Civilek csakazértis ételt osztanak Miskolcon

Miskolciak annyira felhúzták magukat a helyi fideszes polgármester, Kriza Ákos ételosztást megtiltó intézkedésén, hogy bejelentették, április 7-én azért is megtartják az eseményt a Szent István téren.

Ételt szeretett volna osztani a rászorulóknak Miskolcon a Gyermekétkeztetési Alapítvány. A szervezet az ország sok településén segít az elesetteknek, hogy hétvégén és a szünidőben is jusson meleg ebéd nekik, tapasztalataik szerint ugyanis Magyarországon nem egy gyerek péntek délutántól hétfő délelőttig éhezik. Az alapítvány most újabb országos akciót indított, ezért keresték meg a miskolci önkormányzatot, segítséget ajánlva. Az akció keretében jelenleg egy alkalommal tudnak meleg ebédet osztani az éhező gyerekeknek, emellett persze más kampányaik is vannak.

 

A Miskolcnak Hangja Van csoport Propellerhez eljuttatott levelében az áll:

Az intézkedés lelketlensége, embertelensége annyira felháborított pár jóérzésű miskolci állampolgárt, hogy már csakazértis, hogy elutasítsa a hivatal társadalmi szolidaritást romboló intézkedését, ételosztást szervez.

Megmutatjuk, hogy a hivatalos állásponttal szemben nem tagadjuk le nehéz sorsú embertársainkat! Megmutatjuk, hogy a hivatalos állásponttal szemben mi nem lökjük el az éhes kezeket az ételtől! Kérünk minden jóravaló embert, aki meg akarja mutatni, hogy a hivatalos állásponttal szemben a segítség nem szégyen, hogy a Húsvét ünnepi asztaláról hozzon egy kóstolót szegény sorsú felebarátainknak! Az adományokat 12 órától fogadjuk, az ételosztás 15 órakor kezdődik!

 

 

Bárcsak itt született volna Orbán!

  • Egy szürreális kocsmacégér után nyomozva jutottunk el a kelet-magyarországi minifaluba, Kisnyékre.
  • Találkoztunk a festővel, de közben kibomlott egy, a művészetnél is érdekesebb történet.
  • Így él Kisnyék, ahol szinte mindenki közmunkás.

Az éjszakai hírügyeletben ültünk, mindegyikünk előtt két monitor, amelyeken a nigériai mészárlás hírei keveredtek Rogán Antal menekültezésével, Ukrajnában vonuló tankokkal és VV Edina problémáival. A címlap szerkesztője azon lamentált, hogy ne kínait, hanem pizzát rendeljünk, Haász szerkesztő pedig sztoriba kezdett arról a távoli vidékről, ahol még egyik nagy utazó újságírónk sem járt.

Kisnyék a román határ közelében fekszik. A szerkesztő Gyulára autózva állt meg egy kávéra a faluban. Feketéjét kortyolgatva fedezte fel, milyen sajátos rendben működik a kétutcás település italboltja: a kocsmáros reggel kinyit, majd miután a vendégek fogyasztottak, bezár, átsétál a szomszédos boltba, kinyitja, a vásárlók jönnek a tejért és kifliért, bezár, kocsma nyit, stb.

Újabb oldalt nyitottam a böngészőmben, Google Maps, Street View, és már ott is voltunk Kisnyéken. A kocsmát könnyű volt megtalálni, mert a falu egyetlen kereszteződésében állt. Előtte emberek csoportosultak, mindenki a fényképezős autót nézte, mögöttük pedig a vidéki hangulathoz egyáltalán nem illő, korai szürrealista jegyeket mutató kocsmai cégér látszott.

A sztori és a fotó együtt olyan szerethető és bizarr képet rajzolt elénk, mintha valami cseh filmrészletet láttuk volna. Jó ötletnek tűnt egy posztban megörökíteni Magyarország ismeretlen települését, amelyről az egyik elszármazott csak annyit tudott írni a szakdolgozatában:

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Kisnyék történetében, hasonlóan a környező települések XX. századi történetéhez, nem említhetünk meg országos jelentőségű eseményeket, történéseket.

Azt gondoltam, hogy Kisnyék örökre megmarad távoli helynek. Ám meglepő módon hamarosan levelet kaptam a falu egykori lakójától, aki azt ígérte: el tudja intézni, hogy a helyszínen kapjak magyarázatot a furcsa cégérre.

Belépek a Street View-ba

Az már csak az autóban derült ki, hogy Kisnyék nem szimplán távoli kistelepülés, hanem a világ másik végén van. Alig 80 kilométert száguldhattam az autópályán, hogy onnan 170 kilométernyi szűk úton jussak egyre mélyebbre a lapos, belvizes, tél végi szürke tájba. Aztán hirtelen a Street View-ban találtam magam.

A kocsma előtt a képről ismerős emberek álltak és néztek felém: ott volt a motoros mozgássérültkocsis ember, a biciklik a falnál, a cégér, és még kiszállás előtt megértettem, hogy itt nem a Google-autót nézték meg ennyire, hanem bármilyen autót, ami megjelenik.

A westernekből ismerős procedúrán azonban nem kellett keresztülmennem. Ahelyett, hogy pisztolypárbajjal bizonyítom, én is tökös srác vagyok, egyszerűen csak kezet ráztam a kocsmárossal, aki már tudta: jön a fővárosból az újságíró.

Elém toltak egy alacsony, mosolygós, ősz szakállú férfit, aki harmadrészt úgy nézett ki, mint Steve Zissou az Édesvízi életből, harmadrészt, mint egy idősebb, hipszter művész, a maradékban pedig mint egy vidéki kocsmavendég.

A művész mosolyogva nézett rám a megtermett kocsmáros válla alól, mint aki mindjárt belekezd egy hosszú történetbe. De nem mondott semmit, a csönd egyre mélyült, én pedig kezdtem furcsán érezni magam.

Végül egy asszony szólalt meg a pult túloldaláról. „Három falubeli van a cégéren. Kettő még él, szegény Lekvár halt meg tavaly” – mondta, a festő pedig barátságosan bólogatott a szemébe húzott sapkája alól. „És miért kerültek fel a cégérre?” – firtattam.

Ekkor hallottam meg a festő halk, kissé bizonytalan hangját: „Ők voltak a mag. Itt söröztek, mindig itt ültek velem.” Az egyik vendég a háttérből kontrázott: „A Lekvár boros volt.” „Meg a szilvát is szerette” – tette hozzá valaki ábrándosan a sarokból.

A pult mögött ülő nő, a kocsmáros felesége félmosollyal az arcán folytatta. „Nagy bohóc volt a Lekvár. Mindig volt valami vicce. Egyszer két deci borért megevett egy darazsat. Titokban összenyomta őket előbb, de az egyik mégis megcsípte a nyelvét, feldagadt az egész feje” – nevetett, a távolban ülő vendég pedig hozzátette: „Jól tudott sakkozni is.”

„Tanult ember volt” – bólogatott a kocsmáros, aki hivatását takaros zöld köténnyel és az arra tűzött, „üzletvezető” feliratú kártyával emelte ki. „Lekvár pincér volt Sarkadon, a Pelikánban. Onnan ment Pécsre '73-75 körül, ahol elvette az ÁFÉSZ vezetőjének a lányát. Fagyis, presszós lett ott” – sorolta, mintha egy közéleti személyiség Wikipedia-oldalát olvasná. Vagy mint aki a pultnál borozgató Lekvártól ezerszer hallott a legendás, ÁFÉSZ-es időkről. A kocsmáros már nem mosolygott annyira, amikor a történet a közelmúlt felé kanyarodott: Lekvár elvált, piálni kezdett, Gyulára költözött, majd újabb feleség, újabb válás, újabb költözés:

Kisnyék végállomás.

„És miről szól a cégér? Valami történet van a sörbe hulló fejekről? – kérdeztem ártatlanul. „Az ital. Hogy beleesel, kimászol, újra visszaesel” – mondta a nő.

A kocsma elhallgatott, a kocsmáros hümmögve nézte a kövezetet, én pedig zavaromban igyekeztem visszaterelni a beszélgetést a kedélyes mederbe. „A cégérfestés valami hobbi?” – kérdeztem a festőt, aki válaszával átírta mindazt, amit a távoli falu lakóiról gondoltam.

„Az Iparon (Iparművészeti Főiskola) tanultam – suttogta barátságosan Garzó Imre. – De túl sokat jártam a főiskola mellé, és eltanácsoltak."

Garzó Imre hangsúlyozta, hogy ő nem helyi, hanem Vésztőről származik, amely információnak nem értettem a jelentőségét: Vésztő a szomszédos falu 20 kilométerre. A festő élt Pesten, aztán Gyulán, míg végül ő is Kisnyéken állapodott meg. Volt még egy kalandja, amikor egy vándorcirkusszal járta az országot, és plakátokat festett nekik: „ Két évadot lehúztam, de amikor a Dunántúlon jártunk, inkább visszajöttem ide.”

Így tűnt el 20 ezer liba

Érezhető volt, hogy a festő történetében van egy hiányzó láncszem, amit a kocsmáros, idősebb Fazekas József egy újabb témával próbált áthidalni: „Imrének van itt egy másik festménye, a libás. Kértem, hogy fessen figyelmeztetést a falu elejére, mert itt csak átrobognak az autók. Le sem lassítanak. Egy rendőrt akartam festetni, de ő ezt a libás képet csinálta.”

Itt kellett volna abbahagyni a beszélgetést. Visszaülni az autóba és beszámolni a vidék Menzel-filmeket idéző világáról. Ehelyett gyanútlanul megkérdeztem: „Miért liba?”

A beszélgetés előtt már bejártam Kisnyéket, azaz húsz percet sétáltam a kora tavaszi, zsenge vetéstől halványzöld, belvizes lapályok közé szorult utcákon. A faluban állt ugyan néhány lerobbant ház, az egyiknek például kidőlt az oldala, feltárva a szobát, de a település összességében mégsem volt lerobbant. A mozdulatlanság és a csönd tűnt fel inkább. Senkit nem láttam az utcán, sem a földeken. A kutyák nem ugattak, a tehenek nem bőgtek, és persze libák sem gágogtak. Mintha egy fényképben járkáltam volna.

„Néhány éve még 20 ezer liba volt Kisnyéken” – mesélte Fazekas kocsmáros. De amióta sorban bezártak a feldolgozóüzemek, már nem éri meg tartani. „Ki venné át a húst? Ez nem olyan, hogy etetem, hizlalom, és majd csak megveszi valaki. Volt a környéken minden, gyulai húskombinát, baromfi-feldolgozás Orosházán, tejporgyár, cukorgyár. Mind bezárt. Itt régen minden háznál volt tehén, több is, meg disznó, szárnyas, birka. Most jó, ha három tanyán tartanak tehenet, és disznó sincs nagyon.”

Aki szereti a csendes helyeket

„És a föld? Arra még EU-s támogatás is van” – sodródom akaratlanul a hurráoptimista kormánykommunikátor szerepébe. De kiderül, földje alig néhány embernek van, mert a tsz felbomlása után a részaránytulajdonba kapott földet olcsón felvásárolták az egykori tsz-vezetők. Fazekasék 24 hektáron és valamennyi legelőn gazdálkodnak. „Savanyú, szikes föld ez, a negyede terem meg annak, mint a jó területeken.”

A szomorú csöndet az egyik asztalnál söröző férfi oldotta. „Jó falu azért Kisnyék. Annak, aki szereti a csendes helyeket. Itt van a csatorna, járunk horgászni. Nálunk nincs lopás, nincs veszekedés. Mindenki ismeri a másikat. Ha jön egy autó, már figyeljük, ki az, honnan való” – mesélte, én meg azt gondoltam, az autófigyelés errefelé azért szerencsére nem vesz el sok időt a lakóktól.

„És egy retkes cigány sincs” – mormogta egy munkásruhás fiatal. Meglepődve néztem rá, hiszen pont ezért nem is lehet negatív tapasztalata a romákról. Inkább egy erre portyázó jobbikos hittérítő munkájára gyanakodtam. A minden várakozásomat felülmúló politikai beszélgetésig azonban még várni kellett.

A többiek nem csatlakoztak a rasszista kiszóláshoz, a horgászó úr is inkább felvázolta az életét, ami a már ismert ívet írta le: gyerekkor a környéken, költözés egy közeli városba, házasság, válás, majd a munkanélküliség beköszöntésével letelepedés Kisnyéken.

Érdekességek a közmunkáról

És hogy mivel foglalkoznak az emberek a faluban? „Közmunkás vagyok. A vízügynél dolgozom már négy éve.”

„A közmunka nem egy évig tart?" – lepődtem meg, de a sörözgető férfi megnyugtatott: egy évig, igaz, de neki és még egy sor embernek évről évre meghosszabbítják. „Havi ötvenezret kapunk, de mellette elvállalok mindent, ha munka adódik." 

Innentől sorozatban értesültem meghökkentő tényekről:

  • Kiderült, hogy a kocsmában ülők közül mindenki közmunkás.
  • Kiderült, hogy a faluban mindenki más is közmunkás, már ha éppen nem nyugdíjas.
  • Végül darabokra tört magáról a közmunkáról alkotott képem is. A kocsmáros huszonéves, tanult fia elmesélte: ő közmunkában irodai feladatokat végez az önkormányzatnál, 50 ezerért, köszönhetően annak, hogy rendszergazda végzettsége van.

Próbáltam valami biztatót mondani, de lefagyasztott, hogy megbirkózzam a ténnyel: a közmunkások hosszú távú alkalmazása vagy a felelős irodai munka azt jelzi, hogy létező munkahelyeket töltenek be közmunkásokkal. Ami persze praktikus, hiszen így a piaci ár töredékéért lehet elvégeztetni a szükséges munkát. És így végül is csak a keményen dolgozó kisemberek szívják meg.

„Szerényen, de meg lehet így élni"  – próbált happy endet faragni a történetéből az egyik férfi.

 Félretenni vagy elszabadulni innen, na, azt nem lehet.

Megint átváltottam kormánykommunikációs üzemmódba: „Miért nem költözöl el? – Kérdeztem a srácot. – Rendszergazdaként akár az ötszörösét is kereshetnéd Budapesten.”

„Nem akarom itt hagyni a szüleimet. Szeretnék a faluban dolgozni. Még együtt méhészkedtem a nagyapámmal, értek hozzá. A libához is. Ha lenne pénzünk, senki nem akarna elköltözni innen. De aki csak teheti, menekül” – mondta azon a hangon, amit eddig csak skandináv drámákból ismertem.

Ilyen volt a szép világ

„A többi fiatal is közmunkás?” – kérdeztem a srácot, ám ő a fejét csóválta. „Nem tudom, soha nem találkozunk” – válaszolta olyan egyértelműséggel, mintha New Yorkban beszélgetnénk, nem egy kis faluban.

„15-16 fiatal van a faluban – mesélte a kocsmáros felesége elmélázva. – Régebben összesen 4-500-an éltek Kisnyéken, ma 135-en. Innen már csak a temetőbe mennek az emberek. A múlt héten három asszony halt meg. Pedig jó falu volt ez. Itt ismerkedtünk meg a férjemmel.”  Fazekas úr somolyogva pakolászott a pulton. „Négy és fél évig udvaroltam neki. Amikor elvittek katonának, leveleztünk. Aztán hazajöttem, és elvettem. Szép világ volt itt akkor.”

Ekkor már úgy ki voltam éhezve valami felhőtlenül vidám történetre, hogy óvatlanul rákérdeztem, milyen volt a régi szép világ. 

A szatócsboltnak és a családnak is otthont adó épületet még 1925-ben építette Fazekas úr apja. Az üzlet 1952-ig volt a a család tulajdonában, amikor is elvették tőlük a kommunisták. Nem teljesen persze, mert annyit vihettek magukkal, amennyit a mama a kötényében gyorsan össze tudott szedni. „Megéltük az igazi szegénységet” – mesélte Fazekas kocsmáros arról az időről, amikor brigádvezetőként dolgozott a tsz-ben.

A családi tradíciókat köztudottan nehezen lehet államosítani, így a férfi 1963-ban kilépett, és rövid ÁFÉSZ-os kanyar után magánzó lett: feleségével évente 100-120 disznót neveltek és adtak el. Mellette libát tartottak, évről évre többet. „Sokat dolgoztunk, akkoriban ez így ment. Magam ástam ki az árkokat a libáknak a talajfűtéshez. Mellette fóliáztunk is, eleinte kis nejlonsátrakban, amit ágak tartottak. Aztán hegesztettem íves tartókat, és arra feszítettük a ponyvát. Majd már tellett üvegre.”

A szép múltat idézve kivirágzott a feleség is. „A Józsi hajnalban kelt, hogy vigye az uborkát az Aróval Pestre, a nagybanira. Én addig gyomláltam a 2500 tő uborkát. Néha olyan fáradt volt, mire visszaért, hogy nekem kellett megraknom trágyával a kocsit. De volt, hogy visszaért, és még éjjel meg kellett permetezni, és azt is megcsinálta. Nekem nem volt körmöm, annyit turkáltam a földet. Neki az izom szakadt le a válláról. Nehéz élet volt” – mondták olyan arckifejezéssel, mint aki hawaii nyaralást nyert.

Háromszázezer méter per szekundum

„De már a kocsmát sem érdemes csinálni. Amióta nem lehet dohányt árulni, nem állnak meg itt az autók. Azelőtt bejöttek cigiért, és akkor már ittak egy kávét, a gyerek kapott csokit. Most már csak a helyiek járnak be, akiknek alig van pénzük. Volt játékgépünk is, de betiltották. A tévé sem megy már, a zenegépet is eladtuk, mertazokért meg az Artisjusnak kell fizetni” – ezt már a kocsmáros mesélte letargikus hangon.

A kocsma gyér közönsége élénken figyelt a helység különböző pontjairól. A feleség folytatta: „Békésben megállt az élet. Nincs itt már semmi, és le is mondtak rólunk. Tudja, mit telepít az állam? Erdőket. És nem fenyőt vagy akácot, hanem tölgyet, ami majd száz év múlva lesz kivágható. Szafariparkká alakítják ezt a vidéket, mert másra nem jó már. Az utak már most olyan rosszak, hogy csak terepjáróval lehet járni.”

„Kivétel Karcag! Az úgy fejlődik, mintha nem Magyarországon lenne. Onnan származik Fazekas Sándor, a miniszter. 

Mondtam is a férjemnek, hogy bárcsak itt született volna Orbán.”

Itt léptek be a kocsma vendégei a beszélgetésbe.

„Az miért volna jó, kinek kell ide stadion?”

„Ne mondd, hogy stadion, hogy is szabad hívni?”

„Fedett sportlétesítmény.”

Ezeket a kiszólásokat eddig a belvárosi kocsmákkal azonosítottam.

„Meg, hogy teremtettünk munkahelyeket? Milyen munkahelyet? A közmunka az egy megalázás ” – dohogta a férfi, aki délután még a helyi horgászat szépségeiről mesélt.

„Mi eddig a kormányra szavaztunk. De minek? – hajolt közelebb a kocsmáros.

A festő, aki órák óta álmos tekintettel ült a fröccsei felett, hirtelen felkiáltott: „Volt értelme támogatni ezeket, mi?! Lehet eltűnni fénysebességgel. Az mennyi is?”

Háromszázezer méter per szekundum.

Az italbolt gyér közönsége megfeledkezett a pesti újságíróról, úgyhogy leültem a festő mellé, megkérdezni, min dolgozik jelenleg. „Csak rajzokat csinálok – mondta botladozó nyelvvel, de békésen mosolyogva. – Tudja, szürreális képeket, nőkről. Hogy van egy farkasbunda, kiterítve a földön, a szájában citrom. A bundán fekszik egy szép nő, meztelenül. Nekem ezek a nők olyanok otthon, mint az oltár. Hazamegyek, és ők várnak engem.”

 

 

Hasítanak a bölcsészek az EU-ban - Navracsics hallgat

Egy Európai Bizottság által is elismert és fontosnak tartott tanulmány szerint a bölcsészettudománnyal rokon kreatív-kulturális szektor az EU húzóágazata, míg kormányunk épp visszavágná a bölcsészetet. Ki is beszélhetne szakavatottabban a két irány különbségéről, mint az EB oktatási biztosa, Navracsics Tibor? Ám ő hallgat.

Akármennyire próbálkoztunk, kerestük sajtósán keresztül, írtunk a megadott európai bizottsági kontaktoknak, semmilyen választ nem kaptunk március közepén kelt levelünkre, melyben Navracsics Tibor kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi uniós biztost kerestük. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy mit szól a politikus az EY (korábban Ernst&Young) 18 szervezettel közös kutatásán alapuló, a kreatív és kulturális szektorról szóló tanulmányához, amely teljesen ellentétes következtetésekre jut a magyar kormány felsőoktatási jövőképéhez képest.

A Creating Growth (Növekedést létrehozni) címmel megjelent kutatás fő üzenete, hogy a kreatív és kulturális iparág (KKI) ma az EU húzóágazata. A szektor 535 milliárd eurós forgalmat generál, 7 millió embert foglalkoztat, utóbbiak 19 százaléka 30 év alatti, amivel a szektor a kontinens a harmadik legnagyobb foglalkoztatója.

A kreatív és kulturális ágazatok ötször annyi munkahelyet teremtenek, mint a telekommunikációs szektor, a KKI több embernek ad munkát, mint az autóipar. A kreatív munkák a digitális gazdaság legnagyobb felhasználói és ügyfelei, amely gazdaság az Európai Bizottság jövőkoncepciójának homlokterében van. A szektor munkahelyeket teremt, és ezek tartósak: míg 2009-2012 között az EU-ban a munkahelyek száma 0,7%-kal csökkent, a szektorban ugyanekkora növekedés volt tapasztalható. Ugyanakkor ez az iparág zömében a lokális, helyi munkaerőre épít, ezért a vidékfejlesztési stratégiában is lehetne rá alapozni, még ha egyelőre mások a prioritások.

A jelentést nemrég az EB egyes biztosai a digitális gazdaság és társadalomért felelős Günther Öttinger mellett az oktatásért felelős Navracsics Tibor is fontosnak találták, és a szektor jelentőségére más EU-s politikusok figyelmét is felhívták. Ezért is lettünk volna kíváncsiak a magyar biztos véleményére, különös tekintettel az Orbán-kormány némileg más csapásirányt választó oktatási elképzeléseire.

Merengve is elhelyezkednek

Megszűnhet a kommunikáció szak, írta meg március 11-én az Eduline, majd kitört a pánik. A kormány és a dékánok közötti egyik egyeztetésen állítólag a hatalom részéről több marginálisnak, jelentéktelennek tűnő szak megszüntetése került szóba – a dékánok pedig ezek megtartása mellett próbáltak érvelni. A halálra ítélt nyolc szakot az Oktatói Hálózat közleménye meg is nevezte: kultúratudomány MA, kommunikáció- és médiatudomány BA, nemzetközi tanulmányok BA, társadalmi tanulmányok BA, informatikus könyvtáros MA, andragógia BA, a magyar, mint idegen nyelv szak, továbbá a környezettan BSc szak. Röviddel később már arról jött hír, hogy az Emmiben kidolgozták a felsőoktatási reform koncepcióját, amelyen áprilisig a minisztériumon belül dolgoznak, majd a Felsőoktatási Kerekasztal elé kerül, és az egyeztetések után május-júniusban lesz belőle törvényjavaslat. A tervek alátámasztják az előzetes találgatásokat abban, hogy 2020-ra 15%-kal csökken a képzések száma. Hogy milyen képzések szűnnek meg vagy alakulnak át, még nem tudni.

A kormány 2010 óta próbálja átterelgetni az ifjakat a merengő bölcsészetről a fess mérnöki és egyéb műszaki pályák felé. A bölcsész-társadalomtudományos szakok kapcsán a kormány rendre úgy beszél, hogy 1, túlképzés van, 2, a végzett diákok nem tudnak elhelyezkedni, vagy csak a végzettségükhöz képest alacsonyabb pozíciókban kapnak munkát. Az állam lassan kivonul ezen szakok finanszírozásából: (általában igen magas) központi felvételi pontszámokat szabott meg, amik csak maroknyi diáknak teszi lehetővé az államilag finanszírozott képzést, a többieknek pedig 150-300 ezer forintos féléves önköltség megfizetésével válik lehetővé például a kommunikáció elsajátítása (a kivonulást 2012-ben egyszer már radikálisabban megoldotta volna az állam, ám ez diáktüntetésekbe torkollott, amelyek hatására a kormány meghátrált).

Ugyanakkor a felmérések azt bizonyítják, hogy a bölcsészdiplomák legalább ugyanolyan értékesek munkaerő-piaci szempontból, mint a műszakiak – a diplomások 15-15%-a dolgozik csak olyan területen, ahol nem lenne szükség diplomára, és az elhelyezkedettek aránya is közel azonos, azaz nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy a nem-műszaki diplomások nem tudnak elhelyezkedni.

Kommunikáció szak nélkül nincs társadalmi felelősség

Horányi Özséb szemiotikus, kutató a Corvinusonline blogon beszélt a kommunikációképzés jelentőségéről, arról, hogy a sokszor büfészaknak csúfolt általánosabb szakok egyáltalán nem „himihumi szakok” (hogy Orbánt idézzük), hanem átfogó jellegűek. A kommunikáció tudomány a társadalomhoz értő szakembereknek elengedhetetlen a 60-as évek óta – „Ha azt mondjuk, hogy a kommunikáció szakképzésre nincs szükség, akkor kiengedjük a kezünkből azt, ami a legfontosabb, vagyis a társadalom iránti felelősséget. És ez egyáltalán nem politikai kérdés.” Horányi szerint ezért a kommunikációnak alapozó képzésnek kéne lennie, vagyis épp kiterjesztené, nem beszűkítené a szakhoz való hozzáférést.

A szemiotikus elítéli azt a típusú voluntarista elgondolást, amely központilag szabná meg (vagy szabta meg a szocializmusban), hogy milyen szakon mekkora létszám a kívánatos, és mennyi számít túltermelésnek – jelenleg épp a Kereskedelmi és Iparkamara elgondolásait veszi át a kormány, de Horányi szerint ők sem tudhatják, hogy 20-30 év múlva milyen tudás lesz hasznos. A kommunikációs képzésben vannak problémák, de ezek jobbára a létbizonytalanságból és a tervezhetetlenségből fakadnak.

Kérdésre, hogy Palkovics László államtitkár szerint a nem megtérülő szakok esetében indokolt a költségtérítés bevezetése, Horányi Özséb ezt válaszolja: (a megtérülésről) „Azt az államtitkártól kell megkérdezni, hogy ő hogyan méri. Nincsenek ilyen számítások nyilvánosan, ennek következtében nem lehet őket firtatni sem. Arra konkrétan nem akarok válaszolni, hogy megtérül-e a kommunikáció szak. Mondja meg az államtitkár, hogy miért nem térül meg, ha ez a kérdés.” Mérő László a hvg.hu-nak adott interjújában is úgy fogalmazott: „mérnökökre vagy ácsokra szükség van, de ha az egész ország erre áll rá, azzal gyakorlatilag a XXI. század lúzerei leszünk”.

Navracsics Tibor ezekre is reflektálhatott volna közvetítve az EU-s irányelveket, elképzeléseket a terület felelőseként. Természetesen az esetlegesen megérkező válaszát közreadjuk.

 

 

Kedden újra össztűz alatt a kormány

Az Országgyűlés aktuális kéthetes ülésének utolsó napja húsvét miatt keddre tolódik, és akkor a képviselők ismét a kormányt kérdezhetik.

A Ház ülése 11 órakor, napirend előtti felszólalásokkal kezdődik, majd a márciustól bevezetett új parlamenti munkarend szerint kizárólag két napirendi pont következik: kérdések és azonnali kérdések hangzanak el.
   
Az Országgyűlés honlapján elérhető információk alapján a kérdések órájában a fideszes Tiba István a földművelésügyi miniszter tájékoztatását kéri a balmazújvárosi veszélyeshulladék-tároló felszámolásának időpontjáról, míg a szintén kormánypárti Manninger Jenő Sopron fejlesztési lehetőségeiről kérdezi Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert.
   
A szocialista képviselők kizárólag a brókerbotrányról szólnak majd. Burány Sándor például azt kérdezi Lázár Jánostól, miként kerülhetett tízmilliárdos nagyságrendű közpénz a Quaestorhoz, míg Tóth Csaba arra kíváncsi, hogy "a miniszterek is részesültek-e jutalékban".
   
A jobbikos Egyed Zsolt arra vár választ Pintér Sándor belügyminisztertől, hogy a kormány miért engedi a bűnözői életvitel "szélsőséges gyakorlatát", Sneider Tamás, az Országgyűlés jobbikos alelnöke pedig a szociális szféra béremelésének módjára és időpontjára kérdez rá.
   
Az LMP-ből csak Ikotity István tesz majd fel kérdéseket, aki Balog Zoltán emberierőforrás-miniszterhez fordulva a kórház-átalakításról, valamint a nemek egyenlőségével kapcsolatos kormányzati kötelezettségekről kér tájékoztatást.

 

 

 

Nem vizsgálják a magyar pilóták elmeállapotát.

Sajnos a politikusokét sem!

Bár a pilóták egészségügyi alkalmasságát rendszeresen vizsgálják, pszichológiai állapotukat nem nézik - írja a Blikk. Így az utasszállító gépre engedéllyel rendelkező pilóták évente – 40 éves kor felett félévente – esnek át egészségügyi vizsgálaton.

Egy neve elhallgatását kérő magyar pilóta szerint ilyenkor általános állapot felmérést végeznek rajtuk: többek közt van labor, vérvizsgálat, hallás-, látásvizsgálat, vérnyomás-mérés. Ugyanakkor a repülőorvos csak annyit kérdez a pilótáktól, történt-e változás az életkörülményeiben.

A pszichológiai vizsgálatot a jogszabályok szerint csak indokolt esetben, a munkáltató, a pilóta vagy egyéb illetékes személy vagy szervezet bejelentése alapján végzik el.

- mondta el a Nemzeti Közlekedési Hatóság. A hazai biztonsági szabályozást egyébként az európai alapján határozzák meg, de a Germanwings tragédiája ellenére nem történt általános szigorítás.

A Lisz Ferenc reptér kommunikációs igazgatója, Hardy Mihály szerint a pilóták is átesnek biztonsági vizsgálaton az utasokhoz hasonlóan – bár ez tőlük elkülönítve történik. Ám míg korábban volt rendszeres alkohol- és drogteszt a pilótáknál és légiutas-kísérőknél, ez mára megszűnt.

 

 

Ennyi pénzért indulnak az Iszlám Állam ellen a magyar katonák

Egy volt hivatásos katona szerint akár havi nettó 600-800 ezer forintot is kaphatnak azok a magyar katonák, akik hajlandóak az Iszlám Állam elleni harcban részt venni – írta a Blikk. Legalábbis állítólag az iraki misszióért ennyit kaptak, míg a kevésbé veszélyes Koszovóért nettó 300 ezer forint járt. Ezek mellé egyébként a havi átlagos, alig 100 ezer forintos fizetésüket is megkapják azok, akik misszióba indulnak.

A magyarok az er­bili kiképzőbázist fogják védeni a tervek szerint, emellett az ott dolgozó kiképzők táboron kívüli kísérése is a feladatuk lesz. Ez a terület a kurdokhoz tartozik, jelenleg stabil, például a Mol is ebben a régióban keres olajat.

Dr. Csicsmann László, egyetemi docens és Közel-Kelet szakértő szerint korábban Erbilnél is voltak merényletek, de most nyugalom van. Bár a frontvonal – ahol a kurdok küzdenek az Iszlám Állam katonáival – nem messze, mindössze 100 kilométerrel délebbre húzódik.

A szakértő azt is elmondta, az IS inkább a nagyhatalmakat szereti fenyegetni, így nem valószínű, hogy hazánk közvetlen veszélyben lenne. Igaz, azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország tranzitország, így sok terrorista utazhat át nálunk.

 

 

Húsvéti istentiszteleten politizált az evangélikus püspök

Húsvét örömhíre arról szól, hogy Isten úgy döntött, lehetséges a lehetetlen – mondta Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke húsvétvasárnap, a budapesti Deák téri evangélikus templomban tartott istentiszteleten. 

Minden azonban mégsem lehetséges, a vasárnapi zárva tartásra utalva például az evangélikus püspök úgy fogalmazott:

bár kétezer évvel ezelőtt nem tartottak politikai vitanapot a jeruzsálemi parlamentben, sőt népszavazást sem írtak ki arról, hogy lehet-e vasárnap nyitva egy sziklasír, a világ, a természet rendje az, hogy nem lehet.

Nincs átjárás az élet és a halál között, ez a természet rendje – hangsúlyozta Gáncs Péter, hozzátéve, hogy ami húsvét hajnalán történik, mégsem természetellenes, hanem természetfeletti.

 

 

Rengeteg pénzt küldtek haza külföldről a magyarok

A külföldről Magyarországra utalt pénzek összege évről évre növekszik, tavaly már meghaladta a 126 milliárd forintot.

Míg 2008-ban 10,391 milliárd forintot tettek ki a külföldről történő hazautalások, egy évvel később már majdnem az ötszörösére rúgott az összeg, 49,145 milliárd volt az érkező pénz összege - derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Profession.hu-nak eljuttatott adataiból. 2010-re ez az összeg már több mint 509 millió forinttal nőtt. 2011-ben összesen 72,079 milliárdot, 2013-ban 96,212 milliárd forintot kaptak az itthon maradottak. 2014 első negyedévében már 30,5 milliárd forint érkezett Magyarországra, a következő negyedévekben egyre csak nőtt az összeg, a tavalyi év egészében összesen 126,810 milliárd forint érkezett.

Sok olyan külföldön dolgozó magyar van, aki a fizetése egy részét rendszeresen hazautalja: egyesek saját maguk küldik, mások esetében viszont a munkáltató juttatja el a pénzt az otthon maradottaknak - írja L. Rédei Mária, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense a Statisztikai Szemlében. Pontos statisztika elkészítése azonban nem lehetséges, ugyanis rendkívül sok az eseti utalás. Az összeg becslését a tanulmány szerint az is nehezíti, hogy a már véglegesen kivándoroltak is küldhetnek kisebb-nagyobb összegeket.

A munkaerő vándorlásának következménye, hogy a hazaküldött pénzekből a külföldön dolgozók támogatják a családtagjaikat, emellett fizetik a hiteleket. A hazaérkező összegek növelik az otthon maradottak fogyasztását, ám Rédei Mária szerint ezeknek a pénzeknek csak kisebb hányada jut helyi fejlesztésre, például vállalkozás beindítására. Ha elegendő pénzmennyiség érkezik ahhoz, hogy az otthon maradt családtagok beruházásra fordítsanak belőle, akkor a külföldi munkából származó összeg hatására a nemzetgazdaság növekedhet - olvasható a Profession.hu-n.

 

 

Több tízmillió forintot sikkasztott

Jogosulatlanul használta fel a megszüntetett cég pénzét egy fővárosi férfit. A sikkasztás miatt folytatott nyomozást befejezték - közölte a rendőrség.

Egy, a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága által megszüntetett gazdasági társaság ügyvezetőjeként több alkalommal használta jogosulatlanul a vállalkozás számláján lévő pénzt K. Lóránd 47 éves budapesti lakos - számolt be az ügyről a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) a police.hu-n.

A férfi 2011. július és 2012. január közötti időben több tízmillió forintot sikkasztott el a kft. számlájáról.

A XIX. kerületi kapitányság a sikkasztás gyanúja miatt indított eljárást befejezte, az iratokat a napokban vádemelési javaslattal az illetékes ügyészségnek megküldte.

 

 

CÖF-rendezvények nem részei a Fidesz kampányának

Tuzson Bencével, a Fidesz szóvivőjével készített interjút a 168 Óra. Ebben Tuzson megnyugtatta a Quaestor azon befektetőit, akik állampapírt tartottak a brókercégnél. Szerinte ugyanis az állampapírt nem érintette a csőd, így a befektetők pénze biztonságban van.

Tarsoly Csabával kapcsolatban azt mondta:

Egy nagyvállalkozóról, aki kifelé tisztának mutatja magát és látványosan támogatja a Rába ETO focicsapatát, alapból nem feltételeztünk rosszat. Amint kiderül, mit tett, a politikának és minden jóérzésű embernek el kell tőle határolódnia.

Tuzson szerint az olyan jelenségek ellen, minthogy a büntetett előéletű Orgovánt nevezték ki a Quaestor élére, fel kell lépni, a legfontosabb, hogy a felelősök ne ússzák meg. Ehhez pedig a Fidesz szigorítana a szabályozáson.

Az időközi választások kapcsán úgy fogalmazott, Veszprémnél hibás volt a kampánystratégiájuk, nem mutatták be jól a jelöltjüket. Arra a kérdésre, hogy a Fidesz küldte-e a CÖF-öt fórumot tartani Sümegre, azt reagálta:

Ezek spontán szerveződések, nem képezik a kampány részét.

Bár a választáshoz kapcsolódnak, de a Fidesz kampányához nem – mondta. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a már említett CÖF-fórumon Bayer Zsolt azt mondta, sok mindenben elbizonytalanodtak a legelkötelezettebb Fidesz-szavazók és ez a tavaly októberi internetadóval kezdődött, a szóvivő azt felelte:

Minden kritikára oda kell figyelni, de a kormányzás ívét nem törhetik meg napi események. Az internetadó valóban rosszul sikerült kezdeményezés volt, mégsem értek egyet Bayer Zsolttal. Jók a gazdasági mutatók (...) a bérből és fizetésből élők támogatására kell koncentrálni.

Ezért a kormány politikájának a célja a középosztály lefelé történő kiszélesítése. Szerinte az a tendencia, hogy a Fidesz folyamatosan veszít a népszerűségéből, teljesen normális, nem a mostani közvélemény-kutatások alapján kell 2018-ban nyerni. 

Tuzson a Simicska-Orbán konfliktust nem kommentálta, de háborúzni szerinte nem célszerű.  A Hír tévét és Magyar Nemzetet nem bojkottálják, oda is mennek a kormány politikusai.

Pakssal kapcsolatban a politikus azt mondta, miután az intézmény terrorveszélynek van kitéve, a titkosítás indokolt. Ugyanakkor azt is hozzáfűzte:

Ha valaki szerint bármilyen információ titkosítása indokolatlan, nyugodtan forduljon bírósághoz.

A teljes interjú a 168 Óran olvasható.

 

 

2020-ra luxuscikk lesz a húsvéti csokinyuszi

Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a világ legnagyobb kakaótermelő országaiban olyan drasztikusan esik vissza a termesztés, hogy ha nem jelennek meg új szereplők a világpiacon, 2020-ra luxuscikk lesz a húsvéti csokinyuszi az ünnepi asztalon. A kakaó ára az elmúlt két évben ötven százalékkal drágult, a boltokban emiatt már most is sokkal rosszabb minőségűek a csokik, mint szüleink korában. A legnagyobb gyártók a minőségen spórolnak, mert egy hirtelen áremelkedésnek beláthatatlan következményei lennének az iparra.

Ghána és Elefántcsontpart együtt a világ kakaótermelésének hatvan százalékát adják, de mindkét országban embertelen körülmények között dolgoznak a munkások a földeken. A viszonyokat jól bemutatja ez a videó, amin egy kakaófarmon dolgozó férfi, aki addig elképzelni sem tudta, mire jó a kakaó, életében először eszik csokoládét. Egy elefántcsontparti farmer átlagosan napi két dollárt kap a munkájáért, pont annyit, amennyibe egy tábla csoki kerül az országában.

Az afrikai fiatalok egyre kevesebben választják a rosszul jövedelmező kakaótermesztést, helyette inkább a nagyvárosokba költöznek, vagy jövedelmezőbb mezőgazdasági munkákat választanak. Kakaó nem terem bárhol, így ha Afrikában ez a trend folytatódik, nem lesz, aki ellássa a világot kakaóval. Pedig igény lenne rá: Kínában, Indiában és Brazíliában is egyre édesszájúbbak az emberek. Ezek az országok most kezdtek felzárkózni Svájchoz, Írországhoz és Angliához - a világ három legcsokisabb országához.

A húsvéti nyuszi egyetlen reménye, hogy a következő években bekövetkező drágulás majd visszacsábítja a farmereket a kakaóföldekre, és a kínálat majd újra lenyomja az árakat.

 

 

MSZP: álságos, hogy húsvétra százmilliókat adnak a kormányhivatali dolgozóknak

Az MSZP álságosnak tartja, hogy egyszeri juttatásként csaknem hétszázmillió forintnyi jutalmat utalnak ki húsvétra a kormányhivatalok és a járási hivatalok dolgozóinak, többi között azzal az indoklással, hogy az elmúlt években több sikeres átalakítást, fejlesztést valósítottak meg – mondta Bangóné Borbély Ildikó vasárnapi budapesti sajtótájékoztatóján.

A szocialista képviselő szerint nagy lehet a káosz a Miniszterelnökségen, ha "így akarják lekenyerezni" azokat az ügyintézőket, akiket lehetetlen helyzetbe hoztak.

A politikus azt mondta, nem értik, miért jelenti ki Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy sikeres volt az átalakítás, mert még csak most kezdődött el az okmányirodák és a segélyezési rendszer átalakítása. Felhívta a figyelmet arra: márciustól a segélyezési rendszer egy része átkerült a járási hivatalokhoz, és olyan híreket lehetett hallani, hogy "káoszba fulladt" az indulás. Hozzátette, lehet, hogy jövő kedden körülbelül negyedmillió ember szembesül azzal, hogy nem kapja meg az őt megillető pénzt.

A képviselő szerint a túlzott központosítás is azt jelzi, hogy káoszba fulladt a rendszer. Félőnek nevezte, hogy a családi támogatásokat sem kapják meg a megfelelő időpontban az érintettek. Azt mondta: a segélyezés átalakításánál hozzávetőleg negyvenmilliárd forint költségvetési pénzt vettek ki a rendszerből. Hozzátette, eközben több hírt is kaptak arról, hogy a járási hivatalokban kevesebb ember dolgozik, és az ügyeket heti öt nap helyett csak kettőn lehet intézni.

A Népszabadság a héten közölt egy birtokába került levelet, amely szerint fejenként 25 ezer forintos Erzsébet-ajándékutalványt kapnak a Miniszterelnökségtől a megyei és a fővárosi kormányhivatalok dolgozói. A lap megkereste a Miniszterelnökséget, ahonnan azt a választ kapták, hogy „Húsvét alkalmával a kormányhivatalok és járási hivatalok dolgozói egyszeri juttatásként 25 ezer forint értékű Erzsébet-utalványt kapnak. A juttatás az ügyintézőket és a hivatalok mindennapi működésében, az ügyfelek hatékony és gyors kiszolgálásában segítő munkatársakat, összesen 27 438 főt érint, a hivatalok vezetői és vezető beosztású kormánytisztviselői nem részesülnek juttatásban."

Bangóné Borbély Ildikó reagált a Fidesz azon kérésére, hogy a pártok legyenek tekintettel az ünnepekre. Szavai szerint attól, hogy próbálják leplezni, mi történik Magyarországon, "még a valóság szembejön velünk". Szavai szerint ezt jól jelzi, hogy Kriza Ákos, Miskolc fideszes polgármestere nem engedte meg, hogy a Gyermekétkeztetési Alapítvány az ünnepek alatt ételt osszon a városban. Hozzátette, hogy 2013-ban még a polgármester is beállt az ételosztók közé.

Végül arról is beszélt, hogy április 11-én délutánra demonstrációt szerveznek a fővárosi Batthyány örökmécseshez, ahol nemcsak a brókerbotrány érintettjeiért, hanem az "Orbán-kormány szociális károsultjaiért" is kiállnak.

 

 

11 éves unokájuk talált a meggyilkolt hosszúpályi házaspárra

A 11 éves unoka talált vérbe fagyott nagyszüleire – derült ki az RTL Klub híradójából. A gyerek a látványtól sokkot kapott, állítólag kórházba szállították.

A Híradó információi szerint az áldozatokat agyonverték. Az idős házaspár nemrégiben költözött Debrecenből Hosszúpályiba, a szomszédok nem ismerték őket és a gyilkosság estéjén sem láttak vagy halottak semmit.

Az emberölés elkövetésével egy 27 éves debreceni férfit gyanúsítanak, akit ma vettek őrizetbe a rendőrök.

 

 

Vadásznak a külföldi egyetemek a magyar diákokra

„Becslések szerint tízezernél is több magyar fiatal tanul külföldi egyetemeken, főiskolákon. Van olyan végzős középiskolai osztály, ahol a diákok fele külföldön tanulna tovább - az ország legjobb gimnazistáira pedig fejvadászokat küldenek a csúcsegyetemek" −   írja a penzcentrum.hu

Az Engame Akadémia felmérése szerint, minden ötödik középiskolás külföldön szeretne továbbtanulni. Ezt pedig a szülők 85 százaléka támogatná, akár pénzzel is. Jelenleg tízezernél is több magyar fiatal tanul külföldi egyetemeken. A legkedveltebb országok: Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Egyesült Államok, Hollandia és Dánia.

„Vannak olyan gimnáziumi osztályok Magyarországon, ahol a diákok fele külföldi egyetemen, főiskolán tervezi a továbbtanulást, a legjobb gimnáziumokat pedig rendszeresen figyelik a világ legjobb egyetemei, hasonlóan a fociklubok játékos-megfigyelőihez. Aki kimagasló eredményeket ér el például matematikából (mondjuk jól szerepel az OKTV-n), az számíthat arra, hogy már gimnazistaként ösztöndíj-ajánlatot tehet neki valamelyik külföldi csúcsegyetem - akár a Harvard vagy a Cambridge" − írja a lap.

Tandíj

Angliában átlagosan 9 ezer font (3,6 millió forint) a tandíj évente, amit sokan az ottani diákhitelből fizetik. Ez más EU-tagállamokból érkező halgatóknak is opció. A többi európai országban azonban jellemzően alacsonyabb a tandíj, vagy egyáltalán nincs. Amerikában nagyon változó a tandíj: a csúcsegyetemeken a tandíj és a megélhetés évi 60 ezer dollárnál (16 millió forint) is többe kerülhet.

Diákmunka

A cikk szerint a legtöbb országban diákmunkával legalább a megélhetés felét fedezni tudják a magyar tanulók. Az Egyesült Királyságban 8-15 fontos (3200-6000 forint) órabérrel végezhetnek diákmunkát, adómentesen. Összehasonlításként: a szigetországban hetente egy kollégiumi szoba 100 font (40 ezer forint) körüli összegbe kerül, az albérletet ennél kevesebből, fejenként 50-60 fontból (20-25 ezer forint) is ki lehet hozni (osztozva egy nagyobb lakás költségein), áll a cikkben.

 

 

MSZP: lehet, hogy negyedmillióan nem kapják meg a pénzüket

Az MSZP álságosnak tartja, hogy egyszeri juttatásként csaknem hétszázmillió forintnyi jutalmat utalnak ki húsvétra a kormányhivatalok és a járási hivatalok dolgozóinak, többi között azzal az indoklással, hogy az elmúlt években több sikeres átalakítást, fejlesztést valósítottak meg - mondta Bangóné Borbély Ildikó vasárnapi budapesti sajtótájékoztatóján.

A szocialista képviselő szerint nagy lehet a káosz a Miniszterelnökségen, ha "így akarják lekenyerezni" azokat az ügyintézőket, akiket lehetetlen helyzetbe hoztak.
   
A politikus azt mondta, nem értik, miért jelenti ki Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy sikeres volt az átalakítás, mert még csak most kezdődött el az okmányirodák és a segélyezési rendszer átalakítása. Felhívta a figyelmet arra: márciustól a segélyezési rendszer egy része átkerült a járási hivatalokhoz, és olyan híreket lehetett hallani, hogy "káoszba fulladt" az indulás. Hozzátette, lehet, hogy jövő kedden körülbelül negyedmillió ember szembesül azzal, hogy nem kapja meg az őt megillető pénzt.
   
A képviselő szerint a túlzott központosítás is azt jelzi, hogy káoszba fulladt a rendszer. Félőnek nevezte, hogy a családi támogatásokat sem kapják meg a megfelelő időpontban az érintettek. Azt mondta: a segélyezés átalakításánál hozzávetőleg negyvenmilliárd forint költségvetési pénzt vettek ki a rendszerből. Hozzátette, eközben több hírt is kaptak arról, hogy a járási hivatalokban kevesebb ember dolgozik, és az ügyeket heti öt nap helyett csak kettőn lehet intézni.
   
A Népszabadság a héten közölt egy birtokába került levelet, amely szerint fejenként 25 ezer forintos Erzsébet-ajándékutalványt kapnak a Miniszterelnökségtől a megyei és a fővárosi kormányhivatalok dolgozói. A lap megkereste a Miniszterelnökséget, ahonnan azt a választ kapták, hogy „Húsvét alkalmával a kormányhivatalok és járási hivatalok dolgozói egyszeri juttatásként 25 ezer forint értékű Erzsébet-utalványt kapnak. A juttatás az ügyintézőket és a hivatalok mindennapi működésében, az ügyfelek hatékony és gyors kiszolgálásában segítő munkatársakat, összesen 27 438 főt érint, a hivatalok vezetői és vezető beosztású kormánytisztviselői nem részesülnek juttatásban."
   
Bangóné Borbély Ildikó reagált a Fidesz azon kérésére, hogy a pártok legyenek tekintettel az ünnepekre. Szavai szerint attól, hogy próbálják leplezni, mi történik Magyarországon, "még a valóság szembejön velünk". Szavai szerint ezt jól jelzi, hogy Kriza Ákos, Miskolc fideszes polgármestere nem engedte meg, hogy a Gyermekétkeztetési Alapítvány az ünnepek alatt ételt osszon a városban. Hozzátette, hogy 2013-ban még a polgármester is beállt az ételosztók közé.
   
Végül arról is beszélt, hogy április 11-én délutánra demonstrációt szerveznek a fővárosi Batthyány örökmécseshez, ahol nemcsak a brókerbotrány érintettjeiért, hanem az "Orbán-kormány szociális károsultjaiért" is kiállnak.


 
Arhívum
Március
       
Április
         
Május
       
Június
         
Július
       
Augusztus
       
Szeptember
         
Október
       
November
         
December
       
MALOMVÖLGYI TÁBOR
Táborozás
MAGYARÍTÁSOK
Magyaritások
Hun TV
Hun TV
 
 

 

Fel