Fizetett politikai hírdetés  

 

Tovább szigorodott a vasárnapi zárva tartás

Tovább szigorított a parlamenti többség a vasárnapi zárva tartáson: már a világörökségi területeken sem nyithatnak ki az üzletek a hét utolsó napján. A többi napon ugyanakkor reggel hat óra helyett már fél ötkor várhatják a vásárlókat a boltok. Számos település eközben a turizmus érdekében enyhítésért próbál közbenjárni a kormánynál. Enélkül ugyanis a vasárnappal kapcsolatban épp azok a vállalkozások kerülnek lehetetlen helyzetbe, amelyeket a kormány eredetileg segíteni akart.

 

Bár még nincs itt az igazi szezon, a negatív tendencia már látszik

– mondta a lapnak Balassa Balázs, a Balatoni Szövetség elnöke, Szigliget polgármestere.

Nagyon sok üzlet ugyanis már jelezte, hogy nem tudnak majd kinyitni vasárnaponként a főszezonban. Alkalmazottat ugyanis ekkor nem állíthatnak be, családtagból pedig vagy nincs elegendő a bolt forgalmának kiszolgálására, vagy nincs meg a megfelelő szakképzettségük. Márpedig ez is feltétel.

A szövetség másfél hete levélben sürgette, hogy a kormány legalább a főszezonban, május és szeptember között engedélyezze a boltok vasárnapi nyitva tartását az üdülőhelyeken. Mint kiderült, a szervezet elnöksége egyhangúlag támogatta a megkeresést, választ azonban egyelőre nem kaptak a felvetésekre.

Mi ez a szigor? 

  • A hatályos szabályok szerint vasárnap csak a 200 négyzetméternél kisebb területű boltok lehetnek nyitva, de azok is csak akkor, ha a tulajdonos, vagy családtagja áll be dolgozni.
  • Emellett követelmény az is, hogy a pultnál vagy a pénztárnál dolgozónak szakirányú végzettsége legyen.

Az eredeti cél éppen az volt, hogy a multik helyett a kisebb üzleteket, családi vállalkozásokat hozzák helyzetbe, de a jelek szerint ezt nem sikerült teljesíteni. 

 

 

 

 

Dühöngő tüntetők fogadták Orbánt Pécsett

Nem minden pécsi örült a miniszterelnök látogatásának: az Együtt helyi szervezete tüntetést szervezett a városba tervezett atomtemető miatt. A tüntetők és Orbán Viktor szimpatizánsai többször konfliktusba keveredtek, kiabáltak, lökdösődtek – derült ki az RTL Klub híradójából.

A tüntetők hiába akartak Orbántól kérdezni, ő csak szimpatizánsai körében reagált a dühös emberekre:

Látjátok, borzalmas dolgokat mondanak, borzalmas dolgokat hazudoznak, rágalmaznak (...), provokálnak.

Az egyik tüntető szerint az a problémájuk, hogy a megkérdezésük nélkül döntenek az atomtemetőről. Orbán sajtótájékoztatóján arról beszélt, nem érti a tiltakozók ingerültségének és dühének az okát, de szerinte az lesz az atomtemető ügyében, amit a pécsiek akarnak.

Az MTI egyébként elfelejtett beszámolni a kormányfő ellen demonstrálókról.

 

 

 

 

Tüntettek gyakorlóiskolájukért a nyíregyháziak

Demonstráción tiltakoztak diákok, szülők és tanárok kedden az ellen, hogy a Nyíregyházi Főiskola Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola fenntartói jogát átadják a Klebelsberg Intézménytartó Központnak (Klik). A nyírségi megyeszékhelyen tüntetők tiltakozó petíciót adtak át a főiskola vezetőjének és a térségi országgyűlési képviselők meghatalmazottjainak. A szervezők szerint a demonstráción ezer-ezerötszázan vettek részt.

Az iskola szülői munkaközössége által meghirdetett tüntetés előtt tartott sajtótájékoztatón a szervezők elmondták, az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős államtitkára az elmúlt héten levélben utasította az intézményt jelenleg fenntartó Nyíregyházi Főiskolát, hogy az iskola fenntartói jogának a Klik-nek történő átadásáról folytasson véleményezési eljárást az érintettekkel, így a szülői szervezetekkel is.

A szülői közösség egyértelműen ellenzi a fenntartóváltást és a Klik-be történő beolvadást – hangzott el a tájékoztatón. A szülők szerint a fenntartóváltást a minisztérium nem tudta elfogadható módon megindokolni, a változtatással pedig szerintük megszűnne az iskola szakmai, szervezeti önállósága és mozgástere.

A cél, hogy a mintegy 875 diákot oktató és 66 pedagógust alkalmazó iskolát továbbra is a főiskola működtesse, mert csak így maradhat fenn a városban egyedülálló "apáczais szellem" – hangsúlyozták, majd bemutatták az újságíróknak a fenntartóváltás ellen összegyűjtött, csaknem 2900 aláírást tartalmazó petíciót.

A szervezők egyúttal kifejezték szolidaritásukat az ország valamennyi, "átszervezésre ítélt" gyakorlóiskolájával.

A sajtótájékoztató után az iskola udvarán összegyűlt, fehér pólókat viselő, lufikat és transzparenseket tartó tanulók, szülők és tanárok tiltakozó menetben az Erdő soron és a Sóstói úton át a Nyíregyházi Főiskoláig vonultak, ahol átadták a petíciójukat Jánosi Zoltán rektornak. A gyerekek kezében "El a kezekkel az iskolámtól!" és a "Nem akarunk Klik tagságot!" táblák voltak, sokan közülük a "Szeretünk Apáczai!" feliratú zászlókat lobogtattak, többen az iskola dalát énekelték.

Jánosi Zoltán beszédében hangsúlyozta: nem egy végleges döntés elősegítésére, hanem véleményezésre kérte fel a minisztérium a főiskolát.

A véleménynyilvánítás egy formáját láthatjuk itt ma – fogalmazott a rektor, majd megígérte, hogy ennek az állásfoglalásnak nemcsak a dokumentumban leírt részét közvetíti majd, hanem azt is, hogy mint a tüntetésen tapasztalta, a tanulók ragaszkodnak az iskolájukhoz, jelenlegi formájában, és ennek kulturáltan adtak hangot.

"Ezt bele fogjuk komponálni" a szenátusi véleménybe és így segítjük minisztériumot a "jó döntés meghozatalában" – mondta Jánosi Zoltán.

A tüntetők ezután a Kossuth térre vonultak, ahol átadták petíciójukat a térségi kormánypárti képviselők meghatalmazottjainak.

Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár múlt hét szombaton az M1 aktuális csatornán azt mondta, semmilyen döntés nem született és nem is fog születni a gyakorlóiskolák átvételéről az egyetemek és az iskolák véleményének figyelembevétele nélkül.

Közlése szerint a tárca megvizsgálta az állami felsőoktatási intézmények által fenntartott gyakorlóiskolák működését, ennek alapján a 70 intézményből mindössze 9 esetében tűnik úgy, hogy nincs elegendő pedagógus-hallgatója az iskolának, tehát a felsőoktatási intézménynek nincs feltétlenül szüksége arra a gyakorlóiskolájára. Ezért kérte azt az államtitkárság az érintett felsőoktatási intézményektől, hogy május 8-áig vizsgálják meg, valóban szükségük van-e az adott gyakorlóiskolára. Amint ezek a vizsgálatok megtörténtek, a tárca, az egyetemek és az érintett gyakorlóhelyek közösen hoznak majd döntést arról, hogy ki legyen az adott gyakorlóiskola fenntartója – mondta Palkovics László.

Az államtitkár hozzátette, amennyiben az a döntés születik, hogy egy intézmény kerüljön át a Klik fenntartásába, különösebb változás nem lesz, mivel ezek az iskolák most is állami fenntartásban vannak, hiszen az egyetemek is állami fenntartásúak.

 

 

 

 

 

Tarlós Pityu a kormányhoz fordul az Illatos úti szennyezés ügyében

Tarlós István a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén napirend előtt bejelentette: főpolgármesterként a kormányhoz is fordul a probléma miatt, és a lakosságnak a főváros a saját mozgásterében minden támogatást megad.

Nincs mozgástér

Felkéri Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettest és a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezetőit, hogy tartsanak helyszíni szemlét az Illatos úti telepen. A fővárosi önkormányzatnak jogi felelőssége és feladata nincs az ügyben, így mozgástere sincsen. A jogi lehetőségeket 2007-ben elvették a fővárostól, ugyanis azóta állami felszámoló működik a területen - mondta Tarlós István.

Tarlós István azt is mondta, a kormány nem közömbös a probléma iránt, és úgy tudja, hogy a Illatos úti környezetszennyezés a szerdai kormányülésen téma lesz.

 

 

 

 

A bukás anatómiája

1989-90-ben az ország ölébe hullott a szuverénitás. Ezzel csatlakozhatott volna a fejlett világ fő áramához, a main stream-hez, az euro-atlanti kultúrához, a liberális jogállamok, a parlamentáris demokráciák családjához. De a magyarság ezt a sanszot megbocsáthatatlan módon elpackázta: egy sci-fibe illő szaltó mortáléval visszaugrott az időben, és a Horthy korszaknál kötött ki. Hogy ma Orbán Viktor, Vona Gábor vagy a pityipalkó gyakorolja-e a diktatúrát, tökmindegy; a lényeg, hogy míg a világ 2015-nél tart, Magyarország az ezerkilencszázharmincas – méghozzá a magyar ezerkilencszázharmincas – években jár, és ez a nyolcvan évnél is sokkal nagyobb lemaradás emberi számítás szerint behozhatatlan.

Mindörökre.

Olvasom a hírekben, hogy valaki annak kapcsán, hogy a Jobbik „történelmi” győzelmet aratott Tapolcán (és ettől mindenki, aki nem Jobbikos, úgy kiakadt, mintha ez nem lenne éppolyan magától értetődő, minthogy „nyáron nő a zab, és éjszaka van, ha nem süt a nap”), azt nyilatkozta, hogy: „ha van ember, aki ezért a 25 évért felelős, az akár tetszik, akár nem, első helyen és döntően Orbán Viktor.”

Hát egy frászt! Ez a látszat ma, 2015-ben, amikor a magyar égen a nap helyett Orbán Viktor feje világít. De ennek a valósághoz annyi köze van, mintha azt mondanánk, hogy a húsvéti fagyokért a húsvéti nyúl a felelős.

Mi is történt az elmúlt 25 évben? Az elmúlt 25 év arról a bukásról szól, amivel a gondolatmenetemet elkezdtem. Arról, hogy Magyarország az ajándékba kapott szuverenitását arra használta föl, hogy visszacsatoljon a Horthy-rendszerhez. Ezért Orbán nem felelős. Miért nem? Mert Orbán, ez a moral insanity, aki soha semmiben nem hitt, semmilyen vallása, meggyőződése, erkölcse, ideológiája nem volt, csak egyet akart konokul: totális hatalmat. És ami a hatalommal jár: kompenzálni minden sérelemért és kudarcért, ami pelenkás kora óta érte. Gyanítom, hogy még a korlátlan szabadrablás, a levegővétel természetességével űzött korrupció is csak másodlagos cél. Az első a hatalomgyakorlás kéje és mámora, a permanens sikerélmény, hogy minden szavára – mit szavára, minden gondolatára! – fanatikus alattvalók serege ugrik.

Ezt akarta. A többit nem. Az csak jött magától, illetve mások akaratából. Az ő voluntarizmusa csak arra vonatkozott, hogy mindig fölül legyen, hogy a hatalom a markába kerüljön, és azt aztán a markából ki ne engedje; s ezt úgy érte el, hogy vakon engedelmeskedő embereivel mindig odanyomult, ahol a politikai térben vákuumot észlelt. Ha a kommunista-gyalázás látszott célravezetőnek, akkor komcsizott, ha a liberalizmus, akkor liberális lett, ha a konzervatív polgári duma jött be, akkor konzervatív lett, ha a klerikalizmus, akkor hívő katolikussá vált, ha magyarkodni kellett, ő volt a legnagyobb magyar, ha a rasszizmus jött be, akkor rasszista volt, de ha úgy volt előnyös, hogy hízelegjen a zsidóknak, a zsidók védelmezőjeként rántott kardot – mikor mi volt a trendi.

Az állam én vagyok, mondotta volt XIV. Lajos.

A haza én vagyok, mondta I. Orbán Viktor.

A haza nem lehet ellenzékben.

Én, Orbán Viktor, nem lehetek ellenzékben!

Na, ez az, amiért Orbán Viktor a felelős. A többiért nem. A rendszerváltást nem ő csinálta, hiába akarja most elhitetni a világgal, az oroszokat sem ő zavarta ki, azok már mentek kifelé, amikor nagy bátran utánuk ordibált, hogy konyec, takarodjatok! Ő csak egy nagypofájú, borotválatlan nímand volt, akit a pártállam addig a tenyerén hordozott, és a gátlástalanságával megtévesztett egy csomó jobbsorsra érdemes vén szamarat.

A bukást Orbán csak befejezte, lehet, hogy a pontot az i-re majd Vona teszi föl, de nem vele kezdődött.

A visszacsatolás Horthyhoz szent Antall Józseffel kezdődött. Miért is avatjuk ma szentté? Nem csak azért, mert idejében meghalt. Azért is, mert ahhoz képest… szóval a nyilas Csurkához képest, a nyíltan náci Boross Péterhez képest, pláne Orbán Viktorhoz képest, hát már-már szentnek tekinthető.

Ahogy Lenin is Sztálinhoz képest, ahogy Mussolini Hitlerhez képest, ahogy még Horthy Miklós is Szálasihoz képest mégiscsak ugye… szinte szerethető volt.

Jó, tudom, tudtuk már Einstein előtt is józan paraszti eszünkkel, de Einstein óta aztán tudományosan alátámasztva is tudjuk, hogy a világmindenségben nincs egyetlen stabil pont sem, vagyis minden dolog és jelenség valamihez képest valamilyen, mégis utálom a politikai értékítéletnek ezt a sunyi relativizmusát, hogy a kisebb gazember a nagyobb gazemberhez képest még direkt szeretetreméltó, és fogadjuk el boldogan a kisebbik rosszat, mert lehetne rosszabb is!

„Zsidó örömök…” – írtam egy régebbi dolgozatomban arról, hogy az asszimilálódott magyar zsidók is azzal bíztatták magukat az egész Horthy rendszer alatt, hogy „ne szólj egy szót sem, lehetne rosszabb is”. Hát lett. Amikor végül rájuk csapódott Auschwitzban a gázkamra ajtaja. És azt is leírtam már, hogy „egyik ordas eszme sem rehabilitálhatja a másikat. A magyar közgondolkodás egyik rákfenéje az a tévhit, hogy a Horthy rendszert fölváltó sztálinista Rákosi-diktatúra aljasságai visszamenőleg igazolhatják a Horthy korszak aljasságait…”, és így tovább.

Ez a lehető legkárosabb okoskodás.

Tudomásom szerint Antall a szovjet megszállás idején, még Kádár puha diktatúrája alatt is tiszta maradt, de ez nem zárja ki, hogy Horthy (főleg Bethlen) nosztalgiákban szocializálódjon, erre predesztinálta az Antall család szelleme is. Horthy Magyarországa pedig még a Bethlen konszolidációval följavítva is, akárhogy szépítjük: klerikál-feudális fasizmus volt. Antall ’32-ben született, velem egyidős, tizenhárom éves volt 1945-ben, elég érett kamasz már ahhoz, hogy a saját bőrén érezze a Horthy rendszert, de nem onnan látta, ahonnan én, ő nem a halálraítéltek közé tartozott. Számára a Horthy-, főleg a konszolidált Bethlen-korszak a magyar úriemberek idealizált világa volt (amelynek szörnyű valóságát, a hárommillió koldus országát gyerekként nem élhette át), ezt a nemes úri világot tette aztán tönkre – az ő tudatában – a háború, a tengelyhatalmak sajnálatos veresége, és a „proli” nyilas csürhe, a vérengző lumpen elemek hatalomátvétele, ami megakadályozta, hogy bölcs ország-gyarapító kormányzó urunk a megfelelő pillanatban – egy elegáns, jobb körökben mozgó gentlemanhez méltó sasszéval – kilépjen abból a háborúból, amelybe – természetesen(!) – akarata ellenére „sodródott” bele. Antall József ezt így sohasem jelentette ki, de cselekedetei egyértelműen erre a szemléletre vallottak. Az a gondolat, hogy a magyar szuverénitás 1944 március 19-ig, a német megszállásig tartott, és ami azóta történt azért a magyarság nem felelős, nem Orbán Viktornak jutott eszébe, de még csak nem is Schmidt Máriának. Ezt Antall József sugallta, ő képzelte onnan folytatni, ahol akkor abbamaradt. Egy gentleman-like úri Magyarországnál.

Antall József parlamentje, ahol a jobboldali koalíció volt többségben, szavazta meg az ellenzék lagymatag tiltakozása mellett a köztársaság címeréül a Kossuth címer helyett a szentistváni Nagy-Magyarország koronás címerét. Milyen köztársaság az, amelynek címerén korona virít? Ez a skizoid fából vaskarika eleve zárójelbe tette a Harmadik Magyar Köztársaságot húsz évvel azelőtt, hogy Orbánék az ország nevéből kitörölték a „köztársaság” meghatározást. Könnyű dolguk volt, a köztársaság – szimbolikusan – a létrejötte pillanatában sem volt köztársaság: a Horthy-féle király nélküli királyság szellemi gyermeke volt.

A szimbólumok ereje sokkal nagyobb, mint azt álmunkban is gondolnánk.

A másik ilyen, a Horthy nosztalgiákat fölerősítő szimbolikus aktus Antall József miniszterelnöksége alatt, Horthy hamvainak a hazahozatala volt. Ezzel az életveszélyes, múltba néző szimbolika, a Horthy kultusz már közvetlenül a rendszerváltás utáni magyar élet ideológiájává lett. Az ország-veszejtő Horthy Miklós őfőméltósága hamvait a családi birtokon a magyar állami és kormányzati vezetők könnyes asszisztenciája mellett ünnepélyesen magyar földbe helyezték, ezzel beszennyezve, bemocskolva az elkövetkező századokra a magyar földet, és rehabilitálva a véres-szennyes és végül a Szálasi tömeggyilkos hordáinak haláltáncos orgiájában végződő Horthy-korszakot.

És a baloldal három cikluson keresztül nem volt képes buldózerekkel kiforgatni a magyar földből ezt a szimbolikus mocskot, ezt a fertőzetet, mert mással, a zsebek megtömésével, harácsolással, korrupcióval volt elfoglalva.

Horthy a nép körében, az asszimilálódott zsidókat, a túlélőket és a túlélők utódait is beleértve még mindig, fél századdal szégyenletes országlása után is, népszerű volt. Nem csak arról volt szó, hogy Horthy nevével szavazatokat remélt szerezni az uralkodó jobboldali koalíció. (Ez a pragmatikus szempont, ez kézenfekvő és érthető lett volna.) Sajnos arról volt szó, hogy a konzervatív, jobboldali rendszerváltó politikusok, a lakosság többségével együtt, maguk is úgy érezték, hogy Horthy úri Magyarországa volt az az ideális világ, amelyet a szovjet megszállás félbeszakított, és a szovjet csapatok kitakarodásával az ölünkbe hullott szuverénitás, nemzeti önrendelkezés azt jelenti, hogy végre helyretolódott a kizökkent idő, és az ország élete visszatérhet abba a normális kerékvágásba, amelyből a háború kizökkentette.

A rendszerváltó konzervatív jobboldal tökéletesen elfelejtette, mert el akarta felejteni, hogy Horthy háborús bűnös volt, akit ki kellett volna végezni. Sztálin közbenjárására kerülte el, hogy a vádlottak padjára ültessék a Nürnbergi Perben, pontosan azért, mert Sztálin nem akart mártírt csinálni egy népszerű figurából abban az országban, amelyet Jaltában és Potsdamban már a szovjet övezethez csatoltak. Horthy egymillió ember haláláért felelős. Mindenben kiszolgálta a nácikat. Azzal, hogy a német megszálláskor nem mondott le, mintegy ernyőt tartott a végső megoldás zavartalan lebonyolítása, a zsidóság halálgyárba hurcolása fölé. Az ő engedélyével állították a magyar közigazgatást, a teljes infrastruktúrát a népirtás szolgálatába. Azzal, hogy a helyén maradt, azt a látszatot keltette, hogy minden törvényes. A zsidók számára azt az illúziót keltette, hogy megvédi őket, (mint ma Orbán Viktor).

A nácikkal szembe lehetett volna szállni. Lehetett volna emelt fővel tisztességes emberként, igazi hazafiként, akár hősként is meghalni. De Horthy gyáva, gyenge, jellemtelen, szolidaritásra, empátiára képtelen, ostoba fráter volt, aki nem tudott mást, mint megjelenni. Elegánsan, magyar úriemberként, snájdig katonatisztként ellentengernagyi egyenruhában megjelenni. Lovagolni, úszni, teniszezni és bridzsezni – azt igen! De országot vezetni? Soha! Nem is akart. Csak sodródott. És a körülményekre mutogatott. De a rangot, azt imádta! Ha már egyszer belehuppant a kormányzói székbe, nem tudta elképzelni magát hatalom nélkül. A nácik kiszolgálása árán is meg akarta őrizni azt a kormányzói széket. Maga hajtotta végre azt, aminek a veszélyére hivatkozva hatalomban maradt. A zsidókat egyszerűen eladta a náciknak. Ha Magyarország nem szolgálja ki a németeket, akkor nem tudták volna a népirtást ilyen olajozottan, és ezekben a méretekben végrehajtani.

Horthyt azzal szokták védeni, emlékirataiban ő maga is ezzel védekezett, hogy nem volt más választása. Ez hazugság. De a népszerűségének éppen ez a hazugság volt a kulcsa. Horthy azért hivatkozhatott arra, hogy őt mindenbe belesodorták: a történelem, a körülmények, a németek, a végzet, a BALSORS, mert a társadalom, melyet vezetett, éppúgy nem ismerte az autonóm, felelős, racionális cselekvést, ahogy ő. A magyar társadalom döntő többsége is „kívülről irányított” (David Riesman), sodródó, felelősséget nem vállaló, másra mutogató, autonómiára képtelen alattvalókból állt és áll ma is, [aki] „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít vagy parancsot követ”. Vagyis Horthy és a magyarság zöme megtalálta egymást, mint zsák a foltját, ezért lehetett a magyar népet szolgaságba tipró Horthy huszonöt éves országlása alatt olyan népszerű, és ezért lehetett a Horthy-kultuszt a rendszerváltással újjáéleszteni.

Ezért tudta Antall József parlamentje villámgyorsan elfogadtatni a koronás címert a Kossuth címer helyett.

A szimbólumok fontosak.

Itt adták el a magyarok a lelküket. Itt adták föl a köztársaságot, a haladást. Itt fogadták el Dózsa György helyett Werbőczyt. Kossuth helyett a Habsburg monarchiát. Ady helyett Tisza Istvánt, a geszti bolondot. Őszirózsás forradalom helyett a király nélküli királyságot, Károlyi Mihály helyett Horthy Miklóst, a lovas-tengerészt. Itt tagadták meg a magyar progressziót és fogadták el a konzervatív nosztalgiákat. A magyar álmot, a LEGYEN ÚGY, MINT RÉGEN VOLT könnyes-giccses sírvavigadását.

Itt alapozták meg a fülkeforradalmat.

A Horthy nosztalgiával együtt egy másik, Horthy személyével szorosan összefüggő motívum is belekerült abba a retrográd szimbólumrendszerbe, amely meghatározta a rendszerváltás utáni negyedszázadban a magyar közgondolkodást: Trianon. Trianon az a bűvös, misztikus, szimbolikus hívószó, amely a magyar politikai beszéd nyelvezetét a racionalitás helyett az irracionális, érzelmi, sőt érzelmes, hamis illúziók tartományába löki.

A trianoni békeszerződés nem Magyarországot osztotta föl, hanem a Monarchiát. A határokat etnikai alapon húzták meg, hogy egy multinacionális föderáció helyett a Habsburg Monarchia helyén több szuverén nemzetállam alakuljon, ami – gondolták a győztes hatalmak –, kevesebb konfliktussal jár majd. Hogy ez jó ötlet volt-e, azon lehet vitatkozni. Azon is, hogy a határokat Magyarország részére kedvezőbben is meghúzhatták volna.

De ordító igazságtalanság a nemes magyar nemzetet nem érte. Az öntelt, xenofób, az összes szomszédját lenéző és megvető, a magyar szupremácia álomvilágában andalgó magyarság azt kapta, amit megérdemelt.

Az egzisztenciáját a közigazgatásban megtaláló magyar dzsentri réteget, a történelmi uralkodó osztályt személyes veszteség érte, az igaz. De a magyar parasztnak vagy a városi prolinak teljesen mindegy volt, hogy Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kassa és Szepesváralja, Eszék vagy Újvidék magyar közigazgatás alá tartozik-e vagy sem. De el lehetett hitetni velük, hogy a nyomorúságukat nem a retardált feudális viszonyok, nem az állampolgárt semmibe vevő, gőgös, urizáló, a hajlongó alázatot megkövetelő dzsentri-közigazgatás, nem a beígért földreform elcsalása, nem a karvalytőke harácsolása, nem a manipulált piacgazdaság, hanem Trianon, és a polgárosodásban élenjáró zsidóság okozza.

A „szörnyű” sérelem, az ország megcsonkítása a háborús vereség pillanatában hiába kiáltott bosszúért, csak bűnbakért kiálthatott.

Bűnbaknak pedig a terrorista különítményeseivel bevonuló Horthy Miklós, aki készségesen fogadta el az entente-tól a hatalomért cserébe a trianoni határokat – hogy aztán a következő pillanatban már álszent siránkozással telepanaszolja Európát a magyart(!) ért „rettenetes igazságtalanság” miatt –, odalökte a sértett magyarságnak a zsidókat.

A koronás magyar címer, ez a Trianon előtti Nagy-Magyarországra emlékeztető ikon éppen úgy, mint az irredenta politikát megszemélyesítő Horthy Miklós hamvainak a repatriálása arról beszélt, hogy a magyar lélek soha nem fogadhatja el az „országcsonkítást”, és bár a nemzetközi politikai erőviszonyok nem teszik lehetővé, hogy hangosan kimondják, a magyar szívekben mindörökké visszhangzik a NEM, NEM, SOHA! A Trianonban elszenvedett sérelem állandó ébrentartása azt az általános magyar életérzést jelenti, hogy az egész világ a magyar ellensége, és ez a sértődött szerep roppant kényelmes, mert fölment a verseny, a küzdelem, a személyes autonómia megteremtésének követelménye alól.

Horn Gyula és az MSZP-SZDSZ koalíció több mint hetven százalékos többség birtokában sem tudott ezen változtatni – de nem is akart. Egyrészt nem tudott odafigyelni, mert el kellett kerülni az államcsődöt, ami a Horthy nosztalgiákba szédült Antall kormányzat dilettantizmusa következtében fenyegetett, és végre kellett hajtani az elmúlt negyedszázad egyetlen valamirevaló gazdasági reformját, a Bokros-csomagot, másrészt senki nem súgta meg a vezetőknek, milyen erővel bírnak a kommunikáció századában a szimbólumok. De ha oda is figyeltek, eszük ágában sem volt konfrontálódni a Horthyval rokonszenvező tömegekkel.

A baloldal ezen az alapon sosem vette föl a harcot sem az antiszemitizmus, sem a romagyűlölet ellen, sosem akart konfrontálódni a zsidókat, cigányokat utáló magyar választókkal, inkább elvtelenül hallgatott. Mert rossz volt a lelkiismerete. Mert a szocialista párt ahelyett, hogy megvédte volna a kiszolgáltatott tömegeket a rendszerváltás okozta gazdasági nehézségektől, az átállással járó életszínvonal zuhanástól, képviselői a liberálisokkal együtt vastagon benne voltak a privatizációnak nevezett törvényes szabadrablásban és korrupcióban, ráadásul nem bírta lemosni magáról az „utódpártiság” bélyegét. És ezen az alapon tért ki az elől is, hogy szembeszálljon az újjáéledő Horthy kultusszal. Így sikerült elérni, hogy a Szovjetunió összeomlása után, Európában kizárólag Magyarországon, visszafelé folyjon az idő.

Annak a jogász-kollégiumban szerveződő fiatal véd- és dacszövetségnek, melyből a Fidesz, Orbán vezéri szerepét elfogadva, kinőtt, nem ez a visszarendeződés volt az elsődleges célja. A csapat csak belement ebbe a visszarendeződésbe, cserébe a totális hatalomért. Ez volt a könnyebb ellenállás útja. Így lehetett az autonóm magatartástól, a versenytől eleve ódzkodó, a balsorsot az önsajnálat kábítószerével föloldó, a sikertelenségből a fölsőbbrendűség gőgjébe menekülő magyar tömegeket elaltatni, hipnotizálni, engedelmességre, sőt a szeretett vezető iránti rajongásra bírni úgy, hogy közben ne vegye észre, hogy ezalatt kiforgatják mindenéből. Aki a valóság hűvös levegője helyett biztonságosabbnak érzi az álmok melegét, azt könnyű elkábítani azzal, hogy „merjünk nagyot álmodni”, meg hogy „Magyarország jobban teljesít”.

A baloldal három cikluson keresztül sem bírta megakadályozni, hogy beteljesüljön ez a végzet, mert sosem figyelt a saját szellemi holdudvarára, amely húsz éven át sikítva figyelmeztette arra, hogy mi készül. Nem akarta tudomásul venni, hogy a demokráciát nem lehet a demokrácia elszánt ellenségétől megvédeni anélkül, hogy ne tanítsa meg előbb demokráciára azokat, akiknek eddig fogalmuk sem volt róla, hogy az mi fán terem. És azt sem fogta föl, hogy nem jár a szabadság annak, aki a szabadságra tör! Aki önmagán kívül mindenkivel szemben intoleráns, azt nem illeti meg a tolerancia!

Nem erre figyeltek. Mindenekelőtt, bűnös módon, a saját zsebük megtömésére figyeltek. Ezenfelül demokráciát, plurális parlamentarizmust, jogállamot, versenyalapú piacgazdaságot játszottak egy olyan országban, ahol az emberek túlnyomó többsége nem is ismerte ezeket a fogalmakat, és nem is kívánta megismerni őket.

Ez a többség aztán, persze, hogy hagyta magát bepalizni, attól, aki még csak nem is ígért mást, csak annyit, hogy ha győzünk, „minden rendben lesz”. 2010-ben a Fidesznek egyetlen komoly programja volt: megbízható többséget!

És ezzel győzött.

Az unortodox gazdasági varázslat, az egypólusú politikai erőtér, az „illiberális demokrácia” (a fából vaskarikának ez az újabb szép, kövér példánya) – vigyázó szemüket Moszkvára, Isztambulra, Pekingre, Bakura vetve – kiválóan működik a mindent elsöprő nagy győzelem, a „fülkeforradalom” óta mind a mai napig a Horthy nosztalgia igézetében.

És ezen a helyzeten mit sem változtat, hogy a Jobbik, ez a Fidesz fészekben nevelt fióka, melyet Orbán Viktor a csőréből etetett, nem csak a szárnyait bontogatja, de egyre merészebb szárnycsapásokkal köröz a kedves vezető feje fölött a haza egén.

Ez is elég unortodox jelenség: egypólusú politikai erőterek, illiberális hatalmak fészkében ritkán kelnek ki olyan fiókák, akik szemet vetnek az egész fészekre, de hát az unortodox megoldások, úgy látszik, diffundálnak. Az orbáni gyakorlat ebben is kivétel.

A Fidesznek eredetileg arra kellett a Jobbik, hogy legyen kire mutogatni, bizonyítván – az EU pénzforrások biztosítása céljából –, hogy a Fidesz a mérsékelt konzervatív erő, a szélsőség a Jobbik. Orbán úgy gondolta, marad a gyerek, ha játszik, de ha pimaszodna, két pofon majd a helyére teszi. Ám a Jobbik mégis a fejére nőtt. Miért?

A Fidesz mindent sikeresen végrehajtott a Jobbik programjából, egyetlen ponton látszik a fióka elhúzni, és ez a korrupció megfékezése című programpont, amiről eddig úgy tűnt, annyira lejáratott, elkoptatott szlogen (talán nincs olyan párt a világon, amelynek a programjában ne szerepelne), hogy már az értelme sem jut el az átmosott agyú népekig.

De a Fidesz túlrázta a rongyot. Túlharácsolta magát. Túl sok a luxus utazás, a luxus palota, túl nagy aranyból van a nyakkendőtű, túl sok ékszer csörög a hölgyeken, túl van fényezve a páncélozott luxuskocsi, túlméretezett a bazinagy Fidesz lagzi, túl hangos a lakodalmas rock.

Újgazdagéknál, ahol csak dohány van, de kultúra nincs, előfordul ilyen aránytévesztés.

Ez lehetett az a pont, ahol a Jobbik elmasírozott a Fidesz mellett, mert ez volt az egyetlen olyan „programpont”, aminek teljesítésére a választók 2010-ben elég határozott felhatalmazást adtak. Másra szinte nem is tudtak volna felhatalmazást adni, hiszen a rendszerváltás kezdete óta jobboldalon is, baloldalon is minden kampány, közbeszéd, minden politikai vita a korrupcióról, természetesen a másik fél korrupciójáról szólt.

A legutóbbi időkig úgy látszott, hogy a korrupciós vádakat a Fidesz sikerrel – és némi joggal – hárítja az elmúlt nyolc évre, a szocialista kormányokra. De egy ponton túl nem megy már a dolog. Most a Jobbik még tiszta, még nem került a húsosfazék közelébe. De ha egyszer a hatalom birtokába jut, szabad lesz az út a húsosfazékhoz is – és ha odakerül, borítékolhatom, hogy nem lesz képes ellenállni. Abban a fészekben, ahol a tojásból kibújt, nem tanult morált.

De ezt a szakadékot, amibe az Ország került nem lehet átugrani. Le kell zuhanni a szakadék legmélyére, hogy a túloldalon föl lehessen belőle kapaszkodni.

Annak, aki túléli a zuhanást…

 

 

 

 

Orbán halálbüntetéses szavai kiverhették a biztosítékot az EP-ben

Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke szerdán Strasbourgban közölte: telefonbeszélgetést kezdeményezett Orbán Viktor miniszterelnökkel a halálbüntetésről szóló kijelentései miatt.

Az EP szerda délelőtti ülésének kezdetén Jörg Leichtfried osztrák szociáldemokrata EP-képviselő első felszólalóként, a nemzetközi média jelentéseire hivatkozva azt mondta, hogy Orbán Viktor felvetette a halálbüntetés visszaállításának gondolatát.

Schulz Leichtfeldnek adott válaszában közölte: ő is olvasta az erről szóló beszámolót, és kezdeményezte, hogy telefonon beszélhessen a magyar miniszterelnökkel.

 

 

 

 

Britek: Orbán halálbüntetést és munkatáborokat akar

A magyar miniszterelnök vissza akarja állítani a halálbüntetést és munkatáborokat akar építeni a bevándorlóknak – ilyen címmel írt cikket a The Guardian Orbán Viktorról. A brit lap kiemelte, hogy a halálbüntetés ellentétes az európai uniós joggal, az új nemzeti konzultáció pedig egy bevándorlásellenes manifesztum, ami egyenlőségjelet tesz a bevándorlók és a terroristák közé. Orbán a bevándorlókat arra is kényszerítené, hogy táborokban dolgozzanak – idézte a hvg.hu szemléje.

A Guardian azt is részletezte, hogy Orbán rendszeresen kritizálja az EU-t, míg Vlagyimir Putyint példaképének tartja; a halálbüntetés témáját pedig egy fiatal nő meggyilkolásával kapcsolatban hozta elő.

Az újság emlékeztetett: Magyarország 1989-ben törölte el a halálbüntetést, az EU-vezetők pedig már szerdán arról beszéltek, hogy ha Magyarország visszaállítja a halálbüntetést, akkor megkurtítják uniós jogait.

A lap arról is cikkezett, bár a Fidesznek nagy többsége van a parlamentben, Tapolcán veszített a Jobbikkal szemben, így Orbán szélsőjobboldali retorikával próbál szavazókat átcsábítani a Fideszhez.

 

 

 

 

A Fidesz minden harmadik szavazóját elveszítette

A tavaly tavaszi országgyűlési választások óta eltelt egy évben számottevő mértékben átalakult a pártok támogatottsága, bár az erősorrend csak kisebb mértékben változott. Továbbra is Fidesz-KDNP a legnépszerűbb párt, de az elmúlt egy évben elvesztette szavazótábora harmadát, míg a Jobbik jelentős mértékben erősödött, így lényegesen csökkent a különbség a két párt között, miközben egyre szűkül a baloldalon az MSZP-DK közti olló is – derül ki a Tárki Társadalomkutatási Intézet Zrt. legfrissebb, áprilisi pártpreferencia-kutatásából.

A legutóbbi, januári kutatáshoz képest a kormánypártok szavazótábora nem változott a teljes népesség körében, januárban 24 százalék, áprilisban 23 százalék volt, a pártválasztók körben viszont 41 százalékról 38 százalékra módosult az arányuk.

A második legerősebb párt továbbra is a Jobbik, amelynek tábora a teljes népességen belül 12 százalékról 14 százalékra, a pártválasztók körében pedig 21 százalékról 24 százalékra nőtt január és április között.

Befagyott az MSZP

Ugyanekkor az MSZP támogatottsága szinte változatlan maradt: a teljes népesség körében 11 százalék után 10 százalékon állnak, míg a pártválasztók között 19 százalékról 17 százalékra változott szimpatizánsaik aránya.

A Demokratikus Koalíció a teljes népességen belül januárban 6 százalékot, áprilisban 5 százalékot kapott, a pártválasztók körében 10 százalék után 9 százalékon áll.

Az LMP mindkét hónapban 3 százalékos a teljes népesség és 5 százalékos a pártválasztók körében, míg az Együtt valamint a PM egyaránt 1-1 százalékot vonz mindkét választói csoportban. A teljes választókorú népesség 40 százalék nem tud vagy nem akar pártszimpátiával kapcsolatban válaszolni.

Sokat veszített a Fidesz

Bár az év elejéhez, januárhoz képest csak kisebb változások mutatkoztak és inkább a stabilitás jellemezte a pártok erőviszonyait, érdemes megvizsgálni azt, hogy miként változtak a pártok bázisai az elmúlt 12 hónap folyamán a teljes népesség körében.

A parlamenti választást követő első felméréshez, vagyis 2014 májusához képest jelentős változások zajlottak le mind a kormánypártok és az ellenzék viszonylatában, mind pedig az ellenzéken belül. A Fidesz-KDNP tábora körülbelül harmadával csökkent 33 százalékról 23 százalékra, miközben 28 százalékról 34 százalékra nőtt az ellenzéki pártok együttes támogatottsága.

Erősödő Jobbik

Természetesen nem lehet egyetlen blokként kezelni az ellenzéki pártokat, hiszen a kormánypártoknak van jobboldali és baloldali ellenzéke egyaránt, amelyek egymással is vetélkednek, de még a baloldali ellenzéki pártok is rivalizálnak egymással. A Jobbik erősödését érzékeltethetjük azzal, hogy miként változott a párt bázisának nagysága a kormánypártokhoz képest, de úgy is, hogy miként változott a legnagyobb baloldali párthoz képest.

Míg korábban a Fidesz-KDNP tábora több, mint háromszor (3,2) nagyobb volt a Jobbikénál, addig ez az arány ma már mindössze alig több, mint másfélszeres (1,6). Ezen túlmenően a Jobbik mára már egyértelműen a legnagyobb ellenzéki erővé vált. Egy évvel korábban a jobboldali radikális tábor méretében az MSZP táborral azonos nagyságú volt (10-11 százalék), 2015 áprilisában viszont már a Jobbik tábora közel 40 százalékkal (4 százalékponttal) nagyobb, mint a szocialistáké.

Szűkülés a baloldalon

A baloldali pártok között is lezajlott egyfajta átrendeződés az MSZP és a Demokratikus Koalíció versengésében. Míg tavaly májusban a szocialista tábor közel négyszer (3,9) nagyobb volt, mint a DK-é, addig mostanra ez az arány kétszeresre mérséklődött.

Máshol is befagytak az erőviszonyok

Legutóbb az Ipsos közölt adatokat a pártok támogatottságáról. Szerintük sem történt számottevő változás a pártok támogatottságában az elmúlt egy hónapban. Továbbra is vezet a Fidesz–KDNP, de egyik párt támogatottsága sem változott érdemben márciusban – derült ki a Nézőpont Intézet márciusi felméréséből.

 

 

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Verseny nélkül nyertek tízmilliárdos közbeszerzést Mészáros Lőrincék

Mészáros Lőrinc cége, a Mészáros és Mészáros Kft. és a Békés Drén Kft. konzorciuma nettó 9,9 milliárdos pályázaton nyerte el gáterősítési munkálatok kivitelezésének jogát. A pályázat egyszereplős volt, így nem akadt versenytársuk – értesült a napi.hu.

A közbeszerzést az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) írta ki a Közép-Tisza-vidéki, az Alsó-Tisza-vidéki, a Körös-vidéki és a Tiszántúli vízügyi igazgatóságok területére eső árvízvédelmi munkák elvégzésére és az Unió fogja finanszírozni. A projekt megvalósításának becsült értéke 9 896 864 191 forint volt, ehhez képest a konzorcium nettó 9 900 000 000 forintért tett ajánlatot.

A Mészáros és Mészáros Kft., illetve a Békés Drén Kft. az OVF egy korábbi, 34 milliárdos tenderének is a nyertesei között voltak a Drén-Aqua Konzorcium és a Duna Aszfalt Kft. mellett.

 

 

 

 

Továbbra is mohó állam lesz Magyarország

A személyi jövedelemadó mértékének csökkenése ellenére 2016-ban a munkát terhelő adó- és járulékok mértékét tekintve továbbra is az egyik legmohóbb állam lesz a magyar – írja az Mfor.hu.

Jelenleg a teljes adóék 49,03 százalék. Ez azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségnek összesen hány százalékát vonja el az állam különböző adók és járulékok formájában.

A lap számításai szerint az szja csökkentés után a 49,03 százalékos adóék 48,25-re fog mérséklődni. Ezzel viszont az uniós rangsorban nem fogunk előkelőbb helyre kerülni. Jelen állás szerint ugyanis csak Belgium von el többet adók és járulékok formájában, 49,9 százalékot, mögöttünk pedig Franciaország áll 45,2 százalékkal.

Ha a régiót nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 2014-es adatok alapján ugyanis míg Csehországban 39,7 százalék az adóék mértéke, addig a szlovákoknál 38,6, a lengyeleknél pedig 34,8 százalék.

 

 

 

 

 

Trágyahegyek jelzik az újabb Kishantost

Végérvényesen darabjaira hullik szét a több mint 230 éves múltra visszatekintő Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt, miután a múlt héten a Nemzeti Földalap aláírta az új bérlőkkel a „szétpályáztatott” állami földek használatára az új szerződéseket. A másfél év múlva föld nélkül maradó óriáscég megkezdte tevékenysége lebontását, már a vele szerződött világhírű génbanktól sem szállítja el a trágyát. A város vezetői törhetik a fejüket, hogy honnan pótolják majd adóbevételük felét, mihez kezdenek a munkanélküliekkel. A polgármester szociális katasztrófától tart.

Március 24-ig abban bíztak a mezőhegyesiek, hogy az állami földpályázatok sorsáról döntők jobb belátásra térnek, és nem zúzzák szét az 1784 óta egyben működő birtokot. Egy hónappal ezelőtt – egy évvel a törvényben előírt határidő után – a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetmegpecsételte a város sorsát. Annak ellenére döntöttek a pályázatokról és írták alá a nyertesekkel a szerződéseket, hogy folyamatban van egy per, amely épp a pályázatok kiírásának jogosságát kérdőjelezi meg.

A Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. értelmezése szerint az állam úgy írta ki a pályázatokat, hogy megsértette a cég szerződésben garantált elő-haszonbérleti jogát. A cégvezetés azt is sérelmezte, hogy a 2013-as és tavalyi pályázatokra a zrt. nem is jelentkezhetett, mivel a feltételek eleve kizárták a gazdálkodó szervezetet a pályázók köréből. Másfél év múlva írmagja sem marad az II. József alapította, több mint 230 éves birtoknak.

Mint ahogy korábban írtunk, a Nemzeti Földalap épp azokat a földterületeket vonta be a Földet a gazdáknak!-programba, melyek kikerülése az egységes kezelés alól nemcsak a birtok műemlékvagyonának megóvását (és ezzel az Unesco Világörökség-jelölését) veszélyezteti, hanem egy európai hírű vetőmaggyártó, illetve egy szarvasmarha-génbank működését is. A földhasználat szétaprózása azért is visszás, mert az 5600 mezőhegyesi lakos negyede azokban a majorokban él, ahol a házakat a Ménesbirtok Zrt.-től korábban megvásárolhatták: ha másfél év múlva kilépnek a portájukról, a küszöbtől lényegében már az új birtokosok területei kezdődnek majd. Az NFA a Ménesbirtok Zrt. 8000 hektáros szántóterületéből 3500 hektárt pályáztatott meg, épp azokat, melyek a kulcságazatokhoz kapcsolódnak. Mivel 2014-ben újabb földrészletekre írtak ki pályázatokat, összesen a birtok 80 százaléka darabolódhat hamarosan szét.

Katasztrofális hatások

„Ivóvíz nélkül maradhat jó néhány mezőhegyesi, mivel a városhoz tartozó több majorban a zrt. biztosítja az ivóvizet” – mondta a hvg.hu-nak Mitykó Zsolt polgármester, aki nem győzi hangsúlyozni, Mezőhegyes esetében a birtokgazdaság jött létre előbb és csak aztán szerveződött rá a község. Ha a vállalat leállítja kútjait, az önkormányzatnak kell az ivóvízellátást biztosítani. „Már tájékozódtam a térség szolgáltatójánál, az Alföldvíz Zrt. nagyjából 300 millió forintra becsüli az ott élők ivóvízzel való ellátását” – tette hozzá a polgármester.

Egy sor civil szervezetet is a létét a Ménesbirtok Zrt.-nek köszönheti, de a céghez fordulhatott a város, ha hamarabb volt szükség adóbefizetésre, vagy ha elfogyott a szociális célra adható tűzifa. Mezőhegyes költségvetésében az iparűzési adó fele a Ménesbirtok Zrt.-től jött be: miután megszűnik a gazdálkodásuk alapja, a város kárpótlás nélkül marad. Az „utódok” többnyire őstermelők, kisebb mezőgazdasági cégek, akiktől biztosan nem jön be ennyi pénz a városi kasszába.

A polgármesternek legfőképpen az okoz fejtörést, hogy mi lesz az esetlegesen munkanélkülivé válókkal. Mitykó érdeklődött 2-3000 hektáros gazdáknál, hogy hány embert foglalkoztatnak: mivel ezekben a gazdaságokban 10-15 embernél nincs többre szükség, akárhogy is számol a polgármester, a pár száz hektáron gazdálkodó új bérlők nem fognak tudni munkahelyet biztosítani a lerombolt Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-nél feleslegessé váló munkaerőnek. „Nem látom a koncepciót az agrárpolitikusok részéről. Mi tudjuk, hogy mit kellene csinálni, de bennünket meg nem kérdez senki és nem hagyják, hogy tegyük a dolgunkat. Én független vagyok, nem pártkatona, számomra mindegy, hogy ki kormányoz, csak a város ne essen szét – magyarázta Mitykó Zsolt. – A cukorgyár bezárása után már érte egy sokk a települést, ezt a mostanit már nem élné túl.”

Egy sikeres projektmenedzsertől a helyi képviselőkig

A meghirdetett 56 földrészlet nyerteseinek több mint fele mezőhegyesi. Akadnak olyanok, akiknek egy négyzetcentiméternyi földjük sincs, de vannak közöttük már több száz hektáron gazdálkodók is, a kép tehát vegyes. A nyertesek sorát nézve biztos, hogy 99 százalékuknak másból is van megélhetése, míg akik alól most kihúzzák a földet, csak ebből élnek.

Két pályázaton összesen 130 hektárnyi földhöz jutott egy 2003 óta pályázatokkal foglalkozó cég jelenleg egyetlen tulajdonosa és vezetője, Figura Ferenc. A végegyházi vállalkozó 2011 és 2013 között 270 millió forint körüli összeget nyert közbeszerzéseken, többnyire hirdetmény nélküli pályázatokon. Többek között projektmenedzseri feladatokat lát el a Szeged-Csanádi egyházmegye kiemelt projektjében, a Dóm turisztikai attrakciók fejlesztési beruházásában, valamint a gyulai Almásy-kastély felújításában.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési hivatal földalapú támogatásokat tartalmazó adatai szerint Figurának a tavalyi évben mindösszesen 30 hektárnyi földje volt, 2017 októberétől ezt egészítheti ki a Mezőhegyesi Ménesbirtokból lehasított valamivel több, mint 120 hektárral. A mezőhegyesi nyertesek között találunk két helyi önkormányzati képviselőt is: Kerekes György és Magyar Tibor fejenként nagyjából 50 hektáron gazdálkodhat majd. Az egyik képviselőnő fia is kap a Ménesbirtokból egy darabot, 37 hektárról írhatott alá szerződést Zsóri Gergő, aki agrármérnöki végzettségű, és éppen a Mezőhegyesi Ménesbirtokon gyűjtött adatok feldolgozása volt szakdolgozata témája.

A 9 mezőhegyesi képviselőből tehát hárman nyertek egy-egy darabot maguknak a 2017 októberében lejáró bérletekből. Mitykó Zsolt polgármester úgy véli, hogy a város számára nem az a mérvadó, hogy a földek művelője zrt., tsz, vagy integrátor, csak vigye tovább a jelenlegi vetőmagtermesztést és a szarvasmarha-tenyésztést, ám a földosztásban nem látja ennek megvalósíthatóságát.

800 tonna trágya

A világhírű Semex kanadai tulajdonú génbank is bajba került hirtelen: megállapodása volt ugyanis a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-vel, hogy elszállítják a „mintabikák” alól a trágyát. Amióta kiderült, hogy másokkal szerződött az állami földekre az NFA, a cég nem szállít, így már hegyekben áll a Semexnél a trágya. Persze folynak tárgyalások új partnerekkel, de vannak olyan területek is, ahol ez nem lesz könnyű, vélekedik Veres Zoltán, a cég magyarországi vezetője.

„A fűszénát ugyan máshonnan vásároljuk, mivel ezzel nem foglalkozik a Ménesbirtok Zrt., de például vásárolnak tőlünk szaporítóanyagot és mi pedig tőlük szerezzük be a kiváló minőségű szalmát, amire a mi állatainknak szüksége van, mert ez a genetikai állomány alá nem tehetünk akármilyen minőséget, csak kiváló csíramentes szalmát. Ezzel a döntéssel most minden borul. Ha az új bérlőkkel nem tudunk gyors ütemben szerződni, akkor megyünk máshova.” Veres Zoltánék is adtak be pályázatokat a kiírt földekre, de nem jártak sikerrel. A milliós nagyságrendű letétet (pályázat beadásakor egyéves bérleti díjnak megfelelő összeget letétbe kell tenni) most fizette vissza az NFA, egy évvel, a határidő lejártával, késedelmi kamat nélkül.

Csökkentett üzemmód

2013 decemberében, amikor kiderült, hogy a döntéshozók nem kívánják egyben tartani a hatalmas, több száz éves hagyományokkal bíró gazdaságot, a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. vezérigazgatója 34 oldalas jogorvoslati kérelmet juttatott el a szaktárcához, a Földalap vezetőihez. Mivel hosszú hónapokon keresztül egyetlen sort sem válaszoltak a megkeresettek, Kun Mihály a Fővárosi Törvényszékhez fordult a lényegében a kormányhoz eljuttatott kérelemmel azonos tartalmú beadvánnyal. A vezérigazgató a sajtónak nem nyilatkozik, megkeresésünkre sem válaszolt, ám az agrárunio.hu-n megjelent Ménesbirtok Zrt.-nél tavaly év végén tartott nagygyűlés anyaga.

Ezen arról beszélt a vezérigazgató, hogy bár átvészelték a 2010-es tornádót, ami rendkívüli károkat okozott a birtokon, és hogy egyes biztosítókkal még mindig vitában állnak, de a mostani helyzetet nem fogják túlélni. A partnereik bizalmát megrendítette, hogy Budai Gyula, akkori elszámoltatási biztos rendőrségi feljelentést tett a gazdaság privatizációja miatt, és bár bűncselekmény hiányában pár hónapon belül megszüntették a nyomozást, a hírkeltés kártékony hatása megmaradt.

A vezérigazgató azt is mondta, hogy a kormányzat a nagygazdaságokkal kapcsolatos kommunikációja is megrendítette a bankok „hitelezői kedvét”. Hogy gazdálkodását stabilizálja és megtartsa a munkahelyeket, a zrt. eladta az aranytojást tojó tyúknak számító vetőmagüzemét a francia Limagrain-nak, amit most a zrt. visszabérel, így tudja garantálni a cég 2017 januárjáig a működést. A francia cég kiterjesztené a hibridkukorica termőterületét. Ha nem sikerül magyar területeken, akkor a szomszédos Románia földjein.

Budai Gyula másik kiszemeltje

Csongrád megyében a Ménebirtok Zrt.-hez hasonló cipőben jár a Hód-Mezőgazda Zrt. Hódmezővásárhelyen, bár vezetői nem nyilatkoznak arról, hogy mekkora területüket írták ki pályázaton, s mennyit veszítettek el ezekből. Az ország legnagyobb állattenyésztési kiállításán, amelyet a Hód-Mezőgazda Zrt. szervez évről évre (amelyen 2010 óta egyetlen agrárminiszter sem jelent meg), olyan információkat lehetett hallani, hogy 2000 hektárt már biztosan elveszített a vásárhelyi mezőgazdasági cég. A Hód-Mezőgazda Zrt. volt a másik cég, melyet 2010-ben Budai Gyula szintén feljelentett, de itt sem találtak semmit. A vásárhelyi cég ellen Lázár János is felszólalt: neki az egyik kifogása az volt, hogy tulajdonosai nem helyiek, hanem bajaiak. A szintén Csongrád megyében gazdálkodó, Ángyán József jelentéseiből ismert Héjja Testvérek Kft.-nek az Opten cégadat bázisa szerint jelenleg is van külföldi tulajdonosa, de úgy tűnik, ez nem zavarta sem Lázárt, sem a földpályázatok elbírálóit, hiszen a csongrádi gazda százas nagyságrendben nyerte a földbérletpályázatokat.

 

 

 

 

Nem terveznek bérlőcserét a nemzeti parkok területén

Nem terveznek bérlőcserét a nemzeti parkok területén – jelentette be a földművelésügyi miniszter a Kossuth rádió 180 perc című műsorában szerda reggel. Fazekas Sándor hozzátette: az állami földet másfajta szerződéses háttérrel fogják a nemzeti parkok a jövőben gondozni, de ez nem jár különösebb következményekkel.

Az állami földvagyon kezeléséről szóló kedden elfogadott törvénymódosításról a miniszter hangsúlyozta: ami eddig védett terület volt, az ezután is védett lesz, akinek szerződése van, annak továbbra is érvényben lesz a szerződése, nyilvántartási változásról van szó.

Hosszú távú szerződésekről van szó, a gazdák tovább tudják használni a területeket – közölte. Hozzátette, hogy vannak olyan területek, amelyeket a nemzeti parkok közvetlenül kezelnek, ott sem terveznek változásokat.

Fazekas Sándor kiemelte: a nemzeti parkok a jövőben ugyanúgy el tudnak majd járni a védett területek ügyében, mint eddig.

A vagyonkezelés és a természetvédelem nem egymással szembenálló kategória – fogalmazott.

A nemzeti parkok tartós bérletből keletkező bevételei nincsenek veszélyben, azt a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) átengedi. Az állami költségvetés tartalmazza a nemzeti parkok fenntartásához szükséges fedezetet – mondta a miniszter.

A miniszter a 180 percben és az M1 aktuális csatornán is elmondta, hogy lényegesen több földet művelnek ma a családi gazdálkodók, mint néhány évvel ezelőtt. Míg 2010-ben az összes magyarországi földterület 50 százalékán voltak családi gazdálkodók, földművesek, őstermelők, és körülbelül 45 százalékán a cégek, társas gazdaságok, addig a 2014-es adatok szerint 54 százalékra nőtt a családi gazdaságok kezén lévő föld, míg a cégeké 42 százalékra csökkent.

Így 12 százalékos előny alakult ki a családi gazdaságok javára, ez 200 ezer hektár többletet jelent – hívta fel a figyelmet, hozzátéve, hogy a térnyerés a jövőben is folytatódik.

 

 

 

 

Legitim a halálbüntetésről szóló vita

Legitimnek tartja a halálbüntetésről szóló vitát a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője. Rogán Antal kedden az M1 aktuális csatorna műsorában azt mondta – utalva a múlt heti kaposvári dohánybolti gyilkosságra –, ha egy fiatal eladólányt 22 ezer forintért meggyilkolnak, akkor az embernek automatikusan az jut eszébe, hogy "az ilyen ember megérdemelné a halálbüntetést".

A frakcióvezető szerint legitim a halálbüntetésről szóló vita, mert "erről a magyar társadalomnak nem volt módja dönteni". Magyarországon ugyanis nem népszavazás, nem a parlament törölte el a halálbüntetést, hanem az Alkotmánybíróság – jegyezte meg.

Mint mondta, a politikában vannak olyanok, akik "liberálisabbak a büntetőjog szabályai terén", velük szemben a Fidesz a szigorúságot képviseli. Hangsúlyozta: a három csapás törvénye miatt ma Magyarországon hétezerrel többen vannak börtönben, mint 2010-ben, és nem azért, mert ennyivel többen követtek el bűncselekményeket, hanem azért, mert hosszabb ideig tartják fogva a bűnismétlőket. Egyre többen vannak azok is, akik tényleges életfogytiglani büntetésüket töltik – tette hozzá Rogán Antal.

Orbán Viktor miniszterelnök keddi pécsi látogatásán a napokban történt kaposvári dohánybolti gyilkossággal kapcsolatos kérdésre válaszolva azt mondta, hogy napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését. Szavai szerint néhány éve azt hitték, a magyar büntetőjogról és a bűnüldözésről szóló viták végére pontot tettek, amikor bevezették a három csapás törvényét és a tényleges életfogytiglani büntetést, de ezek visszatartó ereje önmagában nem volt elegendő. A kormányfő szerint a bűnözők előtt világossá kell tenni: Magyarország nem riad vissza semmitől, ha az állampolgárai védelméről van szó.

 

 

 

 

Gyagyás szerint a trafikosok leszedhetik a fóliát a boltok üvegéről

Rogán Antal szerint a trafikosok leszedhetik a fóliát a boltok üvegéről. A Fidesz országgyűlési frakcióvezetője a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arról is beszélt, hogy ha egy EU-tagállam közvéleménye akarja, az unió szintjén is fel lehet vetni a halálbüntetés kérdését.

A múlt heti kaposvári dohánybolti gyilkosságot egy minden szempontból értelmetlen cselekedetnek nevezte Rogán Antal, hiszen, bár a tettes azért gyilkolt, hogy később ne lehessen azonosítani, a boltban kamerák voltak. A gyilkosság minősített eset, amelyre csak elrettentéssel lehet válaszolni – fogalmazott. Kifejtette azt a véleményét is, hogy ha a trafikosok védelméhez az kell, hogy levegyék a fóliát, akkor vegyék le. Arra is felhívta a figyelmet, hogy eddig sem volt olyan jogszabály, amely előírta volna a fóliázást.

Rogán Antal felidézte a Szita Bence gyilkosságot is. "Amikor ilyen bűnök vannak" – fogalmazott Rogán Antal, óhatatlanul eszébe jut az embernek a halálbüntetés. Mint mondta: a Fidesz mindig is úgy gondolta, hogy a bűncselekmények megelőzésében a büntetőjogszabályok szigorítása a járható út. A három csapás törvény bevezetésének nyomán mintegy hétezerrel több bűnöző van börtönben – emelte ki a politikus, aki szerint ha az életellenes bűncselekményt elkövetők is az életüket kockáztatnák, az a megelőzést szolgálná.

Az Európai Uniós egyezmények tiltják a halálbüntetést – emlékeztetett Rogán Antal, de hozzátette: ha egy tagállam közvéleménye ezt akarja, az unió szintjén fel lehet vetni egy érdemi vitát a halálbüntetésről.

 

 

 

 

Kósa "értelmesen" beszélne a halálbüntetésről

A halálbüntetés nagyon sok embert érdekel, ezért érdemes vitát folytatni róla – mondta Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke a TV2 Mokka című műsorában szerda reggel.

A politikus úgy fogalmazott: azért, mert beléptünk az Európai Unióba, "még egy csomó témát fel lehet vetni, mert változik az idő, mert változnak a megítélések". Az országgyűlési képviselő hangsúlyozta: a halálbüntetés témájának felvetése egy demokráciában "biztosan nem tilalmas".

A halálbüntetés nagyon sok embert érdekel, ugyanakkor van egy csomó tévhit a halálbüntetéssel kapcsolatban – mondta, hozzátéve: ezért kell beszélni róla, hogy elmondhassák a pártolói és az ellenzői is az érveiket.

A politikus egy kérdésre válaszolva elmondta: ő maga "életpárti". "Én azt gondolom, amit nem tudunk adni, azt nem vehetjük el" – mondta.

A műsorban a halálbüntetés témájáról beszélt Tóbiás József, az MSZP elnöke is. A pártelnök szerint Orbán Viktor miniszterelnök csak olyankor veszi elő a halálbüntetés témáját, "amikor már nincs érdemi kormányzásra programja, nem tudja, mit kellene tennie", ezért "bedob olyan témákat", amelyek megoszthatják a társadalmat és elterelik a valóságról a figyelmet.

Az ellenzéki politikus szerint nincs értelme módosítani a trafiktörvényt, inkább el kellene törölni. Azt mondta, "arra nincs szükség, hogy a haveroknak kézen-közön kiosztott üzleteket továbbra is fenntartson a kormányzat". Tóbiás József szerint a fóliák leszedése önmagában "pótcselekvés".

Jeney Orsolya, az Amnesty International (AI) Magyarország igazgatója a műsorban "látványpolitizálásnak" nevezte a halálbüntetésé témájának felvetését. Ez "látszatválasz" egy nagyon komoly kérdésre, és csak arra alkalmas, hogy elterelje a figyelmet az olyan igazi problémákról, mint például a bűnmegelőzés. Felhívta a figyelmet arra is, nem bizonyított, hogy a halálbüntetésnek van visszatartó ereje.

Mester Csaba ügyvéd viszont azt állította, hogy a büntetéseknek – így a halálbüntetésnek is – általában van visszatartó erejük.

Orbán Viktor miniszterelnök keddi pécsi látogatásán a kaposvári dohánybolti gyilkossággal kapcsolatos kérdésre válaszolva azt mondta, hogy napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését. Néhány éve azt hitték, a magyar büntetőjogról és a bűnüldözésről szóló viták végére pontot tettek, amikor bevezették a három csapás törvényét és a tényleges életfogytiglani büntetést, de ezek visszatartó ereje önmagában nem volt elegendő – mondta. A kormányfő szerint a bűnözők előtt világossá kell tenni, hogy Magyarország nem riad vissza semmitől, ha állampolgárai védelméről van szó.

 

 

 

 

 

Kósa szerint nem kell azzal foglalkozni, van-e fólia a trafikok kirakatán

Egy debreceni trafikos cáfolta a fideszes politikus által elmondottakat: őt meg akarták büntetni azért, mert nem volt az üzletén fólia.

Semmit nem ír a trafikok fóliázásáról a törvény – mondta Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke szerdán a TV2 reggeli műsorában. Kósa hangsúlyozta: a jogszabályban az szerepel, hogy dohánytermékeket nem lehet reklámozni, az sem fér bele, hogy a kirakaton benézve láthatóak legyenek a dohánytermékek vagy az üzletben kihelyezett reklámok.

Kósa szerint így bármikor levehetik a trafikosok a fóliát az ablakokról: az is elég, ha a pulton egy függönnyel eltakarják az árut. Így nem követett el jogsértést az a kaposvári trafiktulajdonos sem, akinek alkalmazottja rablógyilkosság áldozata lett, ha az áru nem látható az utcáról.

A politikus azt mondta: egyébként sem azzal kell foglalkozni, hogy van-e fólia a boltok kirakatán, hanem a bűnmegelőzésre és büntetésre kell helyezni a hangsúlyt. Orbán Viktor keddi nyilatkozatára reagálva kijelentette: Magyarországon úgy törölték el a halálbüntetést, hogy nem volt erről semmilyen társadalmi vita. Szerinte teljesen érvényes erről beszélni még úgy is, hogy nemzetközi egyezmények, tagságok kötnek bennünket. „Változik az idő, változnak a megítélések” – mondta.

Kósa hangsúlyozta: ő maga életpárti – „amit nem tudunk adni, azt nem vehetjük el” – mondta.

Fóliáztattak a trafiktulajdonossal

A Cívishír portálon egy debreceni trafikos nyílt levelében azt írta: egyáltalán nem igaz, amit Kósa Lajos mondott. Az ő üzletében kintről fólia nélkül sem lehet a dohánytermékekre rálátni. Ennek ellenére másfél hónappal ezelőtt náluk járt a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. ellenőre, aki elégtelennek találta a sötétítést, ezért utasította őket, hogy az ajtót és az ablakot belülről fóliázzák le, ennek megtörténtéről fényképes dokumentációt is küldeni kellett, a büntetés elkerülése érdekében.

Megkerestük ezzel kapcsolatban a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-t is, hogy megtudjuk: ha a jogszabály nem is, de a társaság szabályai előírják-e a kirakat fóliázását.

 

 

 

 

Gyűlölet vagy közöny

Átfogó tanulmányt tettek közzé a magyar választói csoportokról, ami sok evidencia megerősítése mellett fontos új tanulságokkal is szolgál. A pártszimpátiát már nem jelzi előre régi osztálylogika, de a kulturális különbségek továbbra is jelentősek. A szocialista nyugdíjasok, a jobbikos melósok és a misejáró fideszesek jól ismert csoportjai mellett tizenhét további választói csoportot írt le a Policy Solutions. Az utálkozás úgy látszik örök, miközben egyre nő a közönyös lecsúszók tábora. A kutatáshoz a hvg.hu fotóriportere készített portrésorozatot.

“Az osztálytársadalom apró mozaikokra tört, és a hagyományos pártok egyre nagyobb bajban vannak saját szavazóik értékeinek megértésekor” – állítja a Policy Solutions friss, Politikai Osztálylétszám című tanulmányában, amiben arra vállalkoztak, hogy leírják a politikai szempontból jelentős szubkultúrákat.

A 15 ezer fős mintán végzett közvéleménykutatás adatait feldolgozó írás húsz kisebb-nagyobb, hasonló kulturális jegyeket mutató választói csoportra osztja a mai magyar társadalmat, például olyanokra, mint a jómódú falusi misejárók, a régi munkásosztály, vagy az elszegényedő középosztály. A csoportok leírása sok sztereotípiát megerősít (bárki jó eséllyel megtippelheti melyik csoportokban rajonganak az ATV-ért, hova tartoznak a Lánchíd Rádió szerelmesei, vagy éppen kik kertészkednek, illetve kik drukkolnak a Magyar Gárdának szabadidejükben), de a kirajzolódó összkép azon túl is érdekes, mint hogy csak megerősítse a common sense-ben tudományos igazolás nélkül eddig is meglevő tudást.

Ájtatos Blikk-előfizetők

A választóit egészen biztosan szondázó Fidesz nem véletlenül nyergelhetett át a polgárokról a keményen dolgozó kisemberekre, ugyanis a Policy Solutions tanulmánya alapján a polgároknak beillő konzervatív középosztály egyáltalán nem a legnagyobb választói csoportjuk, mert az a falusi munkáslányok. Ide egyébiránt nem csak nők tartoznak, de az erős női túlsúly miatt így nevezték el a csoportot, ahova főleg szakképzetlen munkások tartoznak, akik szabadidejükben leginkább tévéznek és bulvárlapokat olvasgatnak.

Nem meglepő módon az összes fideszes választói csoportba tartozó jobboldalinak és konzervatívnak tartja magát. Viszont míg a konzervatív középosztály magasabb végzettségű tagjai legalább annyira utálják a Jobbikot, mint Gyurcsány Ferencet, addig a jómódú vidéki misejárók már nyitottabbak a szélsőjobboldalra. A vallásos falusi asszonyok csoportja pedig majdhogynem szimpatizált a kormányellenes diáktüntetésekkel.

Ami szorosan összeköti a Fidesz-tábort, az az átlagos szintet messze meghaladó, az egyház tanításait követő vallásosság, és az Európai Unió elleni szabadságharc is nyitott fülekre talál. A Hír Tv, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet voltak a legnépszerűbb médiumok ezekben a csoportokban, de a Simicska–Orbán-háború az adatfelvétel óta biztosan megbolygatta ezt a harmonikus összképet.

Apró érdekesség, hogy a vallásos falusi asszonyok szívesen barátkoznak önkormányzati képviselőkkel, ezért meg is jegyzi róluk a tanulmány, hogy informálisan beépülhettek a helyi politikába. Ők egyébként még ATV-t is néznek, de a Nők Lapját sem vetik meg.

Diktatúra és Discovery Channel

A “tipikus Jobbik-szavazó” csoport nem okoz meglepetést: ez a fiatal vidéki melósok csoportja. Többségükben egyedülálló, 44 évesnél fiatalabb férfiakról van szó, akik között magas az inaktívak aránya. Legtöbbjük a munkásosztályhoz sorolta magát, és gyakori válasz volt, hogy ma nehezebb magasabbra kerülni a társadalomban, mint a szüleik idejében volt. Anyagilag inkább gyengén állnak, így nincsenek is költséges szabadidős tevékenységeik, viszont a rockért és a horgászásért egyaránt rajonganak.

Érdekes módon közülük kevesen vallják magukat vallásosnak, és civil szervezeti aktivitásuk is elenyésző, viszont a Magyar Gárdával és a Hatvannégy Vármegye Mozgalommal nagyon is szimpatizálnak. A nyomtatott sajtó nem a kedvencük, viszont a Kurucinfóra gyakran kattintanak, és a Discovery Channelt is kiemelkedően szeretik. A többi pártot az LMP kivételével egyöntetűen gyűlölik, mindegy, hogy jobb- vagy baloldali.

A magyar demokrácia működéséről az összes Jobbik-választó legalább annyira lesújtó véleménnyel van, mint az EU-csatlakozásról. Így van ezzel a főleg vidéki városokban élő, kiemelkedően jól kereső és jól képzett radikális elit is, ami a legnagyobb férfitúlsúlyú csoport. A radikális elit tagjai olvasnak leginkább nyomtatott sajtót, főleg Magyar Nemzetet, valamint a papírformát meghazudtolva a 444.hu-nak is lelkes olvasói, viszont egyáltalán nem vallásosak. “Legnagyobb ‘ellenségük' a TASZ” – fogalmaz a tanulmány, valamint ők gyűlölik legszélsőségesebben a Budapest Pride-ot is.

A jobbikosok amellett, hogy jobboldaliként identifikálódnak, a várakozásoknak megfelelően a magukat leginkább radikálisnak mondó választók is. Ők értettek egyet leginkább azzal az állítással is, hogy a diktatúra akár jobb is lehetne, mint a többpártrendszer.

Európát! Demokráciát! Csak ne kelljen megmozdulni

A baloldali választók a jobboldaliakhoz hasonlóan a társadalom minden szintjéről rekrutálódhatnak. Az alacsony iskolázottságú, jövedelméből alig kijövő, jellemzően panellakásban élő városi kisnyugdíjasok ugyan jobban szeretik a Paprika TV-t és a Borsot, mint a balliberális értelmiség, de a szívük mégis egyaránt Gyurcsány Ferencé, és az is közös bennük, hogy még a Jobbiknál is erőteljesebben utasítják el a Fideszt.

A baloldali választók a legoptimistábbak az EU-val kapcsolatban, míg a többi csoport vagy ambivalensen, vagy inkább negatívan áll az Unióhoz, addig az MSZP és a DK szavazói elkötelezettek az EU iránt. Ugyanennyire konszenzuálisan szeretik a régi munkásosztálytól kezdve az előző rendszer elitjéig a Népszabadságot és a baloldali hetilapokat, viszont az internetes közösségi médiában már nem mozognak ilyen otthonosan az ellenzékbe szorult baloldali pártok rajongói.

Az is jellemző, hogy a jobboldali civil kezdeményezéseket zsigerből elutasítják, a baloldaliakkal pedig erősen szimpatizálnak, de utóbbiakat is csak a karosszékből támogatják. A demokráciáért pedig annyira lelkesednek, mint az előző rendszer elitje a Bartók rádióért, ugyanis utóbbiak a komolyzene legelkötelezettebb hívei a közvélemény-kutatás alapján.

Diplomások, bicikliznek, kis pártra szavaznak

A kisebb pártok logikusan kisebb csoportokban tudtak győzni. Az adatfelvétel alatt még egy formációt alkotó Együtt-PM a diplomás, városi pragmatikus értelmiségben bízhat, amely csoport főleg középosztálybeli, jól kereső, a közélet iránt aktívan érdeklődő nőket takar.

Az LMP pedig a dolgozó középgenerációra és a fiatal városi fehérgallérosokra számíthat. Előbbiek inkább jobboldaliak, döntően középfokú végzettséggel rendelkeznek, és jó eséllyel a szolgáltató iparban dolgoznak. Utóbbiak jobban keresnek, baloldalibbak, közülük többen diplomások. Az LMP-sek a legaktívabbak Twitteren, a Petőfi Rádió is számolhat velük, és a Critical Massen szinte biztosan beléjük lehet futni

A közönyösöket csak a Pride idegesíti

A húszból hét csoport a bizonytalanok, illetve a nem szavazók csoportja. Ezek közül egyedül a vidéki elit és a feltörekvő fiatalok csoportja van viszonylag szerencsés helyzetben. A vidéki elit egy magasan iskolázott, politikailag meglehetősen heterogén csoport, amelynek a tagjai látszólag inkább ügyek mentén fogalmaznak meg véleményt. A feltörekvő fiatalokra az a legjellemzőbb, hogy jól élnek bevallásuk szerint, viszont a politika egyáltalán nem érdekli őket, és az egyetlen olyan csoport, amelyik mindegyik pártot rosszabbnak ítéli az átlagos pontszámánál. A közéleti kérdésekkel foglalkozás helyett inkább koncertekre és kávézókba járnak, egyedül a Pride veri ki náluk a biztosítékot.

A fennmaradó öt csoport viszont a tanulmány sugalmazása szerint mindennapi anyagi nehézségek miatt szinte teljesen közönyös a közéleti kérdések iránt, nagy részük választói jogával sem él.

Az elszegényedő középosztály gyengén baloldali érzelmű, vidéki városi idősebbekből áll javarészt. Megtakarítani még képesek, és eladósodva sincsenek, viszont egyre nehezebben jönnek ki jövedelmükből. Potenciális protesztszavazók, mert erősen kormányellenesek, ők azok, akik korábban baloldali pártokra szavaztak, de például az EP-választásokon a Jobbikra ikszeltek közülük sokan.

Az apolitikus középosztályba soroltak dominánsan irodai munkát végeznek, jövedelmükből keveset tudnak megtakarítani, ezért szabadidejüket inkább otthon töltik. Kerülik a politikai híreket, politikai kérdésekben középre helyezik magukat, a pártokról sincs markáns véleményük. Tőlük akár demokrácia, akár diktatúra is lehet, különösebben nem mozgatja meg őket a kérdés.

Nélkülöző munkások

A legnagyobb csoport, a nélkülöző munkások csoportja főleg községekben lakó fiatalabbakat jelent, akik nem szívesen sorolják magukat egyik osztályhoz sem. Semmilyen szempontból nem mobilak, civil aktivitásuk a nullához közelít, közéleti kérdések iránt érdektelenek, szabadidejüket főleg a tévézés, a sportolás, valamint az internetezés tölti ki. Őket is egyedül a Pride készteti szélsőségesebb állásfoglalásra.

A jellemzően Budapesten élő fiatalokból álló nagyvárosi pályakezdők csoportja még leginkább a Fidesszel szimpatizál, de kétharmaduk nem volt választani. Átlagosnál magasabb fizetésüket az újságárusok helyett szívesebben költik kocsmákban és fitnesztermekben.

Az elszegényedő falusi alsó-középosztály alacsonyabb végzettségűeket tömörít, akik önbesorolás alapján is a legalsóbb osztályba tartoznak. Az ide tartozók nem csak hogy nem mobilak felfelé, de kifejezetten rosszabb helyzetben vannak, mint szüleik generációja. Nagyon nehezen jönnek ki jövedelmükből, életlehetőségeik “beszűkültek” a tanulmány megfogalmazása szerint, körükben egyedül a mulatós zene közkedveltsége átlagon felüli. Viszont teljes politikai érdektelenségüket a Jobbik megtörni látszik.

A baloldal akár el is áshatja magát

A hagyományosan osztályalapon szerveződött néppártoknak úgy tűnik valóban leáldozott. A népszerűbb pártok támogatói – bár eltérő mértékben – a társadalom legaljától a legtetejéig bárhonnan kikerülhetnek. A társadalmi helyzetből szinte megtippelhetetlen a választók pártpreferenciája, viszont az egyértelműen látszik, hogy minél lejjebb áll valaki a társadalmi ranglétrán, annál jobb eséllyel válik apolitikussá.

A közvéleménykutatás szerinti legnagyobb homogén tömb is egy nem szavazó csoport lett, akikek nélkülöző munkásoknak neveztek el a tanulmány írói. Árulkodó, hogy ebbe a rossz helyzetű csoportba került a megkérdezettek 20 százaléka, míg az összes többi csoport közül egyik tagsága sem éri el még a 10 százalékot sem.

A kirajzolódó összkép legnagyobb tanulsága, hogy a baloldali pártok népszerűsége soha nem látott mélyponton van, ráadásul tartalékaik se nagyon vannak, mert a főleg szegényebb bizonytalanok bármennyire távol is tartják magukat a politikától, ha választani kell, akkor inkább a Jobbik felé húznak. A valamelyik párt iránt elkötelezett választók pedig a szekértábor-logikát követve hevesen utálják a többi oldalt, így kevés esély mutatkozik a törzsszavazók átcsábítására.

 

 

 

 

Öntött egy kis olajat a kaposvári fideszes képviselő a halálbüntetés tüzére

Kaposvár fideszes országgyűlési képviselője szerint "a kaposváriak lesújtott közössége szinte egyöntetűen kiált a halálbüntetés után".

"Nem tudok Kaposváron vagy a környéken egy olyan emberrel találkozni, aki ne azonnal fogalmazná meg a halálbüntetés igényét" – mondta Gelencsér Attila szerdán a "Le a fóliával! Halálbüntetést az elkövetőkre!" címmel Kaposváron tartott sajtótájékoztatón. Hozzátette: "az én személyes erkölcsi érzékem szerint is az ilyen aljas indokkal elkövető, különös kegyetlenséggel gyilkoló embernek a halál a méltó büntetése".

A kaposváriak elvárása, hogy "méltó büntetést, a lehető legsúlyosabb ítéletet kapja az elkövető" – hangsúlyozta a politikus az egy héttel ezelőtt egy kaposvári trafikban történt gyilkosságról, egy fiatal eladónő haláláról szólva.

 

 

 

 

 

Juhász saját háza előtt tüntethet – Orbáné előtt nem

Bár először úgy volt, hogy tüntethet ismét Orbán Viktor háza előtt, a rendőrség ezt később mégis megtiltotta Juhász Péternek, az Együtt politikusának. Arra hivatkoztak, hogy ez zavarná a miniszterelnök méltóságát és a szomszédjai nyugalmát. Ezért Juhász kipróbálta, hogy a saját háza elé – ami sokkal sűrűbben lakott környék, mint Orbánéké – szervezhet-e demonstrációt és kiderült, hogy a válasz, igen.

A politikus ezt írta Facebook-oldalán:

Remek hír, tüntethetek a saját házam előtt!

Meg a te házad előtt is. Áder háza előtt is.

Orbán háza előtt éppen nem.

Képzeljétek el, Orbán híve a szólásszabadságnak és támogatja a gyülekezési jog szabad gyakorlását, de ez nem lehetetlenítheti el mások életét, márpedig az ő és a szomszédai esetében ez a helyzet – mondja ő.

És mi a helyzet az én szomszédaimmal? És mi a helyzet veled és a te szomszédaiddal? Az ő életüket ellehetetleníthetik Orbán szerint?

És valóban ellehetetlenítené Orbán életét, ha levelet dobnék a postaládájába?

Azt képzeli magáról, hogy kiváltságokat élvezhet.

Pedig ő a szolgánk. A köz szolgája. Több alázatot követelünk, ha azt vállalta, hogy minket szolgál, és a pénzünkön él!

Juhász azt is ígérte, hogy nem fogja annyiban hagyni és újabb demonstrációt jelent be Orbán  háza elé.

 


 
Arhívum
Március
       
Április
         
Május
       
Június
         
Július
       
Augusztus
       
Szeptember
         
Október
       
November
         
December
       
MALOMVÖLGYI TÁBOR
Táborozás
MAGYARÍTÁSOK
Magyaritások

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

Hun TV
Hun TV
 

 

Fel