók és a halálbüntetés kérdését, és azt is, hogy a show része a menekültügy duplájába kerülő nemzeti konzultáció - derül ki a Mandiner Giró-Szász Andrással készült interjújából.

„Határozottan cáfolom, hogy a kormány rövidtávú politikai érdekből vette volna napirendre ezeket az ügyeket" – mondja Giró-Szász András a bevándorlás és halálbüntetés kérdéseiről a Mandinernek.

Cigányok és bevándorlók

A Miniszterelnökség kormányzati kommunikációért felelős államtitkára szerint nincs arról szó, hogy Habony és Finkelstein ötlete a bevándorlós konzultáció.

Stumpf András újságíró felhívta a figyelmet, hogy a bevándorlók vagy dolgoznak és eltartják magukat, vagy a jóléti rendszeren élősködnek, de a kettő együtt nem működik. A szóvivő ismét elővette a cigánykártyát: „A nemzetközi szociológia ismeri a beilleszkedési zavar fogalmát: más kultúra, más vallás. Így nehezen tudnak beilleszkedni. Egyetértek az igazságügy-miniszter azon felvetésével, hogy már csak azért sem tudjuk befogadni a gazdasági menekülteket, mert gondoskodnunk kell 800 ezer cigány felzárkóztatásáról is. Nagyon sajnálom, de bevándorlóknak nem tudunk munkát adni. A magyar kormánynak elsősorban a magyar embereknek kell munkát biztosítania." 

Amikor az újságíró arra tért ki, hogy az EU a magyarországi menekültügyi négymilliárdos költségvetéséből mindössze félmilliárdot álltunk mi, költségvetési pénzből, akkor Giró-Szász már morális vonalra terelte a vitát.

„A bevándorlás nem pénzügyi, hanem elvi és morális kérdés. Mi sohasem mondtuk, hogy az Unió nem ad rá pénzt. Mi azt mondjuk, hogy az Unió elképzelése nem oldja meg a helyzetet" – mondta.

Amikor pedig a kérdező felveti, hogy a menekültekre költött pénz duplája megy el a kérdésről rendezett nemzeti konzultációra, akkor már a határőrizet megerősítésére költött költségeket hozta fel indoknak az államtitkár, amelyek tavaly 32 milliárd forintot tettek ki.

Mit gondol Orbán Viktor?

A halálbüntetés kérdésében az kormányszóvivő kibújt az alól, hogy vajon Orbán Viktor mit is gondol a kérdésről. „Az az álláspont, hogy legyen róla szabadon vita, tartsuk napirenden és mérjük fel a magyar polgárok álláspontját."

Azt sem mondta el, hogy van-e belső mérésük arról, hogy a téma bevetése után a Jobbik visszaszorulóban van-e, a Fidesz jön-e újra fölfelé.

Azt viszont elárulta, hogy „mind a bevándorlás, mind a halálbüntetés kérdésében a Jobbik és az MSZP szavazói azok, akik nagyon határozottak. Ők nem támogatják a bevándorlást és támogatják a halálbüntetést. Jóval nagyobb százalékban, mint a Fidesz szavazói. De ez a kormány nem szélkakas. Nem úgy alakítja ki álláspontját, hogy szavazatokat számol közben" – állította.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Baszd meg" – üzenték Lófej Simonnak a Fidesz-Jobbik csörte alatt

Ma a parlamentben Vona Gábor kijelentette, pártja nem kívánja kiléptetni Magyarországot az Európai Unióból, de módosítani kell a csatlakozási szerződést, és népszavazást is szeretnének tartani. Ez a programja David Cameron brit miniszterelnöknek is – hívta fel a figyelmet, rámutatva arra, hogy szerinte ez egy legitim álláspont.

Vona Gábor felidézte azt is, hogy 2012-ben tüntetést szerveztek az EB budapesti székháza elé, ahol "valóban felgyulladt egy uniós zászló". Szerinte ez akkor – egy kötelezettségszegési eljárás indulásakor, illetve a kohéziós alapok felfüggesztésekor – lélektanilag és érzelmileg vállalható volt. Hozzátette: ugyanakkor a békemenetes vezetők is a kilépés megfontolása mellett voltak, illetve Kövér László házelnök is beszélt erről. A csatlakozási szerződés módosítása – mondta a Jobbik elnök-frakcióvezetője – az élelmiszeripar talpra állítása miatt fontos.

L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára üdvözölte, hogy Vona nem akar kilépni az EU-ból, de meglepi a Jobbik "állandó színeváltozása", ami szerinte "nem damaszkuszi út, hanem kaméleon szerep felvétele". Majd azt kérte a Jobbiktól: mondják meg az igazságot uniós tagok akarnak-e maradni, és szégyellik-e a zászlóégetést. Az államtitkár úgy fogalmazott: micsoda eufemizmus, hogy felgyulladt a tüntetésen egy zászló, biztos valaki nagyítót tartott felé, átsütött rajta a Nap és felgyulladt. A fideszes politikus véleménye, hogy Vona nem vállalja a felelősséget a történtekért, mint ahogy a Népszabadság exfőszerkesztője, Murányi Marcell sem vállalta a balesetéért – fejtette ki (igaz, Murányi lemondott posztjáról, miután megtudta, hogy a baleset áldozata meghalt – a szerk.)

A zászlót önök felégették

- nyomatékosította.

Az Index szerint ekkor a már korábban is bekiabáló jobbikosok felzúdultak, és bár nem lehetett hallani pontosan, hogy miket ordítoztak, de L. Simon kérte, hogy vegyék jegyzőkönyvbe, amit egyikük mondott:

úgy kezdődött b..., úgy folytatódott, hogy meg.

Hogy melyik képviselőnek sikerült ezt összehoznia az ország házában, az nem derült ki.

Ezt követően L. Simon emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az uniós és a NATO-tagság mellett foglalt állást. Az államtitkár azt kérte, végre tisztességesen fogalmazzák meg, hogyan akarják módosítani a csatlakozási szerződést és miről akarnak népszavazást tartani. Szerinte az élelmiszeripar fejlesztése elképzelhetetlen lenne az EU nélkül – közölte.

Frissítés: A Jobbik az alábbi közleményt adta ki az eset kapcsán:

L. Simon László magából indult ki, amikor a parlamenti ülésen Bécsben nyitott cukrászdák helyett Bécsben nyitott bankszámlákról szóló bekiabálást "b" kezdőbetűs káromkodásnak értette, s felszólalásában így kérte jegyzőkönyvezni. Mint közismert, az Orbán-kormány jelenleg miniszterelnökségi, korábban kulturális államtitkárának közpénzből megjelentetett versei tartalmaznak olyan trágár, ráadásul öncélúan obszcén szövegeket, melyek egyébként jogos felháborodást keltenének, ha az Országgyűlésben elhangzanának. Mivel az L. Simon László által állított káromkodás nem történt meg, így az államtitkártól követeljük, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén nyilvánosan kérjen bocsánatot, kövesse meg az ügybe kevert jobbikos képviselőket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A diákminimálbért tárgyalja a parlament

A Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára szerint jelenleg az iskolaszövetkezetek túlságosan alacsony, nyomott árakkal dolgoznak sok esetben, és "nem is teljesen csak a legális szektorban", írja az MTI.

Hamarosan a parlament elé kerül az az iskolaszövetkezeteket érintő törvénymódosítás, ami garanciákat tartalmaz a diákmunkáért fizetendő minimum összegre

- mondta Czomba Sándor az M1 aktuális csatorna hétfő reggeli műsorában.

Czomba arról is beszélt, hogy Magyarországon nem jellemző a tanulmányok melletti munkavégzés, ezt a rátát szeretnék javítani. Ezért olyan jogszabályi környezetet, ösztönzőket szeretnének kialakítani, amik segítik a fiatalok iskola melletti munkavállalását, ami előnyös a későbbi elhelyezkedés szempontjából is.

Czomba elmondta: a Központi Statisztikai Hivatal február-áprilisi adatai szerint mintegy 73 ezerrel nőtt éves összehasonlításban a foglalkoztatottak száma, 60 ezer új munkahely a versenyszférából kerül ki.

A hazai össztermék (GDP) 3-5 százalékos növekedése mellett 60-70 ezer új munkahely várható el a versenyszférától az államtitkár szerint. Ha ez a tendencia fennmarad, akkor nem lesz olyan év, amikor 400 ezer embernek kell közmunka keretében munkát adni, mert nem lesz ennyi ember a munkaügyi regiszterben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

9%-ra csökkent a kaja áfája Romániában

Hétfőtől Romániában már nemcsak a kenyér, hanem minden élelmiszer esetében csak 9 százalékos áfát kell kifizetniük a fogyasztóknak és a forgalmazó cégeknek. A változás oka, hogy hatályba lépett csökkentett áfakulcs kiterjesztéséről szóló kormányrendelet, írja az MTI.

A többi termék általános forgalmi adóját 2016. január elsejétől tervezi a mostani 24-ről 20 százalékra csökkenteni a román kormány: ehhez azonban a parlamentnek még júniusban, fél évvel a hatályba lépése előtt el kell fogadnia az előírást tartalmazó új adótörvénykönyvet.

Ezzel egyébként a 2013-as állás alapján a régiós átlag alá viszik az áfakulcsot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyolc kamionnyi segélyt küldünk Kárpátaljára

Nyolc kamionnyi, mintegy 100 millió forint értékű segélyszállítmány indult Magyarországról Kárpátaljára több jótékonysági szervezet összefogásának eredményeként - mondta el Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke az M1 aktuális csatorna hétfő délelőtti műsorában.

Hozzátette: a szállítmány tartós élelmiszerekből, gyógyászati és tisztálkodási eszközökből áll. Mint fogalmazott, az élelmiszer csupán pillanatnyi segítséget jelent, a legfontosabb, hogy folyamatosan jelen legyenek a válság sújtotta régióban, ahol a pénz értéke harmadára zuhant az elmúlt egy évben, a rezsiköltségeket sokan nem tudják fizetni, miközben sok családból elviszik a dolgozó férfiakat katonának.
   
Pál Sándor emellett rendkívül fontosnak nevezte a lelki segítséget is. "Elesettek az emberek, óriási a bizonytalanság" - jegyezte meg. Mint elmondta, igyekeznek elbeszélgetni a helyiekkel, hitet adni, segíteni abban, hogy ne jöjjenek el Kárpátaljáról.
   
A jótékonysági akcióban a Magyar Református Szeretetszolgálat mellett a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt és a Baptista Szeretetszolgálat is részt vesz, továbbá csatlakozott a kezdeményezéshez az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat, valamint a Johannita Segítő Szolgálat is - mondta el a műsorban Écsi Gábor, a Katolikus Karitász vezetője.
   
Hozzátette: a kamionok kijutásának biztosításában értékes segítséget nyújtott az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a magyarországi ukrán kisebbségi önkormányzat is.
   
"A szállítmány fontos üzenete lehet, hogy megérezzék az ottaniak: nincsenek egyedül, nincsenek magukra hagyva, az anyaország törődik velük" - fogalmazott Écsi Gábor.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akár 300 milliárdba is fájhat a paksi titkolózás

Vlagyimir Putyin és a magyar kormányfő 2014. január 14-én Moszkvában aláírt megállapodása szerint az orosz Roszatom építheti meg a paksi atomerőmű két új blokkját. A beruházáshoz Moszkva maximum 10 milliárd euró hitelt biztosít. 1 A döntést megalapozó megvalósítási tanulmányok vagy a megállapodás részletei nem kerültek nyilvánosságra, vagy egyáltalán nem is léteznek.

Az orosz és a magyar kormány márciusban aláírta a beruházással kapcsolatos hitelszerződést, amelyet június 23-án a magyar parlament is jóváhagyott 2. A megállapodás pontos feltételeiről, a magyar polgárok az orosz kormány honlapjáról tájékozódhattak, ahol a szerződés orosz nyelvű szövegét nyilvánosságra hozták. Később a sajtó (a Greenpeace fordította le) sietett az oroszul nem tudó magyarok segítségére, amikor ismertette a részleteket.

A nemzeti fejlesztési miniszter 2014. december 1-jén olyan törvényjavaslatot nyújtott be 4 (A paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról 5), amely lehetővé teszi, hogy az atomerőmű-beruházással kapcsolatos szerződések, a megrendelő és beszállító cégek neve, a konkrét feltételek soha ne kerülhessenek a nyilvánosság elé. A törvénytervezet ugyanis kimondja:

„5. § (1) Az Egyezmény 8. cikke szerinti Megvalósítási Megállapodásokhoz, a Beruházással összefüggésben a Fővállalkozó, az Alvállalkozó, valamint a Megrendelő által kötött szerződésekhez, valamint az ezek előkészítésével, megkötésével kapcsolatos valamennyi adathoz való hozzáférés megtagadható abban az esetben, ha annak nyilvánosságra hozatala Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, valamint ha az szellemi tulajdonhoz való jogot sértene. E korlátozás a bíróságok, hatóságok, illetve az arra feljogosított szervek általi jogszerű adatkérésre nem terjed ki.”

2014. december 9-én magyar részről az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt., orosz részről pedig a Joint-Stock Company Nizhny Novgorod Engineering Company Atomenergoproekt nevű cég három, a Paks II. építésére vonatkozó szerződést írt alá. A megállapodások tényéről tudósított ugyan a sajtó 6, de a részletek homályban maradtak a magyar polgárok előtt. A három szerződés az új blokkok tervezésének, gyártásának és építésének, az üzemeltetési és karbantartási támogatásnak, illetve az üzemanyag-ellátásnak és a kiégett fűtőelemek kezelésének és tárolásának részleteit rögzíti. Ezek nyilvánosságra hozatalát december 16-án levélben kérte az Energiaklub a magyar féltől. A Miniszterelnökség megtagadta a kért információk kiadását, mondván ezeket a dokumentumok „Titkos!” minősítésűek 7, és a titkosítás időtartama a vonatkozó törvény értelmében akár 30 év is lehet 8.

Mindennek ára van  

Bár a fenti eseménysor mélyreható változásokat vetít előre Magyarország történetében,

és a Paks II. megépítése a magyar polgárok generációinak életére lesz befolyással, az alábbi rövid elemzésben mindössze az utolsó mozzanattal, a beruházáshoz kapcsolódó szerződések titkosításával fogunk foglalkozni.

Nemcsak a közgazdászok, de az átlagemberek előtt is nyilvánvaló, hogy mindennek, minden döntésünknek ára van. „Nincsen ingyenebéd”9 – szokták a közgazdászok erre mondani, bár gyakran igyekszünk elfelejtkezni erről a sokszor zavaró, de mindennapi tényről.

Nincs ez másként egy beruházással kapcsolatos döntésnél sem:

  • vajon milyen hatással lesz a hozzá kapcsolódó szerződések titkosítása magára a beruházásra?
  • Hogyan fognak viselkedni egy titkosságot biztosító környezetben az egyes szereplők – a kormányzat által delegált, a projektet lebonyolító szervezet munkatársai, vagy azoknak a cégeknek a vezetői, akik részt kívánnak venni egy ilyen üzletben?
  • Nőni fognak-e ettől a korrupciós kockázatok?
  • Lesz-e egy ilyen döntésnek hatása a szállított termékek, szolgáltatások minőségére?
  • És lesz-e valamilyen hatása a beszerzések árára?

E fontos kérdések közül csak az utóbbira keressük itt a választ. Arra, hogy a beszerzések nyilvánosságának ilyen mértékű szűkítése milyen hatással lesz a beruházáshoz kapcsolódó beszerzések áraira. Mennyire fognak csupán ettől a döntéstől emelkedni Paks II. megvalósításának költségei, azaz mekkora összeggel lesznek szegényebbek e döntés miatt az adófizetők, vagy az adók növekedése, vagy a kormányzati szolgáltatások szűkülése, vagy minőségének romlása révén?

Magyarország, a különleges ország

A közgazdaságtan arra tanít, hogy egy piacon a piacra lépés megnehezítése, a piaci szereplők számának korlátozása – a kereslet azonosságát feltételezve – óhatatlanul az árak emelkedéséhez fog vezetni. Ugyanígy a piaci információk adminisztratív elzárása a vállalkozók egy csoportja elől, amit más, előre kiválasztott szereplők informálása kísér, torzítja a versenyt, és csökkenti a társadalom jólétét, mivel ez a megoldás nem az innovatív és hatékonyabb vállalkozásokat juttatja előnyhöz, hanem azokat, amelyek valamilyen adminisztratív vagy politikai oknál fogva több információhoz jutnak a többinél.

Manapság Magyarország különleges ország lett, mivel ki kell mondani a nyilvánvaló tényt, vagyis hogy a fenti hatások akkor is érvényesülni fognak, ha nem vagyunk hajlandók tudomást venni róluk.

A közbeszerzések esetében a nyilvánosság fontos kritériuma annak, hogy egyrészt a vállalkozások tudjanak egy-egy induló pályázatról, és a kiírási feltételeknek megfelelő minden szereplő jelentkezhessen, azaz verseny alakulhasson ki közöttük; illetve egy vállalkozó tudjon arról, hogy egy-egy szerencsés nyertes milyen árral tudott győzni, és mi is történt a projekt megvalósítása során. Ezek az ismeretek (mit értek el a versenytársak, és milyen áron) fontosak ahhoz, hogy a cégek felmérhessék a piacot, és eséllyel szerepelhessenek a következő pályázat során.

Ha egy közbeszerzési felhívás nem nyilvános, akkor megnő a valószínűsége annak, hogy nem fog jelentkezni minden olyan vállalkozás erre, amely egyébként versenybe szállna – azaz a nyilvánosság kizárása a verseny szűkülését és ezzel a beszerzések árainak emelkedését fogja eredményezi. Egy ilyen esetben többet kell fizetni a megrendelőnek (esetünkben a magyar államnak, végső soron a magyar polgároknak), mintha a beszerzés a nyilvánosság előtt, jól követhető módon történt volna.

Másrészt egy titkos beszerzési procedúra esetén nem lehet tudni, (de ellenőrizni sem!), hogy a beszerzés sorsáról döntők milyen követelmények figyelembe vételével, milyen közgazdasági, politikai, netán családi, baráti megfontolásokból részesítenek előnyben egy vállalkozót egy másikkal szemben.

Ezzel analóg helyzet működött normaként a kommunista gazdaságban.

Akit ez érdekel, az újra fellapozhatja Kornai Jánosnak a tervgazdaság működését megvilágító világhírű műveit 10. Ha Paks II. a teljes titkosság mellett valósul meg – akkor az ott leírtak szükségesek lesznek majd a beruházási folyamat mikéntjének megértéséhez.

De maradjunk csak az árak emelkedésére vonatkozó feltételezésnél! Természetesen jogunkban áll úgy tekinteni erre, hogy ez csak egy rosszindulatú spekuláció, amely figyelmen kívül hagyja az „Akaratot”, amely ezzel szembe tud szegülni. Szóval, ha létezik is ilyen hatás, az nem lehet általános, és ha gyakori lenne is, akkor sem érvényesül az egészen különleges (különlegesen tiszta) magyar viszonyok közepette.

Nézzük ezért előbb az állítás első felét! Létezik-e egyáltalán olyan hatás, miszerint a közbeszerzési eljárásokban az információ korlátozása magasabb beszerzési árakkal jár együtt? Tételezzük fel, hogy – ahogy annyiszor manapság – a klasszikus közgazdasági okoskodás itt félrevezető, és hamis következtetésekre vezet. Ez majd egy új közgazdasági elmélet megalkotását teszi szükségessé. Ám amíg ez nem áll rendelkezésre, addig a kérdés eldöntéséhez vegyünk egy konzervatív, mondhatni ódivatú módszert: figyeljük meg, hogy a közbeszerzési eljárások adatai milyen tanulsággal szolgálnak e kérdés eldöntésében!

Ehhez az EU 27 országának és Norvégiának 2009–2013 közötti, az eTED-ben elérhető közbeszerzési adatait, összesen 2 196 830 odaítélt közbeszerzési szerződést elemeztünk 11.

  1. Egyrészt megfigyeltük, hogy az adott országban a közbeszerzések hány százalékánál hozzák nyilvánosságra az ajánlati felhívásokat.
  2. Másrészt azt, hogy az eljárás eredményeként nyertes cég ára hogyan viszonyult az ajánlatkérők által megadott becsült árhoz (becsült értékhez) képest. Azaz kiszámoltuk a nyertes ár / kiinduló becsült ár hányadosát (relatív ár) minden olyan szerződésre vonatkozóan, ahol ezek az adatok elérhetők voltak. A relatív ár arra utal, hogy mennyire sikerült a közbeszerzés során a jól működő verseny segítségével árat csökkenteni, úgymond pénzt spórolni az adófizetők számára.
  3. Ezek után megvizsgáltuk, hogy közbeszerzések más tényezőit is figyelembe véve, mint a közbeszerzés nagysága, a közbeszerzés éve, ágazata, a relatív ár eltér-e számottevően a közbeszerzések két csoportjában: ott ahol jelentettek meg ajánlati felhívást, és ott, ahol nem.

Az eredmények egyértelműek: európai átlagban a relatív árak mintegy 2,4 százalékkal magasabbak azoknál a közbeszerzéseknél, amelyeknél nem publikálták az ajánlati felhívást, ha a közbeszerzések előbb felsorolt egyéb jellemzőit is figyelembe vesszük.

A közbeszerzések nagyobb nyilvánossága tehát – amit itt az ajánlati felhívások publikálása jelent – lefelé tolja az árakat, és olcsóbb közbeszerzéseket tesz lehetővé, mintha a közbeszerzések kisebb nyilvánosság előtt mentek volna végbe. Nyilvánvaló ezek után: 

kisebb nyilvánosság drágább közbeszerzéseket és ebből adódóan felesleges adófizetői veszteségeket jelent.

Az árnövekedés mértéke azonban nem azonos az EU egészében: meglehetősen nagy különbséget fedezhetünk fel az egyes országok között. Míg Romániában a közbeszerzések nyilvánosságának korlátozása 9 százalékkal növeli a relatív árakat, addig az Egyesült Királyságban alig érzékelhető ez a hatás, és Svédországban, Ausztriában is csak 1-1 százalékos növekedést láthatunk, miközben más országokban (Észtország, Litvánia, Írország, Dánia) a relatív árak csökkenése figyelhető meg. 

A relatív árak növekedés a közbeszerzések nyilvánosságának csökkenése (az ajánlati felhívások hiánya) miatt az EU 26 esetében, százalék, 2009-13

Nagyobb korrupciós kockázat=magasabb ár 

Az ország szerinti eltérések egy fontos jelenségre hívják fel a figyelmet: minél erősebbek a korrupciós kockázatok egy ország közbeszerzéseiben, annál nagyobb árnövelő hatással lehet számolni a közbeszerzések nyilvánosságának korlátozásával összefüggésben.

Minél korruptabb körülmények között bonyolódnak le egyébként egy országban a közbeszerzések, annál nagyobb a piacszűkítés árnövelő hatása (lásd a 2. ábrát). A közbeszerzéseknél Romániában számolhatunk a legkorruptabb környezettel, ahol – ahogy imént láthattuk – a piacszűkítés hatására is legnagyobb mértékben nőnek a közbeszerzések árai, miközben Írországban, egy sokkal kevésbé korrupt környezetben az ajánlati felhívások elmaradása már nem is jelent piacszűkítést.

A két tényező között feltehetően oda-vissza irányú hatások érvényesülnek: miközben a nyilvánosság szűkítése miatt bekövetkező piackorlátozás hatását felerősíti az egyébként korrupt környezet, a piackorlátozás és ennek nyomán fellépő áremelkedés teremti meg a korrupt tranzakciókhoz kapcsolódó jutalék, a megvesztegetési díj kifizetését. Másrészt pedig, minél nagyobb az áremelkedés, annál nagyobb volumenű és elterjedtebb korrupciós tranzakciókat tesznek lehetővé az ajánlati felhívások nélkül megvalósuló közbeszerzések.

A közbeszerzések korrupciós kockázati indexe (CRI) és a relatív áraknak a közbeszerzések nyilvánosságának szűkítése miatt bekövetkező növekedése közötti kapcsolat az EU 26 esetében, 2009-13

Nem vagyunk jobbak mi se

A fenti eredmények érdekesek, de csak EU-országok adataira vonatkoznak. Még mindig mondhatnánk azt, hogy ami igaz az EU szintjén, az egyes országok összesített adataira vonatkozóan, az nem lehet igaz a magyarországi közbeszerzésekre.

Mondhatjuk, hogy itt más, speciális tényezők (a kitűnő magyar közbeszerzési törvény, az áremelési szándékoknak ellenálló politikai akarat, a közpénzekkel jól sáfárkodó állami intézmények vagy a magyar emberek eredendő becsületessége) is szerepet játszanak a közbeszerzési árak meghatározódásánál. E speciális faktorok miatt ezért Magyarországon a kisebb és nagyobb nyilvánosság mellett lefolytatott közbeszerzések között nincsenek, nem lehetnek, illetve nem mutathatók ki árkülönbségek.

Nem hagyva magunkat eltántorítani a velejéig ódivatú gondolatoktól, ismét adatok elemzésével kívánjuk eldönteni ezt a kérdést.

Rendelkezésünkre áll ugyanis az összes magyar közbeszerzés adatát tartalmazó adatbázis (MaKAB), amelyet a CRCB hozott létre a Közbeszerzési Hatóság honlapján lévő, az egyes eljárásokra vonatkozó információk letöltésével, tisztításával és adatbázisba való rendezésével

A MaKAB a 2009–2012 közötti évek 92 390 közbeszerzési szerződésének adatát tartalmazza.

Itt is kiszámolható a nyertes ár–becsült ár hányadosa minden olyan szerződésre, ahol ezeket az adatokat megadták. Meg lehet nézni, hogy hány szerződéskötést előzött meg az ajánlati felhívás közzététele és hánynál maradt ez el: 57 039 esetben közzétettek ajánlati felhívást (61,7 százalék) és 35 351 esetben pedig nem (38,3 százalék). Ezek után megvizsgálható az előbb elemzett két tényező (az ajánlati felhívás léte és a nyertes ár / kiinduló becsült ár hányadosa) kapcsolata. Ennek alapján ugyanarra az eredményre jutunk, mint imént, az európai szintű adatok esetében.

Minden más szempont (például a vásárolt termék fajtája, a közbeszerzés összege, a közbeszerzés éve, az ajánlatkérő típusa) szerint azonos típusú közbeszerzéseket figyelembe véve a nyilvánosság korlátozása mellett lefolytatott közbeszerzések esetében, amelyeknél nem volt ajánlati felhívás, 6,2 százalékkal magasabb lesz nyertes ár és a becsült ár hányadosa, mint azoknál a közbeszerzéseknél, amelyeknél közzétettek ajánlati felhívást.

Azaz a nyilvánosság ilyen módon való korlátozása például egy előzetesen 100 milliárd forintra becsült projekt esetén 4-8 százalékos árnövekedést jelent attól függően, hogy az ajánlati felhívás közzététele mellett lebonyolított közbeszerzés ára mennyivel csökkent, vagy nőtt az egyéb tényezőkkel összefüggő piaci verseny következtében. 

Tehát 100 milliárdos beruházási érték esetén 4-8 milliárd forintos árnövekedésre lehet számítani pusztán a nyilvánosság korlátozása miatt, ami a paksi projekt esetében az árak 160-320 milliárd forintos emelkedését jelenthetik (lásd 3. ábra).

Ez az összeg annyit tesz, mintha a magyar kormány ma úgy döntene, hogy a következő tíz évben 50-100 magyar kisvárosban egy-egy felcsúti méretű stadiont kell felépíteni.

Az eredményekből nyilvánvalóan következik, hogy minél kisebb volt a verseny a teljes nyilvánosság mellett lebonyolított közbeszerzések esetén, azaz minél kevésbé csökkent a szerződéses ár az előzetes becsült árhoz képest, annál erősebb a nyilvánosság korlátozásának árnövelő hatása (lásd a 4. ábrát). Vagy másként, ha más tényezőkből fakadóan gyengébb a verseny egy közbeszerzés esetén, annál erősebben növeli az árat az, ha csorbul az eljárás nyilvánossága is.

Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy Paks II. esetében nem arról szól a benyújtott törvényjavaslat, hogy a projekt egyik beszerzéséhez se kelljen majd ajánlati felhívást közzétenni, hanem arról, hogy a beszerzések minden adata (ajánlati felhívás, ajánlati árak, kiválasztási szempont, szerződés) legyen titkos. Szóval itt nem a nyilvánosság korlátozásáról, hanem teljes kizárásáról van szó. Az erre vonatkozó döntésnek az árak emelkedésére gyakorolt hatása tehát az általunk becsültnél erősebb lehet, és az ehhez kapcsolódó adófizetői veszteség is magasabb lehet, mint amit az imént becsültünk. A 160-320 milliárd forintos áremelkedés tehát csupán a titkosság árának alsó becslése.

Az ajánlati felhívások közzétételének elmaradása miatti becsült árnövekedés a Paks II. projekt tényleges költségeinek különböző szintjein*
*tényleges költségek 2015-ös árakon

Az ajánlati felhívás hiányával összefüggő becsült árnövekedés a relatív ár különböző szintjein, Magyarország, 2009-2012, (N = 23.768)

A titkosítás döntését indokolhatja, hogy a Paks II. projekt minden egyes mozzanata, minden egyes beszerzése magas nemzetbiztonsági kockázatot jelent – és ezek minimalizálása miatt kell titkosítani minden, a beruházással kapcsolatos dokumentumot.

De tudni kell azt is, és cikkünkben ezt szerettük volna bemutatni, hogy egy ilyen döntés korlátozza a piaci versenyt is, és ebből kifolyólag emeli a projekt megvalósításának költségeit.

Mindeközben ellenőrizhetetlen folyamatokat is elindít: nem lehet majd tudni, hogy a beruházás megvalósítói, alvállalkozói hogyan, milyen (például politikai) szempontok alapján kerülnek kiválasztásra, jutnak nagy megrendelésekhez. Ezzel pedig e döntés hozzájárul a projekthez kapcsolódó korrupciós kockázatok, és az ezekből fakadó növekvő nukleáris biztonsági kockázatok, és társadalmi veszteségek növekedéséhez is.

 

 

 

 

 

 

 

Mennyien leszünk Magyarországon 2050-ben?

2050-re a teljes hazai lakosság várhatóan 5,5 százalékkal, a munkaképes korú lakosság pedig 19 százalékkal fog csökkenni. Ez a nyugdíjak jelentős csökkenéséhez és az egy főre jutó államadósság növekedéséhez vezethet. A gazdasági következményeket rövid távon valószínűleg a bevándorlás ösztönzésével lehet a leginkább orvosolni.

Magyarország népességének alakulása befolyásolhatja mind a magyar nemzet jövőjét, mind a magyar gazdaság működését. Vajon a következő ötven évben hogyan változik a hazánkban élők és dolgozók száma, és ez milyen gazdasági következményekkel jár?

Az ábra borús képet fest a jövőről. Bár hazánk lakossága az elmúlt három évtizedben fokozatosan csökkent, az aktív korúak száma ez idő alatt még viszonylag stabil maradt. A következő néhány évtizedben azonban már mindkét csoportban csökkenésre számíthatunk. Számokkal: 2013-hoz képest 2050-re a teljes lakosság 5,5%-kal, a munkaképes korú lakosság pedig jóval nagyobb mértékben, 19%-al fog csökkenni. Az EU egészében alig jobb a helyzet: bár a teljes népesség egyelőre még nő, az aktív korú lakosság mostanában tetőzött, és gyorsan csökkenni fog.

Amellett, hogy hazánk népességének csökkenése veszélyeztetheti a magyar identitást, kultúrát és nyelvet, a jelenség komoly gazdasági kihívást is jelent. Az egyik nagy probléma az államadósság. Ha a munkaképes korú lakosság létszáma csökken, akkor unokáinknak fejenként nagyobb összeget kell az államadósság törlesztésére fordítaniuk.

Egy másik komoly probléma a nyugdíjak alakulása. Második ábránk az aktív korúak teljes népességen belüli arányát mutatja, ami a nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából fontos mutató.

Ma az arány hazánkban közel kétharmad, vagyis két eltartó jut egy eltartottra. 2050-re azonban már 60% alá csökken, vagyis akkor már kevesebb mint másfél eltartó jut egy eltartottra. Kiszámolható, hogy a változás – ha nem nő meg az eltartók átlagos hozzájárulása – az egy eltartottra jutó összeg drasztikus, 35 százalékos csökkenésének felel meg. Az ábrán az is látszik, hogy a nyugdíjak szempontjából az EU sokáig még nálunk is rosszabb helyzetben lesz.

Hogyan lehetne a népességcsökkenést hatékonyan lassítani? Az Eurostat előrejelzések a fentebb bemutatott alapeset mellett négy „alternatív szcenáriót” is közölnek: magasabb várható élettartam, alacsonyabb születésszám, alacsonyabb bevándorlás, illetve nulla bevándorlás. Az előrejelzésekben alkalmazott főbb feltevések elérhetőek itt. A születések számára és a várható élettartamra vonatkozó feltevések változtatása a vizsgált időtávon alig van hatással a népesség alakulására. A bevándorlás hatása jelentősebb, de itt is csak az alapesettől lényegesen eltérő feltevésnek – nulla bevándorlás – van komoly hatása: ez körülbelül 15 százalékkal kevesebb aktív korút eredményezne 2050-re.

A Defacto szerint a demográfiai folyamatok komoly kihívást jelentenek a magyar gazdaság számára. Egy lehetséges szakpolitikai beavatkozás, hogy honfitársainkat nyugdíjcélú megtakarításokra ösztönözzük, ezzel ellensúlyozva a várhatóan alacsonyabb járandóságokat. Egy másik irány a népesedési probléma közvetlen kezelése. Kutatások szerint gazdasági ösztönzőkkel a születések száma csak kismértékben növelhető. Ráadásul az ilyen beavatkozás hatása a népességre csak hosszú távon jelentkezik. Ezért rövid távon a gazdasági következményeket leginkább a bevándorlás ösztönzésével (mint például a kettős állampolgárság bevezetése) lehet orvosolni. Ahhoz, hogy a bevándorlás ne vezessen társadalmi feszültségekhez, fontos, hogy a bevándorlók integrációját is elősegítsük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tárolják mindannyiunk telefonálási, emailezési adatait

A TASZ szerint megfutamodott az Alkotmánybíróság: a hatóságok is megismerhetik adataidat!

Az Alkotmánybíróság kibújt a döntés alól és nem mondott véleményt arról, hogy a Telenor és a többi internet- és telefonszolgáltató jogosan tárolja-e mindannyiunk telefonhívásait, emailjeit.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) beperelte a Telenort annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítse azt a jogellenes törvényt, amely szabályozza, hogy a telefonos és internetes forgalmi adatokat (pl. hívó felek, időtartam, kommunikáció gyakorisága) a szolgáltatóknak fél évig kell megőrizniük. Ezekből az adatokból pontos következtetéseket lehet levonni az érintettek magánéletéről, mindennapi szokásairól, utazásairól, társadalmi környezetéről a kommunikáció tartalmának megismerése nélkül is. Ezért ez az adatmegőrzés súlyos beavatkozást jelent az érintettek magánszférájába és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogokba.

A Telenor elleni pert a bíró felfüggesztette, mert egyetértett a TASZ érveivel és az AB-hez fordult, hogy döntse el, hogy a rendkívül széleskörű adatgyűjtés az Alaptörvénybe ütközik-e. Az Alkotmányíróság azonban mondvacsinált indokokra hivatkozva nem mondott erről a kérdésről véleményt és hibásnak minősítette a bíróság beadványát. Az AB nem vizsgálta meg az adatmegőrzési kötelezettség jogszerűségét, ehelyett amiatt utasította vissza az indítványt, mert szerinte a bírónak egy másik rendelkezést kellett volna megtámadnia: azt, amelynek alapján a felhasználó nem érvényesítheti az adatkezelőnél személyes adatai törlésének jogát.  

Ez az érvelés teljesen érthetetlen a TASZ számára, mivel ha a törvény nem írná elő, hogy a szolgáltatóknak fél évig kötelező tárolni a forgalmi adatokat és a hatóságok számára hozzáférést biztosítani az adatbázishoz, akkor fel sem merülne az a probléma, hogy az érintett tájékozódhat-e erről, illetve gyakorolhatja-e törlési jogát.

“Az AB gyávasága mindannyiunkat hátrányosan érint, aki az elmúlt fél évben akár egyszer is telefonált, sms-ezett, elolvasott egy emailt.” – mondta az eset kapcsán Hidvégi Fanny, a TASZ adatvédelmi programvezetője. “Nem tudhatjuk, hogy mi állhat amögött, hogy az AB kibúvót keresett a döntés alól, azt viszont tudhatjuk, hogy ennek mi a következménye: újabb eljárási herce-hurca és megint évekre rögzülhet az a helyzet, hogy a telefon- és internetszolgáltatók személyes adatainkat megfelelő garanciák nélkül tárolják, és a hatóságok is hozzáférhetnek” – tette hozzá.

A bírósági ügy az Alkotmánybíróság döntése miatt folytatódik, június 2-án 15:00-kor lesz a következő tárgyalás a Fővárosi Törvényszéken a fszt. 81-es tárgyalóban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szépen dagad a NAV-botrány

Már több gyanúsított is van a NAV-botrányban, amit Horváth András, az adóhatóság volt munkatársa robbantott ki 2013 novemberében – derül ki Polt Péter Népszabadságnak adott interjújából.

Polt hangsúlyozta: komolyan vették Horváth András állításait, és minden részletnek a végére járnak.

Noha a lap munkatársa többször is rákérdezett, hogy előfordulhat-e, hogy végül Horváth és a NAV egyes vezető munkatársai ellen is vádat emelnek, a legfőbb ügyész azt felelte: nem szeretne jóslásokba bocsátkozni. Korábban ugyanis nemcsak a NAV, hanem a hatóságokat korrupcióval vádoló Horváth András ellen is indult eljárás. Utóbbit egykori munkaadója információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekményért jelentette fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hatalmas a fejetlenség a nemzeti startup program körül

Van ötlet, vannak támogatók és van állami pénz, mégsem történt előrelépés 2013 óta a nemzeti startup program háza táján. A Hír24 forrása szerint egyedül az első lépés ment zökkenőmentesen, szerződéseket viszont azóta sem sikerült megkötni sem az inkubátor cégekkel, sem a startupokkal – kivéve Kóka János ex-nejének cégével.

Az állam 60-60 millió forintot szánt annak a négy inkubátor cégnek, amely részt vesz a működőképes ötletek elbírálásában és csaknem 2 milliárd forintnyi összeget különített el az induló vállalkozások finanszírozására. Pénz tehát van, közreműködő cégek is, megvannak a nyertesek, szerződést mégsem sikerült kötni, ugyanis az elmúlt másfél évben 4-5 alkalommal változott a szerződő fél állami részről. 2013-ban a Nemzeti Innovációs Hivatal írta ki a pályázatot és hirdette ki a nyerteseket, 2014-ben azonban már a Nemzetgazdasági Minisztérium kérte fel szerződésre az inkubátor cégeket Varga Mihállyal az élén.

Nem sokkal később Lázár János hivatala vette át az ügyet, és a Miniszterelnökség lett az új szerződő fél. Innen is tovább vándorolt a feladat, egy új intézmény, a Miniszterelnökség által létrehozott Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal örökölte meg azt Pálinkás József vezetésével. A program ismerői a Hír24-nek elmondták, volt olyan, hogy azért nem küldték ki a szerződést, mert nem tudták, milyen fejléccel lássák el.

A startupok világában kifejezetten fontos a gyorsaság és a kiszámíthatóság, ezekben egyelőre kudarcot vallott az állam, és a projektet sem sikerült kifejezetten vonzóvá tenniük. Nem sokan kapkodtak a 2 milliárdos állami pénz után, ugyanis elvárás volt a pályázók felé, hogy saját vagyonukkal feleljenek a felvett állami támogatásért.

"Nyilván nem startupbarát, hogy az alapító hozza be a házát. Nem így működik. A kockázatvállalása a startupnak már eleve rendkívül magas. Az, hogy egy alapító felmondja mondjuk az eddigi biztos állását, az épp elég kockázat, nem kell neki még a házát is feltenni"

– nyilatkozta az iCatapult vezetője, Beta Zsolt.

Ezt a problémát 2015-re sikerült orvosolni egy biztosítási lehetőség létrehozásával, ami garantálja, hogy vész esetén az állami cég fizet a cégalapító helyett. A Start Garancia Zrt-vel kötött szerződés esetén a startup alapítónak 10 százalékos kezességet kell vállalnia, vagyis rizikó itt is van, de egy 50 millió forintos befektetés esetén csupán 5 milliót bukik rajta a startupper.

Arra a kérdésre, hogy miért csak Kóka János ex-feleségével sikerült eddig szerződést kötni, a Miniszterelnökség azt felelte, hogy egyedül az Aquincum Zrt. tudta teljesíteni a pályázati feltételeket, a többi inkubátorral nagyjából ugyanaz a probléma, mint a startupokkal, vagyis mivel fiatal cégekről van szó, nem rendelkeznek 2 lezárt üzleti évvel, így biztosítéknyújtási kötelezettségük van, de olyan cég is akad, aki egyszerűen visszalépett a szerződéskötéstől.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Váradi András halála – indulhat a pótmagánvád

Elutasította az ügyészség Váradi András családja ügyvédjének panaszát, és megállapította: a rendőrség helyesen döntött, amikor bűncselekmény hiányában zárta le a halálos baleset vizsgálatát. Magyar György szerint viszont számos körülmény tisztázatlan az ügyben, ezért pótmagánvád keretében a bíróságon kell lefolytatniuk a bizonyítási eljárást. A létra fontos bizonyíték lehet.

Bűncselekmény hiányában szüntette meg a rendőrség a büntetőeljárást Váradi András ügyében, amelyet halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségének gyanúja miatt folytatott – ez év áprilisáig. Ismert: az Együtt-PM alcsútdobozi polgármesterjelöltjét, a közismert juhászt tavaly október 11-én ütötte el egy gépkocsi Alcsútdoboz közelében.

A döntés ellen Magyar György, a család jogi képviselője panaszt nyújtott be az ügyészségre, mely azonban a napokban elutasította azt. Eszerint a rendőrség helyesen járt el, amikor nem rendelte el a helyszíni bizonyítási kísérletet, illetve más védői indítványoknak sem adott helyt.

Az ügyvéd ugyanis kifogásolta, hogy ellentmondás feszül a kirendelt szakértők véleménye között. A műszaki szakember szerint a baleset úgy következett be, hogy Váradi a felezővonalat 80 centiméterrel átlépve, a másik sávban gyalogolt, amikor a vele szemből érkező Mercedes a bal elejével elütötte őt, mert nem tudta elkerülni a férfit. Ebben az esetben - ha valóban így történt volna - az áldozat vagy szemből, vagy a bal oldalán szenvedett volna sérüléseket. Az orvosszakértők viszont egyértelműen rögzítették: a polgármester-jelölt halálát a teste jobb oldalát ért erőbehatások okozták. Azt is megállapították, hogy az ütközés álló helyzetben érte, miközben a bal lábán állt, és a jobbal lépett előre. A férfi teste a gázolást követően 26 métert repült.

Váradi Andrást az első hírek szerint akkor gázolta el egy osztrák-magyar állampolgárságú 84 éves sofőr Mercedese, amikor az autójáról leesett létrát vitte vissza járművéhez.

Az ügyvéd azonban beszámolt egy tanúvallomásról is, mely szerint a Váradi után haladó Opel vezetője észlelte, hogy a későbbi áldozat leáll, s maga is megállt járművével. Váradi elnézést kért, és annyit mondott, hogy a létráért indul vissza. Az opeles maga is érzett egy huppanást korábban, úgy vélte, áthaladt a létrán. Bekapcsolta a vészvillogót, és várt, míg Váradi az autója mögé ment a létráért. Az elütést azonban nem látta, mert nem nézett a tükörbe.

Ez azért fontos momentum, mert közel sem biztos, hogy a juhászt már a létrával visszatérőben ütötték el. A létra egyébként is különös szerepet tölthet be a bizonyításban, hiszen kiderült, az elütéskor az alumínium eszköz nem sérült, illetve állítólag nem hagyott nyomot a gázoló autón sem. A helyszínelés idejére a szalagkorlát mellé helyezték el, ez a háttérben látszik is az egyik fotón. A létrát végül egy családtag vitte el az áldozat többi tárgyával, illetve autójával együtt. Odahaza a fészerben helyezték el. Amikor hónapokkal később a rendőrségnek mégis eszébe jutott, hogy a létrát is megvizsgálja, addigra az eltűnt. Később kiderült egy rokon vitte el festéshez, majd később visszatette a helyére. Ekkor azonban már a nyomozókat nem érdekelte a bizonyíték.

Mindezek alapján az ügyvéd szükségesnek érzi, hogy pótmagánvád keretében a bíróság folytassa le a bizonyítási eljárást, melynek során „újrajátszanák” a balesetet is, illetve orvosolhatják a nyomozó hatóság hibáit, hiányosságait. Fel kell oldaniuk a szakértői ellentmondásokat is. Az iratok benyújtására 60 nap áll rendelkezésére.

Magyar szerint azért is lett volna szükség az alapos vizsgálatra, hogy az eset után felröppent pletykákat, elméleteket is kétséget kizáróan cáfolhassa a nyomozás. Ez most a bíróságra vár.

Medveczki Zoltán
medveczki@vnet.hu
Huszár Attila
attihusz@gmail.com
Fel
 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Arhívum
Március
       
Április
         
Május
       
Június
         
 
MALOMVÖLGYI TÁBOR
Táborozás
MAGYARÍTÁSOK
Magyaritások

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Hun TV
Hun TV